Az RB Leipzig mérkőzéseit folyamatosan nyomon követve egy magyar érdekeltségű, érdekes jelenséget lehetett az utóbbi időben megfigyelni. Dayot Upamecanóról van szó, illetve arról, hogy a több európai élcsapat által megkörnyékezett, nyáron Münchenbe szerződő – ahol továbbra is együtt dolgozhat, a vele együtt távozó vezetőedzővel, Julian Nagelsmann-nal – 22 éves belső védő az utóbbi időben nem a legjobb formáját mutatta. Ez abból a szempontból is figyelemfelkeltő lehet nekünk, hogy a magyar válogatott egyik legmeghatározóbb tagja, Willi Orbán esetenként éppen a francia védő miatt szorul a kispadra. Mi hiányzik Upamecano játékából jelenleg és miért lenne szükség Orbánra a kezdőben ahhoz, hogy Upamecano visszataláljon a helyes útra?
Vasadi Péter Kossuth-díjas költő mondta: „A határainkon nem léphetünk túl, de kötelességünk odáig elmenni.”
1. Elemzés: Látványos hibák Upamecanótól
Gyakran lehet hallani, hogy a futball fejben dől el. Mint minden közhelyben, ebben is van igazság. A játékot ugyanis emberek játsszák, akik alapvetően mentális és spirituális lények, s a játék mentális és emocionális része több figyelmet érdemel, mint amit megkap.
Az is nyilvánvaló, hogy az ember komplex teremtmény, milliónyi összeköttetéssel, állandóan változó környezettel és hiperérzékeny mentális struktúrával. Mivel a komplexitás szabályai alapján minden mindennel összefügg, egy futballista mentális zavarai fizikai mutatókban is jelentkezhetnek.
Ez figyelhető meg Dayot Upamecano esetében, aki bár hivatalos értelemben nem sérült, korábbi időszakához képest lassabbnak, körülményesebbnek, gyakran motiválatlannak, olykor agilitását vesztőnek tűnik a lipcseiek mérkőzésein.
A futball emberi dimenziója sokkal fontosabb, mint bármelyik másik dimenziója. Upamecano hibáinak okaira nem a taktikai tábla vagy, mondjuk, az xG-mutató fog rávíilágítani. Upamecano ugyanis pontosan ugyanolyan, mint bármelyik másik játékostársa. Egy ember, akinek megannyi problémája lehet: személyes vagy párkapcsolati, honvágyhoz fűződő vagy éppen a karrierjéhez kötődő (nyártól már a Bayern játékosa lesz, lehet, hogy ez a váltás is kihat a teljesítményére).
Természetesen egy elemző a laptop előtt ülve képtelen megfejteni, hogy pontosan mi lehet a fiatal francia gyenge formájának valódi oka. Ezt csak a játékostársak, az edzői stáb és maga Upamecano tudja. Azt viszont mindenképpen látni lehet, hogy Upamecanónak talán éppen Willi Orbánra van szüksége.
2. Elemzés: Orbán kontra Upamecano
Hogy Orbán jó hatással lehet Upamecanóra, elsősorban arra alapozható, hogy Upamecanónak stabilitásra van szüksége. Egy olyan rutinos játékostársra, aki kijavítja rutintalanságából adódó hibáit azokon a – formaingadozásából fakadó – gyengébb napjain, amikor nehézkesen történik meg a visszasprintelés, vagy amikor egy-egy becsúszás elmaradása jelzi az akaratbeli hiányt.
Dayot Upamecano Willi Orbán önfeláldozó játéka, szilárd mentalitása segítségével készülhetne fel igazán jól az európai élmezőny elvárásaira. Arra, amivel szemben találja magát az Európa-bajnokság után. Ehhez viszont annyi játékpercet kellene együtt tölteniük, amennyit csak lehetséges.
Willi Orbán a lipcsei csapat idényének legfontosabb meccsei közül a Liverpool elleni Bajnokok Ligája-találkozókon (az elsőn 0–2-nél állt be, a másodikon nem cserélték be), illetve az RB Leipzig legutóbbi vesztes, kölni mérkőzésén is csak a kispadon kapott helyet (nem is állt be). Az említett találkozókat végigjátszotta, de azokon látványosan gyenge teljesítményt nyújtott Dayot Upamecano, jórészt motivációs és koncentrációs eredetű hibái voltak.
