Légiósok: „A kiesés mindent felülír” – Simon jövője bizonytalan

Félbeszakadt a mérkőzés.

A találkozó hajrájában elszakadt a cérna a hazai szurkolóknál: miután a harmadosztályú Regensburg már 2–0-ra vezetett az 1860 München otthonában rendezett osztályozó visszavágóján, különféle tárgyakat dobáltak a pályára. A játék több mint tíz percig állt, de ez sem változtatott semmin, a münchenieknek három gól kellett volna, hogy kiharcolják a bennmaradást, egy sem jött össze, vagyis a patinás klub a következő szezontól, 1993 után ismét a harmadik vonalban szerepel.

„Szomorú volt látni, hogy megállt a játék, de teljes mértékben meg tudom érteni a szurkolókat a csalódottságuk miatt – mondta lapunknak Simon Krisztián, az 1860 München szélsője. – Több mint hatvanezren kijöttek, hogy értünk szorítsanak, pazar hangulatot teremtettek, de a végét már nem bírták idegekkel. Minket is megviselt a kiesés, elvégre jóval nagyobb célokat tűztünk ki, ráadásul a liga egyik legdrágább kerete a mienk, aligha mondok újat, ha azt állítom, senki sem számított erre. Most letargia uralkodik a klubnál. Ugyanakkor volt előjele, mert amikor a klubhoz érkeztem, már akkor is csak az osztályozón sikerült kivívni a bennmaradást, az előző szezonban pedig az utolsó fordulóban harcoltuk ki. Az az igazság, hogy nem volt állandóság. Amióta Münchenben vagyok, számos edzővel, sportigazgatóval, játékossal dolgoztam együtt, akik egymásnak adták a kilincset.”

A kérdés csak az, hogy Simon Krisztián is beáll-e a sorba, esetleg marad a klubnál. A négyszeres válogatott futballista szerződése még egy évig érvényes, de…

„A kiesés mindent felülír, senki sem kalkulált a harmadosztállyal – tette hozzá a 25 éves játékos, aki az elmúlt tizennyolc hónapban térdsérüléssel bajlódott. – A jövőm egyelőre bizonytalan, nem tudom, mi lesz velem, remélem, a következő napokban mindenre fény derül. A legfontosabb most az, hogy folyamatos játéklehetőséget kapjak, és formába lendüljek, hogy erre külföldön vagy itthon lesz-e esélyem, azt nem tudom. Annak mindenesetre nagyon örülök, hogy visszatértem, két hónapja tünetmentesen futballozom, és a második csapatban három mérkőzést is játszottam. A műtétek miatti másfél év szenvedés után ez is boldogsággal tölt el.”

Csak ne lenne mellette az a mérhetetlen csalódottság a kiesés miatt…