Ausztrália top 13

Mark VidukaMark Viduka

Az 1975 októberében, Melbourne-ben született, horvát gyökerekkel rendelkező támadó alkalmasint minden idők legjobb ausztrál csatára, aki olyan klubokban is megállta helyét, mint a Croatia Zagreb (ma Dinamo Zagreb), a Celtic, a Leeds, a Middlesbrough és a Newcastle United. Viduka a Melbourne Knights színeiben bukkant fel, majd kétszeres ausztrál gólkirályként került 1995-ben a Croatiába (árából lelátót épített nevelőegyesülete), azon a nyáron az U21-es világbajnokságon bronzcipős lett. Három év múlva a Celtic valamivel több mint ötmilliót fizetett érte, később a Leeds már kilencet. 2000 volt Viduka nagy éve: skót gólkirály és az Év játékosa lett a pontvadászatban, utóbbi címet kiérdemelte Óceániában is. A válogatottal valahogyan nem volt szerencséje, a 2006-os világbajnokságon sem remekelt. 2009 nyara óta, miután lejárt szerződése a Newcastle-nél, nincs egyesülete, és az is lehet, hogy súlyos sérülése miatt befejezi a játékot. Szép lassan a válogatottból is kikopott, amelynek színeiben 43 fellépésén 11-szer volt eredményes.

 

Frank Farina

Farina volt Ausztrália Wynton Ruferje, azaz a szigetország első, nemzetközi hírnevet elérő futballistája. Az 1964-ben napvilágot látott ék a Canberra Arrows, a Sydney City és a Marconi Fairfield színeiben meghódította hazája bajnokságát, majd az FC Bruges-t 1990-ben gólkirályi címmel segítette bajnoki aranyéremhez. Később megfordult a Bariban, a Notts Countyban, a Racing Strasbourgban és a Lille-ben is. 1999-ben vonult vissza a Marconiból. A Socceroos, a nemzeti tizenegy mezében 67 alkalommal lépett fel, 14-szer volt eredményes. Ausztráliában kétszeres gólkirály és az Év játékosa, 1988-ban Óceánia legjobbja. Ma edzőként tevékenykedik: a Brisbane Strikersszel bajnok lett, a válogatottal, amelyet 1999 és 2005 között vezetett, kétszeres Óceániai Nemzetek Kupája-győztes. Manapság a Brisbane Roart gardírozza.

 

Harry Kewell

 

Robbie Slater

Az 1964-ben, Ormskirkben, Angliában született Slater a kilencvenes évek egyik legjobb ausztrál középpályása volt, és európai karrierje során olyan csapatokban fordult meg, mint az Anderlecht, a Lens, a Blackburn Rovers, a West Ham, a Southampton és a Wolverhampton Wanderers. Még a Lenst erősítette, amikor néhány PSG-rosszcsont egy baseballütővel nekilátott átrendezni vörös üstökét, ebbe kis híján belehalt. Ekkoriban, 1991-ben és 1993-ban megválasztották Óceánia legjobb játékosának, de nagy tornán csak egyen vehetett részt válogatottjával: az 1997-es Konföderációs Kupán. Itt zárta le 1988-ban kezdődő socceroosbeli pályafutását, amely során 28 mérkőzésen egy gólt szerzett. 2001-ben vonult vissza a Northern Spiritből, jelenleg TV-kommentátorként tevékenykedik.

 

Mark Schwarzer

 