Vitathatatlan, Upamecano kiemelkedő tehetség. Viszont azt is észre kell venni, hogy formaingadozásai mentális eredetűnek tűnnek. Keretbe is foglaltuk a kérdéskört: a futball alapvetően mentális tevékenység, ezért Upamecanónak van még mit tanulnia a kevésbé kiemelkedő képességű, de annál elhivatottabb Willi Orbántól.
3. Elemzés: Orbán erényei – Lipcsében és a válogatottban
A szakmai elemzést ezúttal kiegészítenénk egy kis szubjektív jegyzettel, ugyanis az Orbán kontra Upamecano történet véleményünk szerint jól rávilágít a mai modern futball egyik alapvető problémájára. Arra, hogy a játékosokban rejlő hosszú távú potenciált Európa topklubjai, illetve Európa topedzői sokszor többre értékelik, mint a valós teljesítményt, a különösebb extrák nélküli, de magas szinten is kiegyensúlyozott játékot. Willi Orbán Magyarországon 2018-ban hívta fel magára a figyelmet, akkor mutatkozott be a görögök ellen a válogatottban. Azzal együtt húsz válogatott mérkőzésen és megannyi Bundesliga-találkozón figyelhettük a játékát, de nem sok emlékezetes hibáját tudnánk felsorolni, amikor egyértelműen az ő lelkén száradt a kapott gól – szemben francia csapattársával, aki csak az elmúlt néhány hétben, mint az elemzésünkből is kiderül, többször is rossz labdakezeléssel, hibás helyezkedéssel hozta nehéz helyzetbe az RB Leipzig Orbánhoz hasonlóan magyar válogatott kapusát, Gulácsi Pétert. Upamecano remek felépítésű, jó alapképességekkel rendelkező, 22 éves francia válogatott védő. Ez így együttesen, 20 BL- és több mint száz Bundesliga-meccsel a háta mögött még a látványos rontásaival együtt is ért annyit a Bayern Münchennek, hogy 42.5 millió eurót fizetve a nyártól szerződtessék Lipcséből. Aztán ha nem jön be, maximum úgy jár, mint a portugál válogatott középpályás, Renato Sanches, akiben 2016-ban szintén nagy lehetőséget láttak, 35 millió eurót fizettek érte a Benficának, de nem vált be, előbb kölcsönadták a Swansea-nak, majd 15 millió eurós veszteséggel eladták a francia Lille-nek. És számos hasonló, olykor több tízmillió eurós „buktát” láthatunk Európa sztárklubjaitól is, azoktól, akik az Európai Szuperligát azzal a hivatkozással hozták volna létre (igaz, a Bayern nem tartozott az alapítók közé), hogy a koronavírus-járvány okozta gazdasági nehézségeket csökkentsék. Miközben olykor látszólag ész nélkül szórják a pénzt olyan játékosokra, akiknek a megtérülése minimum erősen kérdéses. A másik oldalon pedig ott van Willi Orbán, aki hiába volt német U21-es válogatott, 2018-ig még Joachim Löw sem látott benne annyi fantáziát, hogy meghívja a német válogatottba – nagy szerencsénkre! Nincsenek kiemelkedő adottságai, különleges képességei, mégis nagyon megbízható és a magyar válogatottban bizonyítja, hogy válogatott szinten is képes meghatározó teljesítményre (és erre az Eb-n is lehetősége nyílik, miközben Upamecano esetében meglepetés lenne, ha bekerülne a francia keretbe). Jövőre lejárt volna a szerződése Lipcsében (amit nemrég 2025-ig meghosszabbított), mégsem hallhattunk arról, hogy sorban állnak érte az európai topklubok, pedig, ahogy a mellékelt ábra mutatja, jelen pillanatban semennyivel sem tűnik rosszabb futballistának, mint a 42.5 millió eurós Upamecano, sőt… PÓR KÁROLY |