„Decemberben eltört az egyik lábujjam, és amikor felgyógyultam, egy hétig lázasan az ágyat nyomtam” – világította meg közelmúltbeli hiányzásai hátterét a labdarúgó, majd a klubnál tapasztalt sajátosságokról is szót ejtett.
„Télen tíz játékos elment, tizenegy új jött. Amióta itt vagyok, már a harmadik vezetőedző dolgozik a csapattal, és cserélődtek más vezetők is. Az újonnan érkezőknek itt nincs sok idejük az alkalmazkodásra.”
Tőzsér beszélt arról is, hogy a szigorú olasz harcmodor tőle is váltást követelt meg: sokkal hátravontabb szerepkörben játszatják, mint a Genknél – közvetlenül a védelem előtt.
„Nem ez volt életem legkönnyebb fél esztendeje. Ez részben a nyelvi nehézségek következménye. Amíg Belgiumban mindenki érti az angolt, itt csak olaszul beszélnek. Összességében is több a probléma. A gyepszőnyeget például nem ápolják olyan gondosan, a labda sokszor kiszámíthatatlanul pattan. Most éppen tele vagyok sebekkel, ami a szikkadt talajon történt becsúszás következménye.”
Tőzsér mindazonáltal nem bánta meg, hogy egy belga élcsapat mezét egy olyan olasz klubéra cserélte, amelyik a bennmaradásért harcol.
„Egyáltalán nincs olyan érzésem, hogy a kiesés ellen küzdünk. Minden meccsen van legalább huszonötezer ember a stadionban, a hangulat olyan, mintha világbajnoki döntőt játszanánk. S történjék bármi, ez azért mégis csak a világ egyik legerősebb bajnoksága. Szóval, jól érzem magam – mondta a játékos, majd nevetve hozzátette: – És lehet, hogy a pályák talaja száraz, viszont ha kinézek a házam ablakán, akkor a tengert látom. Fantasztikus itt az élet!”
A Genoa 26 forduló után a még éppen bennmaradást jelentő 17. helyen áll a Serie A tabelláján. Legközelebbi két ellenfele a Roma (idegenben) és a Milan (hazai pályán) lesz.