Mark Bosnich

Az 1972-ben született, mindig vidám kapus a kilencvenes évek talán legnépszerűbb, legismertebb ausztrál játékosa volt, hiszen az Aston Villában és a Manchester Unitedben is tevékenykedett, és tehetségét mindenki elismerte. Legjobb formáját 1996-ban érte el, ám ekkor kezdődött hanyatlása: először náci karlendítéssel viccelte meg a Tottenham-fanokat, majd bódulatos szerek élvezetére adta fejét (talán ezért mosolygott örökké?). 1999-ben visszakerült az MU-hoz, de nem állta meg a helyét, majd Fabien Barthez érkezése után a Chelsea-hez távozott, fejedelmi, heti 30 ezer fontos bérért, ám itt meg drogfogyasztás miatt kapott 2002-ben rekordméretű, kilenchónapos eltiltást. 2007-ben tért vissza a pályákra, a póklábú Ed de Goey inspirálására. Védett egy barátságos mérkőzésen a QPR-ben, de hivatalos meccsen csak 2008-ban, a Central Coast Mariners színeiben szerepelt; innen 2009 májusában távozott a Sydney Olympichez. A nemzeti tizenegyben 17 alkalommal lépett fel, a Salamon-szigeteknek egy gólt is lőtt. 1997-ben elnyerte Óceánia aranylabdáját, mindemellett őt választották meg a térségben minden idők legjobb kapusának is.

 

Paul Okon

Az ausztrál labdarúgók közül az 1972-ben született, középhátvédként és középső középpályásként is remek Okon futotta be a legnagyobb Serie A-s karriert. Christian Vieri országos cimborája az FC Bruges-ben szerzett magának nevet, az Év játékosaként, belga bajnokként és kupagyőztesként került 1996-ban a Lazióhoz, ám itt olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy korábbi formáját tartósan nem tudta hozni. Később megfordult a Fiorentinában, a Middlesbrough-ban, a Watfordban, a Leeds Unitedben, a Vicenzában, az Oostendében és az APOEL-ben is. 2007-ben vonult vissza sérülései miatt, a Newcastle Jetsből. 1996-ban Óceánia legjobbja lett, a válogatottban 29-szer szerepelt. Jelenleg edzőként tevékenykedik.

 

Tony Vidmar

Az anno a védelem közepén és bal oldalán is bevethető Vidmar, akinek testvére, Aurelio is sokszoros válogatott játékos volt, harmadik a Socceroos szereplési listáján, 76 fellépéssel. Jelentős európai karriert futott be a Germinal Ekeren, a NAC Breda, a Rangers és a Middlesbrough színeiben. Hírnevet a Rangersben szerzett magának, a skót csapatot 1997 és 2002 között szolgálta, rengeteg címet szerezve. A Parmának egy BL-selejtezőn igen fontos gólt lőtt. A válogatottal szerepelt az 1992-es olimpián, valamint az 1997-es, 2001-es és 2005-ös Konföderációs Kupán is. A lehető legrosszabbkor, 2006 nyarán került ki a válogatott keretéből szívpanaszai miatt (az Uruguay elleni pótselejtezőkön kiválóan játszott), 2009 októberében vonult vissza a nemzeti csapattól. A Central Coast Marinersben még lehúzott egy idényt, és bajnokként akaszthatta szögre az odaakasztani valót, 38 évesen. 

 

Alex Tobin

Tobin az ausztrál labdarúgó-válogatott szereplési rekordere a maga 87 fellépésével, és rengetegszer viselte a csapatkapitányi karszalagot is. Az 1965-ös születésű, jól megtermett védő pályafutását az Adelaide City, a Parramatta Power és a Northern Spirit színeiben tudta le. Kétszer megválasztották a bajnoki döntő legjobbjának, négyszeres bajnok és kétszeres kupagyőztes lett 2003-ig tartó karrierje során. A nemzeti tizenegyet 1988 és 1998 között erősítette. Az ausztrál helyi legenda a labdarúgástól nem tudott elszabadulni: bejárta Európa nagy csapatait egy tanulmányúton, majd hogy mindezt hasznosítsa, 2008-ban leült a Central Coast Mariners ifjúsági csapatának kispadjára.

