A kapufa sem volt jó alibi… – Varga Zoltán a Herthában

Vágólapra másolva!

2020.04.20. 11:35

Címkék

A Hertha BSC-nél imádták, de később a bundabotrány kapcsán a németek meghurcolták, ezért Skóciába menekült. A Ferencváros csatáráról készített sorozatunk – ami 2010-ben a futballista halála után jelent meg a Nemzeti Sportban – 4. részében NSZK-beli pályafutását elevenítjük fel.

„Én úgy éltem, hogy nem voltam tekintettel semmire, mindig csak azt tettem, amit jónak láttam, se számításból, se tapintatból ezen nem változtattam. Ami jót tettem, azt természetesen tettem, így ha volnának is valami érdemeim, azokat nem tartom számon.”

(Varga Zoltán: Valahogy mindig félúton)

Belgium mexikóvárosi nagykövetségének segítségével hagyta el Varga Zoltán 1968-ban a mexikóvárosi olimpia helyszínét, és Európába visszatérve Brüsszelben landolt, hogy megkezdje új, „szabad” életét.


1. rész: Apakép nélkül – Varga Zoltán 18 évesen az FTC klubházába költözött
2. rész: Varga Zoltán ragyogása a Ferencvárosban
3. rész: Konkurenciaharc után disszidálás - Varga Zoltán útja

A magyar futballközegtől, az Albert Flóriánt – Varga Zoltán szerint – túlzottan ajnározó környezetből azért menekült, hogy megmutassa magát ott, ahol – 23 évesen azt hitte – csak a teljesítmény számít.

Nagy Antal – természetesen nem azonos a nyolcvanas évekből ismert, szintén kispesti Nagy Antallal –, a Bp. Honvéd korábbi futballistája, aki szintén engedély nélkül távozott külföldre, Belgiumban élt, ő győzködte a Standard Liege menedzserét, hogy olcsón megszerezhető egy világklasszis. A klubvezető elintézte Varga Zoltán Brüsszelbe utazását. Még úgy is, hogy lehetett rá számítani, az akkori szabályok szerint a magyar szövetség mindent elkövet, hogy a „hazáját eláruló” minél hosszabb időre szóló eltiltást kapjon. Ráadásul akkoriban szigorú előírások korlátozták a külföldi játékosok alkalmazását (hogy mást ne mondjunk, Olaszországban egyenesen tilos volt), így nem volt egyszerű a helyzet.

NYOLCAVANÖTEZER SZURKOLÓ VÁRTA AZ ÁLOMFUTBALLT

Varga Zoltán azonban hiába ígérkezett el a Standardhoz, mert közben befutott a berlini (akkor nyugat-berlini) Hertha BSC ajánlata. A német klub elnöke, Wolfgang Holst úgy gondolta, neki megéri kivárni az eltiltás végét. Amíg a büntetés tartott, csak edzett, kapott egy háromszobás lakást és egy használt autót – és közben megszületett az első lánya. Csakhogy… A magyar szövetség örökös eltiltást szorgalmazott, és a FIFA hajlott rá, hogy ezt elfogadja – végül két év szünet lett belőle.

1970. október 13-án járt le az eltiltás, és Varga Zoltán november 7-én bemutatkozott a berlini közönség előtt bajnoki mérkőzésen. Addig 35 ezer néző előtt játszott a Hertha, ám a magyar játékos első meccsére 85 ezer jegyet adtak el. Az üldözött, a hazáját kényszerűségből elhagyó sztár játéka megtöltötte a stadiont! A bajnok Borussia Mönchengladbach ellen 3–0-ra vezetett a Hertha, aztán két gólt szerzett a vendégcsapat, amikor jött Varga Zoltán, és eldöntötte a meccset – 4–2!

A közönség tombolt, új kedvencét ünnepelte.

A lapok nagy visszatérésről, zseniális futballról, álomszerű passzokról, remek lövésekről cikkeztek.

A MEGEGYEZÉS ELLENÉRE IS FÉLTEK A BOMBÁITÓL

ERICH BEER SZÉP EMLÉKEI
Erich Beer a Rot-Weiss Essentől 1971 nyarán került a Hertha BSC-hez, ahol aztán 253 alkalommal szerepelt bajnoki mérkőzésen, s középpályásként 83 gólig jutott. A Hertha csapatkapitánya lett, onnan került be a német válogatottba, s mint elmondta, rengeteget köszönhet Varga Zoltánnak. „Egy éven át élvezhettem Varga Zoltán társaságát – mondta lapunknak Erich Beer.–Kiváló embernek, remek futballistának ismertem meg, ő volt az első, aki Berlinbe kerülésem után a szárnyai alá vett. Alig két évvel voltam fiatalabb nála, mégis úgy kezelt, mintha a kistestvére lennék, pedig akkoriban volt gondja bőven az elhíresült bundabotrány miatt. Engem az eset után szerződtetett a Hertha, sokat nem tudtam a történtekről, Varga Zoltántól is csak annyit, hogy ártatlanul hurcolták meg. Különben ritkán beszélt róla, annál többet foglalkozott velem és a futballal. Emlékszem az edzések utáni különórákra, a tizenhatosra letett labdákra, arra, hogy ő tízből nyolcszor eltalálta a lécet, míg nekem csupán ötször sikerült. Azt mondta, csak magammal foglalkozzak, az egyéniségemet építsem, ne törődjek semmivel és senkivel. Briliáns technikai tudása volt, sajnos a fizikai felépítése, ereje nem igazán illett a német futballba. Hibái ellenére is sokra vihette volna.”

