Ötvenmillió forint, nulla perc játék

A magyar válogatott bővebb keretében többször is helyet kapó labdarúgó mellett három kapus van még a Genknél: az állandó kezdőnek számító, huszonkét éves Davino Verhulst, valamint az egyaránt tizenhét esztendős Koen Castels és Thibaut Courtois. A rutin tehát egyértelműen a magyar légiós mellett kellene hogy szóljon. Ehhez képest a Diósgyőrből Belgiumba szerződő játékos legfeljebb a kispadról nézi az együttest.

„Amikor Laci megérkezett Genkbe, a szakmai stáb azt mondta neki: néhány hét alatt vegye fel az itteni ritmust, tanulja meg az alapszavakat, ismerje meg a csapattársakat, aztán ő lesz az első számú kapus – próbálta vázolni a kialakult helyzetet Tőzsér Dániel, légiósunk klubtársa. – Korábban valóban rengeteg gondunk volt hátul, Davino Verhulst sorra bakizott a kapuban, ám miután megérezte, hogy Köteles László személyében tehetséges vetélytárs érkezett hozzánk, felkötötte a gatyáját, és azóta nem lehet panasz rá, bevallom, én sem hagynám ki a kezdőből."

„Laci eddig jól viseli a mellőzést – mondta Tóth Balázs, a Genk harmadik magyarja. – Sokat beszélgetek vele, próbálom segíteni, de én is csak azt tudom mondani neki: türelem. Nap mint nap együtt dolgozunk a pályán, mindenki dicséri, de való igaz: egyelőre nincs ok váltásra a kapuban."

Az augusztus óta csak a második csapatban lehetőséget kapó Köteles érthető módon türelmetlen, de vár – kapusedzője ugyanis egy másik magyar hálóőr példájával biztatja.

„A kapusedzőnk éppen a napokban mesélte el, hogy annak idején Brockhauser Istvánt is ő építette fel, aki aztán öt évig kirobbanthatatlan volt a Genk kapujából. Valami hasonló lehetőséget lát bennem is. Azt mondja: türelem! De most már nagyon szeretnék védeni. Dühös nem vagyok, csak rendkívül türelmetlen. Annak idején Vácon is voltam már második számú kapus, aztán amikor hosszú idő után beraktak a csapatba, éppen a Diósgyőr ellen, nyomban a mezőny legjobbja lettem, és ezt követően végig én védtem a bajnokságban. Valami hasonlóra készülök Belgiumban is..."