Légiósok: Készen állok a bevetésre! – Ádám Martin

– Élvezte a fotózást?
– Igen! – vágta rá lapunk érdeklődésére Ádám Martin, a nyáron a Pakstól a dél-koreai élvonalban listavezető Ulszan Hyundaihoz szerződő, 27 éves válogatott csatár. – A fényképeket a világ legnagyobb hajógyárában készítették, mit mondjak, komoly helyen jártam. Nem szeretem a rivaldafényt, de ez jó volt! Ez persze nem jelenti azt, hogy mostantól megállás nélkül szerepelek, már csak azért sem, mert futballozni jöttem.

– Múlt héten szerdán érkezett meg Ulszanba. Milyenek az első benyomásai?
– Minden a legnagyobb rendben. Gyönyörű helyen vagyunk, a párommal és a kisfiammal jól érezzük magunkat. Igaz, a hétórás időeltolódás miatt az első egy-két nap döcögősen telt, a gyerkőc nappal aludt, éjjel volt fent, tulajdonképpen ő diktálta, mikor aludjunk. A hajnali ébrenlétnek azért volt előnye is: legalább láttam a magyar kupacsapatok meccseit…

– Még valamelyik ottani szálloda vendégei?
– Nem, a hétvégén beköltöztünk a lakásunkba. Az edzőközpont húsz, a stadion harminc percre van tőlünk.

– Sofőr viszi és hozza?
– Dehogy! Én vezetek. Ahhoz képest, hogy Dél-Korea hetedik legnépesebb városa Ulszan, nincs zsúfoltság, nincs dugó. Jó a közlekedés, csak mintha kissé türelmetlenek lennének az autóvezetők, időnként még a pirosnál is rám dudálnak.

– Nem lehet, hogy a népszerűsége miatt?
– Áh! Nem vagyok ismert errefelé, alig néhányan kértek aláírást eddig. Talán ha itt is lövök harmincegy gólt, többen megállítanak.

– A már említett fotózásról szóló beszámolóban azt írták, egyik autogramot adta a másik után.
– Ez így is volt, de ezt tudjuk be annak, hogy a hatalmas gyárban sok a munkás… Persze örültem, hogy odajöttek hozzám.

– A megbecsülést érzi a klubnál is?
– A fogadtatás roppant kedves volt. Amiről az ideérkezésem előtt csak hallottam, arról gyorsan meggyőződtem: minden téren profi klubhoz kerültem, a körülmények tökéletesek. Tényleg mindenre figyelnek, az egyik edzést követően volt egy közös étkezés, külön főztek a légiósoknak, ha esetleg nem rajonganának az ázsiai konyháért. Újdonsült csapattársaimon sem múlik, hogy minél hamarabb beilleszkedjek, amiben tudnak, segítenek. Van egy brazil és egy grúz futballistája is az Ulszannak, leginkább velük beszélgetünk, de mivel a többiek közül is sokan tudnak angolul, szinte mindenkivel szót értek.

– A koreai nyelvvel még nem próbálkozott?
– Azzal nehéz lesz megbarátkozni… Szerintem marad az angol.

– A vezetőedző, Hong Mjung Bo vázolta már, mit szeretne látni öntől?
– Úgy vettem észre, nem az a típus, aki egyenként elbeszélget a játékosokkal, a csapatérdek mindennél előbbre való nála. Nincs is azzal probléma, hogy nem ül le velem külön, tudom magamtól is, mit várnak tőlem.

– Az edzések mások, mint Magyarországon?
– Mások, de nem brutálisan kemények. Nem olyan hosszúak, általában egy és negyedóra alatt végzünk. Az intenzitás azonban nagy, olyan, amilyen a válogatottnál szokott lenni. Az első perctől fogva az utolsóig hatalmas a pörgés, nincs megállás, csak a legvégén. Bírom végig, ami arról árulkodik, hogy jó állapotban vagyok.

– Ez azt jelenti, hogy már szombaton, a Gangvon ellen bemutatkozhat?
– Remélem! Ha esetleg nem is kezdőként, csereként mindenképpen szeretnék pályára lépni. Sűrű a program, egy hét alatt három meccset játszunk, valamelyiken szerintem megkapom az esélyt. A legjobb persze az lenne, ha mind a három találkozón játszhatnék. A júniusi válogatott mérkőzések után egy hetet pihentem, majd a Paks második csapatával készültem, egy hete pedig bekapcsolódtam az itteni edzésmunkába. Ha a vezetőedzőnk úgy ítéli meg, a pályán van a helyem, én készen állok!

– Hogyan látja a házon belüli konkurenciát?
– Minden csapatban vannak vetélytársak, akikkel meg kell harcolni a játéklehetőségért, itt sincs ez másként, nem gond. Hiszem, hogy ki tudom harcolni a helyem a kezdő tizenegyben.

– Ha nem tévedek, mindmáig csak a csapatot térképezte fel, a várost még nem.
– Ami azt illeti, sok mindenre nem jutott eddig idő, egy-két szép helyen jártunk csupán. Mindenesetre lenyűgöző, hogy Ulszanban rengeteg a park, sok a zöldterület. Ha lesz egy-két szabadnap, nekivágunk a városnak, más kérdés, hogy a programot elnézve a közeljövőben nem kell sok szabadidővel számolni. A bajnokság alapszakaszának még a harmada van hátra, utána következik a rájátszás, miközben a Dél-koreai Kupában is versenyben vagyunk. A tabellát ötpontos előnnyel vezetjük, most következik két hazai meccs, azokat jó lenne megnyerni, mert utána utazunk a harmadik helyen álló Csonbukhoz.

– Az utóbbi öt évad bajnokához…
– Az ideié viszont az Ulszan akar lenni.