Berlinben nem tekintették bűnösnek, sőt azt mondták, két évet elloptak a pályafutásából. Ebben a szezonban 22 bajnokin öt gólt szerzett, és úgy tűnt, sínre került fordulatos élete…

Az 1970–1971-es német bajnokság utolsó fordulóját június 5-én rendezték, a 18. helyezett Essen már kiesett, egy meccsel a vége előtt pedig így festett a tabella: 12. VfB Stuttgart 28 pont (gólkülönbség: –2), 13. Dortmund 28 (–6), 14. Eintracht Frankfurt 28 (–14), 15. Kickers Offenbach 27 (–14), 16. Arminia Bielefeld 27 (–20), 17. Rot-Weiss Oberhausen 26 (–15). Ebből a hat csapatból került ki a másik kieső – akkoriban két pont járt a győzelemért –, a Stuttgart és a Dortmund gólkülönbségének köszönhetően csaknem teljes biztonságban érezhette magát, de a további négy csapat közel volt a pokolhoz.

A Hertha e fordulótól függetlenül már harmadik volt, és az Arminiát fogadta. Az Oberhausen Braunschweigbe, az Offenbach Kölnbe látogatott, a Frankfurt a bajnoki címért hajtó (és győzelmével meg is szerző) Mönchengladbachot fogadta.

Hogy az Offenbach meg akarta-e venni a kölniek elleni meccsét, nem tudni, de a Herthát megkereste: fejenként tízezer márkát (akkoriban jelentős összeget) ajánlott a futballistáknak, ha a berliniek megverik a Kickers riválisát, az Arminiát, amely azonban tizenötezer márkát adott volna mindegyik Hertha-játékosnak, ha nem veszik túl komolyan a meccset. Az Offenbach elnöke, Horst-Gregorio Canellas telefonon beszélt a berliniekkel, de ők közölték, hogy az Arminia jobb ajánlatot tett.

Az elnök rögzítette a beszélgetést…

Bocsák Miklós a Császár és utána a sötétség című könyvében Varga Zoltán elmondta, mindezen felül a bielefeldiek neki külön plusz húszezer márkát ajánlottak fel, mondván, tőle féltek, mint olyantól, akinek elsülhet a lába, azaz nagy valószínűséggel gólt rúghat nekik. Ő ezt nem fogadta el, de a Hertha öltözőjében megszületett a megállapodás: a bielefeldieknek kedveznek, vagyis a csapat közösen belebújt az Arminia kínálta „bundába”. Varga Zoltán azt mondta, neki egyre kevésbé tetszett a dolog, félt a következményektől, és hajtani próbált. Szabadrúgást lőtt, a labda az egyik kapufáról a másikra pattant, de nem ment be, a következő szabadrúgásnál ellökdösték társai a labda mögül, aztán a Bielefeld talált egy gólt, és győzött 1–0-ra.

Az Oberhausen 1–1-et ért el Braunschweigben, az Offenbach kikapott Kölnben 4–2-re, így a két 27 pontos csapat közül a Kickers Offenbach gólkülönbsége éppen eggyel lett rosszabb, mint az Oberhausené, így – a lehető legkisebb különbséggel, meglehetősen dühítő módon – kiesett.

A csalódott és feldühödött Horst-Gregorio Canellas bosszút esküdött: nyilvánosságra hozta a telefonbeszélgetést. Hatalmas botrány tört ki, amelyben azokat a Hertha-játékosokat, akik beszéltek az offenbachi elnökkel, eltiltották a futballtól – Varga Zoltánt élete végéig.

HARCOLT, HOGY FELOLDJÁK AZ ÖRÖKÖS ELTILTÁST

Úgy tűnt, Berlinben révbe ér, mert a Hertha BSC-nél sztárként kezelték

A légiós úgy érezte, azért büntetik, mert külföldi, a bundapénzt ugyanis nemcsak ő, hanem minden csapattársa eltette. Ezért a magyart, akit jó fél évvel korábban tíz- és tízezrek hősként ünnepeltek, most bűnösnek kiáltották ki. Varga Zoltán nem hagyta magát, és szinte kilátástalan harcot indított: beperelte a nyugatnémet futballszövetséget. Ám hiába védekezett azzal, hogy gólt akart rúgni, ami bizonyíthatta volna ártatlanságát, érvelését azzal söpörték le, hogy akkora klasszis, mint ő, szándékosan is tud kapufát rúgni!

Lám, a zseniális képességek néha hátrány okoznak.

A bíróság végül bizonyítottnak látta, hogy a Hertha teljes csapata benne volt a stikliben, és a szövetség jogilag amúgy is kifogásolható módon tiltotta el Varga Zoltánt. Ezért a szervezet peren kívül egyezkedett vele: elismeri, hogy mindenki bundázott, visszavonja az életfogytig tartó eltiltását, és hagyja távozni. A Herthát elmeszelték, a komplett csapat Dél-Afrikába igazolt, az idősebb futballisták abbahagyták a játékot. Az egész szövetségi köztársaságot (NSZK) megrázó ügyben egyre több meccsről derült ki, hogy nem volt tiszta…

Varga Zoltán Skóciába, az Aberdeenhez került.

(AZ 5. RÉSZBEN: A KARRIER VÉGE)