 

Abonyi Attila

Az 1946-ban még Magyarországon napvilágot látott Abonyi az 1956-os forradalom alkalmával került családjával Ausztráliába, így már itt lett igazolt futballista, a Melbourne Hungaria, a St. George Budapest, a Sydney Croatia és a Melita Eagles berkeiben. A gyors szélső 21 évesen került be az ausztrál válogatottba, amelyben 61-szer szerepelt, és az ezeken elért 25 góllal egyáltalán nem hozott szégyent magára (ennél többször csak két játékos, Damian Mori és John Aloisi volt eredményes a sárga-zöld mezben). Pályára léphetett az 1974-es, németországi világbajnokságon is, és alig 31 esztendősen vonult vissza a válogatottól a népszerű „Atti", aki a klubfutballal 1980-ban hagyott fel. 32 éves korától már játékos-edzőként tevékenykedett, később több élvonalbeli csapatnál is dolgozott.

 

John Aloisi

Mint említettük, Abonyi (John Kosminával egyetemben) 25 gólig jutott a Socceroosban, míg a nemzeti tizenegy „ezüstcipőse" az az Aloisi, akinek 55 szereplés is elegendő volt ennyi találatra. Az 1976-os születésű, olasz származású ék igazi nyughatatlan lélek, az Adelaide City, a Standard Liege, a Royal Antwerp, a Cremonese, a Portsmouth, a Coventry City, az Osasuna, a Deportivo Alavés és a Central Coast Mariners csapatánál is megfordult, míg 2008 óta a Sydney FC-t erősíti. Három Konföderációs Kupán fordult meg, 2005-ben négy gólja ezüstcipőt ért, ráadásul az argentinoknak és a németeknek is vágott kettőt! A 2006-os vb-re való kijutásban oroszlánrészt vállalt, hiszen ő értékesítette a sorsdöntő tizenegyest Uruguay ellen, később a nagy tornán is betalált. 2008 után kikerült a válogatottból, bár még reménykedhet, hiszen mostanában egyre eredményesebb, sok méltó utód pedig nem jelentkezett a Socceroosban.

 

Archie Thompson

Archie Thompson sikeresen lőtte be magát a futball tiszavirágjairól szóló sportlegünkbe, az 1978 végén született, 32/21-es válogatottbeli mutatót összehozó támadó neve még jó ideig szerepelni fog a rekordok könyvében. Történt ugyanis, hogy amikor 2001-ben a kengurus csapat edzett egy finomat az Amerikai Szamoa elleni mérkőzés ürügyén, hősünk egymaga 13-at vágott a sportággal – nehezen tagadható módon – még csak akkoriban ismerkedő vendégeknek. Mind a 31-ig jutó Socceroos, mind Thompson rekordot döntött ezzel a hivatalos felnőttválogatott mérkőzéseken elért gólok tekintetében. Sőt, bármilyen felnőttmeccsen is csak a néhai John Petrie lőtt 13 gólt. No, nem mostanában, még 1885-ben, egy Arbroath-Bon–Accord Skót Kupa-mérkőzésen. Thompson később megfordult a PSV-ben is, de nyomot csak az évkönyvekben, illetve az NSO BL-adatbankjában hagyott. 2005 óta a Melbourne Victoryt boldogítja szép számú góljaival.

 

Damian Mori

Az auszik gólrekordere 45 mérkőzésen 29 hálózörgetésig jutott nemzete csapatában, ötször lett gólkirály a hazai pontvadászatban, kétszer a legjobb labdarúgó ugyanott. Az 1970-ben született helyi gólzsák az ilyenkor szokásos klubok (South Melbourne, Adelaide City, Perth Glory, Queensland Roar, Central Coast Mariners) mellett egyetlen európai egyletben, a Borussia Mönchengladbachban fordult meg, még 1997-ben, ám ott csak hat bajnoki jutott számára. Gólt – tőle merőben szokatlan módon – nem ért el, holott olyan középpályásoktól és csatártársaktól kérhetett segítséget, mint Stefan Effenberg, Ioan Lupescu, Karlheinz Pflipsen, Peter Wynhoff, Martin Dahlin, Andrzej Juskowiak és Jörgen Pettersson. A válogatottal egyetlen nagyobb tornán fordult meg, az 1997-es Konföderációs Kupán. Dacára élemedett korának, még mindig aktívan rúgja a labdát, az Adelaide Cityben.