Légiósok: Egy lépcsőfok még kell a céljaim eléréséhez – Bolla Bendegúz

– Hiányzott már a tétmeccsek légköre?
– De még mennyire! – válaszolta a Nemzeti Sportnak Bolla Bendegúz, a Servette augusztus 29-én szerződtetett 23 éves játékosa, aki a Wolverhampton kölcsönjátékosaként szerepel a svájci élvonal előző kiírásának ezüstérmesénél. – Nagyszerű érzés volt játszani, három hónap után léptem pályára klubmeccsen. Jó hangulatú bajnoki volt, tizenegyezren buzdítottak minket, ráadásul a címvédő Young Boys volt az ellenfél, vagyis BL-csapattal mértük össze az erőnket. Harminc perc után már nehezebben vettem a levegőt, ami azért várható volt, hiszen csak a múlt héten csatlakoztam a csapathoz, mindössze öt edzésen vettem részt. A hatvanhetedik percben cseréltek le, de öröm volt ennyit játszani. Ami a teljesítményemet illeti, első meccsnek jó volt, sokszor kaptam labdát, nem lógtam ki az összjátékból, kapura lövéssel is próbálkoztam, a vereség miatt viszont bosszús vagyok. A korai, második percben kapott gól rányomta a bélyegét a találkozóra, és bár benne volt a döntetlen a levegőben, gólra nem futotta az erőnkből.

– Noha eredeti posztja szerint jobbhátvéd, jobb oldali középpályást játszott. Új szerepkörben láthatjuk a Servette­-ben?
– Messzemenő következtetést nem vonnék le az első bajnokiból. Bár a múlt héten úgy készültünk, védőként kapok lehetőséget a Young Boys ellen, René Weiler vezetőedző a mérkőzést megelőző napon úgy döntött, egy sorral feljebb tol a négy–négy–kettes felállásban. Ez nem jelentett problémát, korábban a Grasshoppersben már játszottam középpályást, különben is, ott próbálom kihozni magamból a maximumot, ahol számít rám a szakmai stáb.

– Milyenek az első benyomásai a genfi csapatban?
– Az első pillanattól kezdve úgy érzem magam, mintha két-három éve itt játszanék, gyorsan megy a beilleszkedés. A többiek vártak már, baráti fogadtatásban részesültem, jó közösségbe érkeztem, a francia nyelvvel azonban még meg kell birkóznom. Ez az öltöző nyelve, éppen ezért rá kell feküdnöm a tanulásra. Szerencsére a vezetőedzőnk tud angolul, ám a taktikai eligazítás franciául zajlik, általában fordítanak nekem. Ami a játékunkat illeti, a nyáron edzőváltás történt, az új szakmai stáb direktebb stílusra váltott, immár nem a rövid passzos futball jellemzi a csapatot. Nincs ellenemre ez a felfogás, ráadásul sok képzett futballista játszik mellettem, úgyhogy testhezállónak tűnik a taktika. Jó visszajelzés, hogy öt edzést követően a kezdő tizenegybe jelöltek, ám pontosan tudom, minden tréningen a maximumot kell nyújtanom, hogy kiérdemeljem a lehetőséget. A válogatott szünet remek lehetőséget nyújt, hogy összecsiszolódjak a többiekkel, hozzásegíthet, hogy minél előbb százszázalékos állapotba kerüljek.

– Korábban nem volt példa rá, hogy ennyire elhúzódjon a klubváltása. Miként élte meg, hogy az átigazolási időszak hajrájában sikerült csapatot találnia?
– Nem volt egyszerű, hiszen egyéni edzésterv alapján készültem a felkészülés nagy részében, de végig egyértelmű cél lebegett a szemem előtt. Az események alakulása tükrében pedig úgy vélem, jól jöttem ki a helyzetből. Türelmesek voltunk, megvártuk a megfelelő lehetőséget, s végül olyan csapat ajánlatát fogadtuk el, amely az Európa-ligában csoportkörös, és jó futballisták alkotják.

