Szombaton, a Zalaegerszeg–Union Berlin felkészülési mérkőzést megelőzően közönségtalálkozón vett részt a berliniek magyar válogatott középpályása (a moderátor Monoki Lehel, az Arena4 műsorvezetője volt), Schäfer András a Zete Fieszta keretein belül, ahol több kérdésre is válaszolt.
– Kezdjük a legfontosabbal: mikor láthatjuk ismét a pályán? – Egyelőre nem tudom – mondta a Zete Fieszta közönségtalálkozóján Schäfer András, az Union Berlin 24 éves középpályása. – A legfontosabb, hogy teljesen meggyógyuljon a lábam, ezért pedig mindent megteszek. Remélem, minél hamarabb százszázalékos állapotban leszek. A lelkemet eléggé megviselte, ám ahogy mindig, úgy most is próbálok pozitív maradni, és az olyan apró örömökbe kapaszkodni, mint a tegnapi nap. Kiváló időszak van mögöttünk, bejutottunk a Bajnokok Ligájába, a hétvégén pedig Zalaegerszegen lehetünk.
– Ha már szóba került a Bajnokok Ligája: mekkora siker ez az Union Berlin életében? – Óriási. A szurkolóink nem is álmodtak erről, amikor feljutott a klub az első osztályba. Örülök, hogy az Olimpiai Stadionban játszhatjuk a hazai BL-meccseinket, legalább több szurkoló tud kijönni. Elképesztően szoros a kapocs a szurkolók és a játékosok között.
– Melyik topcsapat ellen lépne legszívesebben pályára? – A Real Madrid vagy a Manchester United ellen, ez a két csapat a gyerekkori kedvencem. De akkor sem leszek szomorú, ha mondjuk a Barcelona ellen kell futballozni...Szívesen mondtam volna a Liverpoolt is, de sajnos az angolok az Európa-ligában szerepelnek. Talán jövőre összefutunk Szoboszlai Dominkkal a Bajnokok Ligájában.
– Kezdjük a legfontosabbal: mikor láthatjuk ismét a pályán? – Egyelőre nem tudom – mondta a Zete Fieszta közönségtalálkozóján Schäfer András, az Union Berlin 24 éves középpályása. – A legfontosabb, hogy teljesen meggyógyuljon a lábam, ezért pedig mindent megteszek. Remélem, minél hamarabb százszázalékos állapotban leszek. A lelkemet eléggé megviselte, ám ahogy mindig, úgy most is próbálok pozitív maradni, és az olyan apró örömökbe kapaszkodni, mint a tegnapi nap. Kiváló időszak van mögöttünk, bejutottunk a Bajnokok Ligájába, a hétvégén pedig Zalaegerszegen lehetünk.
– Ha már szóba került a Bajnokok Ligája: mekkora siker ez az Union Berlin életében? – Óriási. A szurkolóink nem is álmodtak erről, amikor feljutott a klub az első osztályba. Örülök, hogy az Olimpiai Stadionban játszhatjuk a hazai BL-meccseinket, legalább több szurkoló tud kijönni. Elképesztően szoros a kapocs a szurkolók és a játékosok között.
– Melyik topcsapat ellen lépne legszívesebben pályára? – A Real Madrid vagy a Manchester United ellen, ez a két csapat a gyerekkori kedvencem. De akkor sem leszek szomorú, ha mondjuk a Barcelona ellen kell futballozni...Szívesen mondtam volna a Liverpoolt is, de sajnos az angolok az Európa-ligában szerepelnek. Talán jövőre összefutunk Szoboszlai Dominkkal a Bajnokok Ligájában.
– A csapattársak rendszeresen érdeklődnek az állapota felől? – Már kirakták a rokkant táblát a helyemre az öltözőben... Remek a légkör a csapaton belül, megy a poénkodás, mindenben támogatnak a csapattársaim. Urs Fischer vezetőedző volt az első, aki felhívott a műtétek után, és érdeklődött az állapotomról. Nagyon hálás vagyok neki, és a klubnak. Az Union Berlin minden alkalmazottja között szoros a kapocs, egységesek vagyunk, ezért vagyunk eredményesek.
– Gondolom, Marco Rossi szövetségi kapitány is felhívja néha... – A héten is beszéltem Marco Rossival, folyamatosan érdeklődik az állapotom felől, mindenben támogat, mindig elmondja, hogy számít rám a felépülésem után. De nemcsak a szövetségi kapitány, hanem a játékostársak és a szurkolók is folyamatosan érdeklődnek felőlem, és támogatnak. Ha elmegyek egy bevásárlóközpontba, ott is odajönnek hozzám a drukkerek. Jólesik ez a szeretet.
– Ha már válogatott: a nemzeti csapat éppen az Eb-re való kijutásért küzd. Hogy látja az esélyeket? – Jól állunk az Eb-selejtezőcsoportban, a célunk az, hogy kijussunk a kontinenstornára. Természetesen szeretnék a világbajnokságon is játszani, azzal, hogy megemelték a létszámot, valamivel több esélyünk is lett kijutni.
– Sokat cikkeznek Szalai Attila lehetséges Union Berlinbe igazolásáról. Mit tud róla? – Nem tudok róla semmit, beszéltem Attilával, de ő sem tud semmit. Azonban bízom benne, hogy csippan a telefon, és olvasom majd a hírt, hogy hozzánk szerződik.
– Rengeteg kisgyerek van itt a közönségtalálkozón futballmezben, mit tanácsolna nekik? – Eddzenek keményen, hajtsák le a fejüket és küzdjenek az álmaikért. Közhelynek hangozhat, de így van. Engem mindig az motivál, hogy kilencven percig kergetem a labdát, tudom, mi a feladatom, ám ha hibázok, akkor abból igyekszem tanulni, és kijavítani. Arra törekszem, hogy egyre jobb legyek.
SCHÄFER ANDRÁS: SZOBOSZLAI LIVERPOOLBA IGAZOLÁSA LAVINÁT INDÍTHAT EL