Kádár: Remélem, a kapitány nem ragaszkodik az alapcsapatához

„Természetesen én is többet vártam-reméltem az első Premier League-idényemtől, mint amit végül kaptam és kihoztam belőle, de én ezt döntően a sérüléseimnek tudom be – mondta a Nemzeti Sport Online-nak Kádár Tamás. – Volt edzőnk, Chris Hughton, akivel a feljutást is kiharcoltuk, számított rám. A felnőttekkel edzhettem, végig az utazó keretben voltam, Ligakupa-meccseken játszottam is. Úgy voltam vele, hogy a látószögében benne vagyok, a bizalmát élvezem. Viszont tavaly decemberben edzőváltásra került sor, és Alan Pardew inkább a rutinosabb, angol játékosok mellett tette le a voksát. Velünk, a fiatalok többségével pedig leült beszélgetni, és elmondta, inkább keressünk valamilyen kölcsönadási lehetőséget magunknak, mint hogy maradjunk, csak eddzünk és ne játsszunk. Így kerültem papíron egy hónapra a harmadosztályú Huddersfield Townhoz."

Kádár kezdőként a Plymouth elleni bemutatkozó mérkőzésén jó teljesítménnyel járult hozzá a 3–2-es hazai győzelemhez, de azt a 90 percet már csak a Walsall elleni 41 perc követte. A rend kedvéért: a Huddersfield azt a találkozót idegenben nyerte meg 4–2-re, tehát a magyar védő amúgy nem bizonyult rossz ómennek.

„Éreztem, hogy a combizmommal nincs minden rendben, és hogy ne legyen nagyobb a baj, cserét kértem. Úgy voltunk vele, ezen a pár napon nem múlik, kihagyok egy-két edzést, és az Arsenal elleni FA-kupa-meccsre visszatérek. Erőnlétileg rendben is voltam, de az egyik tréningen a kétkapus játék során tényleg megtörtént a baj, izomszakadás lett a dologból. Visszamentem a Newcastle-hoz, ahol először szóba került a műtét is, viszont a sérült testrész olyan jól reagált, hogy végül erre nem került sor. Az én szezonomnak azonban akkor már lőttek, pont akkor épültem fel, amikor vége lett az idénynek."

Kádár így jobb híján a korosztályos válogatottban futballozhatott, tagja volt a touloni tornán nyáron szereplő együttesünknek.

„Nem ment rosszul a csapatnak és nekem sem, öt nap alatt három meccset játszhattam, így bizonyítva, hogy ismét teljesen egészséges, sérülésmentes vagyok. Az alapozást a felnőttekkel kezdtem el, bizakodtam, és úgy éreztem, bíznak is bennem, de akkor megint a hátsó combizmommal adódtak problémáim. Igaz, most nem azzal, hanem a másikkal. Akkor éreztem úgy, hogy az edzőnk lemondott rólam. Kihagytam a felkészülést, nem játszhattam, visszakerültem a tartalékokhoz, újra fel kell építenem önmagamat, és megharcolnom még a kerettagságért is."

A tartalékbajnokságban a csoportjában élen áll a Newcastle United, Kádár stabil tagnak számít, az elmúlt négy találkozón végig a pályán lehetett, és a kapitányi karszalagot is viselhette.

„Mostanában egyre többet hívnak fel ismét a felnőttekhez edzeni, így bizonyíthatok a stábnak. Beszéltem az edzőnkkel is, aki azzal biztatott, hogy tetszik neki, amit és ahogy csinálom, csak így tovább. Most leginkább ebbe kapaszkodom, ám ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a télen váltok. De legalábbis nem elképzelhetetlen..."

Az a labdarúgó, aki itthon edzésről sem hiányzott, az elmúlt időszakban az élsport árnyas oldalát is kénytelen volt megtapasztalni. Mindez eléggé behatárolta a fejlődését és az előrelépési lehetőségeit.

„Voltak már kölcsönadási lehetőségeim korábban is, de ezek általában akkor konkretizálódtak volna, amikor aztán egy sérülés miatt rögtön kútba is estek. Volt térdműtétem, porcleválásom, tört már el a sípcsontom, most pedig a combizmommal bajlódok. Amikor éppen sérült vagyok, és ebből azért kijutott nekem, mindig elgondolkodom azon: vajon rossz irányba indultam el? Amikor egészséges vagyok, akkor meg úgy érzem, jó helyen járok, fejlődök, pozitív dolgok hatnak rám. Viszont az én koromban már tényleg egy felnőttcsapatban illene állandó játéklehetőséghez jutnom. Fél, de akár egy évre is elmennék kölcsönbe, mondjuk más angol klubhoz, sőt az országváltás sem elképzelhetetlen. Mind közül a legszimpatikusabb mégis az angol másodosztály lenne számomra, azt a közeget ugyanis már volt szerencsém megismerni, ráadásul a Newcastle menedzsmentje is figyelemmel tud követni. Inkább képben tudok maradni náluk, mintha elhagynám Angliát, és csak csöpögnének a hírek rólam. Ennek elsődleges feltétele természetesen az, hogy ne sérüljek meg."

Kádár most ismét tagja a válogatottnak, de ha azt nézzük, hogy kor- és poszttársa, Korcsmár Zsolt éppen milyen rangot vívott ki magának az elmúlt hónapokban a nemzeti csapatban, akkor a különbséget bizony zongorázni lehet.

„Zsolt nagyon jó úton jár, elismerésre méltó élvonalbeli rutinnal állt légiósnak, és olyan helyre ment, ahol felnőttek között tudott így azonnal kulcsemberré válni. A válogatottbeli belépője is emlékezetesre sikerült, hiszen hiányzások miatt kapott lehetőséget, amellyel aztán élni tudott, azonnal felvette a ritmust. Én azonban nem tudom párhuzamba állítani a pályámat az övével, és itt ismét csak a sérülésekre kell visszautalnom. Most viszont örülök annak, hogy egészséges vagyok, immár két hónapja minden rendben. A szezon utolsó két válogatott fellépése nem tétmeccs, és bízom benne, hogy a szövetségi kapitány kísérletezget egy keveset, nem ragaszkodik az alapcsapatához, ugyanis nekem így van esélyem a játékra. Már a meghívó is a segítségemre volt abban, hogy Newcastle-ben kicsit jobban előtérbe kerüljek, ha pedig pályára is léphetnék Liechtenstein vagy akár Lengyelország ellen, az még jobban előremozdítana."