– Említette, hogy a nyáron zömében egyénileg készült. Járt csapatedzésen is?
– Mielőtt Svájcban aláírtam volna a kölcsönszerződésemet, Angliába utaztam, és a Wolverhamptonnal edzettem másfél hetet. Jól éreztem magam a csapatnál, megtapasztalhattam az ottani légkört, és valamelyest megismerhettem a játékosokat. Beszéltem a vezetőkkel az előző két svájci idényemről, a sportigazgatóval és a kölcsönjátékosokért felelős menedzserrel egyeztettem. Elmondták, hogy szerintük fejlődtem a Grasshoppersben, jól ment a játék, sok területen előreléptem, ám szükségem van a következő lépésre célom eléréséhez. Ezt a lépcsőfokot a Servette-nél töltött remélhetőleg eredményes időszak jelentheti.

– Pályafutása során először játszhat nemzetközi kupaporondon főtáblás meccseken, ebből a szempontból máris ugrott egyet.
– Legutóbb a Vidivel játszottam Európa-liga-selejtezőn, szóval tűkön ülve várom a csoportmérkőzéseket. Nagy álmom volt, hogy ebben a sorozatban játsszak, biztosan életre szóló élmények várnak rám. Az AS Roma kiemelkedik a csoportunkból, ám a Slavia Praha és a moldovai Sheriff is erős, nemzetközi tapasztalattal felvértezett együttes. Ha tudásunk legjavát nyújtjuk, meglehet a tavaszi folytatás, akár úgy is – bár jelenleg erre még nem gondolunk –, hogy a harmadik helyen végezve az Európa-konferencialigában folytatjuk. Mindegyik találkozónkat várom, a hazai mérkőzéseken biztosan fergeteges lesz a hangulat, a szurkolóink kitesznek magukért.

– Mire lehet képes a Servette a nemzetközi porondon, illetve a svájci bajnokságban?
– A Super League átszervezése után szeretnénk a felsőházban végezni, aztán pedig megcsípni valamelyik nemzetközi kupaindulást érő helyezést. Az Európa-liga-szereplés nagy lökést adhat mindenkinek, motivál minket, hogy megmutassuk magunkat ezen a porondon, és szeretnénk kiharcolni, hogy a következő idényben is lehetőségünk nyíljon ilyen kaliberű meccseken pályára lépni – ebből én is szeretnék minél nagyobb szerepet vállalni. Próbálom kihozni magamból a legtöbbet és azt a néhány százalékot, ami az előző idényekben bennem maradt. Biztos vagyok benne, hogy a klubnál kamatoztathatom a támadó­erényeimet, és mivel a védekezésből is ki kell vennem a részem, ezen a téren is előrelépnék. Azon leszek, hogy minél többet tanuljak, és jó játékkal segítsem a csapatot céljai elérésében. A válogatott szempontjából is fontos, hogy jól teljesítsek, hiszen jövő nyáron, ha minden jól megy, Európa-bajnokságon szerepelhetünk.

– Miként éli meg, hogy ezúttal kimaradt Marco Rossi keretéből?
– Megbeszéltem a szövetségi kapitánnyal a helyzetet, az okokat, és természetesen megértettem, elfogadtam, hogy ezúttal nem válogat be. Nem kérdés, minden alkalommal szeretnék ott lenni a csapatban, ám most ebből a helyzetből kell kihoznom a legtöbbet, a válogatott szünet alatt szeretnék beilleszkedni a Servette­-be és elkapni a fonalat. Az motivál, hogy a következő, októberi Eb-selejtező mérkőzésekre már a teljesítményemmel érdemeljem ki a meghívót. A szerbek elleni meccset otthon nézem, és nagyon szurkolok a srácoknak, hogy jó eredményt érjenek el. Tudom, mindent elkövetnek, hogy elhozzák a három pontot Belgrádból, de már a döntetlen is nagy lépést jelentene az Európa-bajnoki kvalifikáció felé.