Sallai Roland megjárta a poklot, de ismét százszázalékos

– Milyen tervekkel vágott neki az évnek?
– Bízom benne, hogy jobban sikerül, mint az előző – válaszolta a Nemzeti Sportnak Sallai Roland, a Freiburg 22 esztendős, 16-szoros válogatott szélsője. – Sajnos az előző nem a legszebb éve volt a pályafutásomnak: meg kellett műteni a hasfalamat, emiatt több hónapot kihagytam, pedig korábban nemhogy operációm, súlyosabb sérülésem sem volt. Ezzel együtt akadtak szép pillanatok is, szerintem a válogatottban nem okoztam csalódást, és amikor pályára léphettem, a Freiburgban sem. Remélem, az előttünk álló hónapokban mindkét fronton sikeresek leszünk.

– Százszázalékos állapotban várja a Bundesliga tavaszi rajtját?
– Szerencsére igen. Az operáción már túltettem magam, és az év végi sérülésem is a múlté. Az utolsó két őszi fordulóban sajnos nem lehettem a meccskeretben, mert a vizsgálatok részleges szakadást mutattak ki a combom hátsó részében. Talán pályára léphettem volna, de nem akartunk kockáztatni, az a két bajnoki nem ért annyit, hogy január harmadikán esetleg ne tudjam a csapattal kezdeni a felkészülést.

– Mennyire volt megterhelő a spanyolországi edzőtábor?
– Amikor megérkeztünk, tíz napra voltunk az első tavaszi bajnokitól, emiatt értelemszerűen nem az volt a cél, hogy lépni is alig bírjunk a fáradtságtól. Inkább a taktikára helyeztük a hangsúlyt, sokat gyakoroltuk, hogyan kell kis területen játszani, és egy felkészülési meccs is szerepelt a programban.

– Kezdő lesz szombaton a Mainz otthonában?
– Ezt nem tudom megmondani, majd Christian Streich vezetőedző eldönti. A Mönchengladbach elleni felkészülési találkozón kezdőként játszottam, idővel Kvon Csang Hun állt be a helyemre. Vélhetően vele kell versengenem a kezdőcsapatba kerülésért, meglehet, szombaton én leszek az ő cseréje, de ezt tényleg csak a vezetőedző tudja.

– Mi kell ahhoz, hogy stabil kezdővé váljon a Freiburgban?
– Erre nehéz válaszolni, mert a támadósorban egy-egy posztra legalább három labdarúgó pályázik. Az egyik játszik, a másik csereként vár a lehetőségre, a harmadik csak a lelátóról nézi a meccset. A szakvezető ráadásul előszeretettel cserélgeti a játékosokat, de próbálok olyan teljesítményt nyújtani, hogy minél több lehetőséget kapjak. Ez a magyar válogatott miatt is fontos lenne, hiszen márciusban éles meccsek várnak ránk, emiatt is szeretnék játékban lenni.

– Ha ekkora a rivalizálás a csapaton belül, mennyire erős a közösség?
– A pályán mindenki azért harcol, hogy bizonyítson, de szó sincs arról, hogy ezért ellenséges hangulat lenne köztünk a pályán kívül. Sokkal inkább családias a légkör, mindenkivel jóban vagyok, a rivalizálás nem megy az emberi kapcsolatok rovására.

– Milyen célokkal vágnak neki a tavasznak?
– A téli szünetben erről külön nem beszéltünk, a klubnál ugyanis minden évben a biztos bentmaradás a cél. Ez most sincs másként, ha a középmezőnyben végeznénk, vagy esetleg odaérnénk az európai kupasorozatot érő helyek valamelyikére, az csak ráadás lenne.

– A nyolcadik helyen telelnek, a Bayern Münchenhez közelebb vannak, mint az osztályozós helyen álló Düsseldorfhoz. Így sem változik az elvárás?
– Látjuk a tabellát, de a cél változatlan. Mindenki tudja, hogy nem tartozunk a legtehetősebb egyesületek közé, emiatt sztárjátékosok sincsenek a csapatban, a keret nagy része fiatal tehetségekből áll. Ezért nincs olyan elvárás, mint azoknál az együtteseknél, amelyek keretét csupa kimagasló képességű játékos alkotja.

– Miben fejlődött a legtöbbet Németországba szerződése óta?
– Elsősorban mentálisan. Amióta ideszerződtem, megesett, hogy a mennyben éreztem magam, máskor a pokolban – utóbbinak a sérülésem az oka. Eddig elég hullámzó a németországi karrierem, de ha mélyen is voltam, keményen dolgoztam a visszatérésen, és bejátszottam magam a kezdőcsapatba. Sajnos utána megsérültem, az operációt követő időszak testileg és lelkileg is megviselt, de ismét talpra álltam.

– Milyen érzésekkel gondol a válogatottra?
– Tavaly jó úton indultunk el, de a kezdeti lendület idővel elfogyott. A Wales elleni, Eb-részvételről döntő selejtezőn a tűz, a hit és az akarat is hiányzott, pedig korábban éppen ez jellemezte a játékunkat. A Nemzetek Ligája rájátszásában viszont olyan ellenfél vár ránk, amelyet legyőzhetünk. Nagyon várom a meccset, mert hatalmas lehetőség előtt állunk.

– Mi kell ahhoz, hogy Bulgáriában visszatérjen a tűz, a hit és az akarat?
– Amikor márciusban megérkezünk Telkibe, le kell ülnünk egymással szembe, őszintén meg kell beszélnünk a problémákat. Végig kell vennünk, mi hiányzott a sikerhez Walesben, és ki kell javítani azokat a hibákat, amelyek akkor a vereséghez vezettek. Egységesen, csapatként futballozva nyerhetünk Bulgáriában, megvannak a minőségi játékosok a keretben, akikkel sikerülhet, de a győzelemhez mindenkinek a legtöbbet kell kihoznia magából.

BUNDESLIGA, 18. FORDULÓ
Szombat
15.30: Augsburg–Borussia Dortmund (Tv: Sport2)
15.30: Fortuna Düsseldorf–Werder Bremen
15.30: Hoffenheim–Eintracht Frankfurt
15.30: 1. FC Köln–Wolfsburg
15.30: Mainz–Freiburg
18.30: RB Leipzig–Union Berlin (Tv: Sport2)

Vasárnap
15.30: Hertha BSC–Bayern München (Tv: Sport2)
18.00: Paderborn–Bayer Leverkusen (Tv: Sport2)

Pénteki eredmény
Schalke 04–Borussia Mönchengladbach 2–0 (Serdar 48., Gregoritsch 58.)