Légiósok: Rossi figyel rám, minden vágyam, hogy ott legyek az Eb-n – Schäfer

–Somogyi Zsolt kollégánk jegyzetébenúgy fogalmazott a vasárnapi Nemzeti Sportban, hogy a nap egyik, ha nem a legjobb híre az ön visszatérése.
– Olvastam a jegyzetet, meg is hatott. Megköszöntem neki – mondta a lapunknak adott interjúban a 24 éves, 22-szeres válogatott Schäfer András, akinek német élvonalbeli klubja, az Union Berlin vasárnap bejelentette, hogy Nenad Bjelica veszi át a csapat irányítását.

– A szombati, Augsburg elleni bajnoki előtt május 13-án lépett pályára, így 196 nap kihagyás után játszhatott újra. Milyen érzés volt?
– Elképesztő volt, ahogyan a szurkolók és a társak fogadtak, nagyszerű volt ismét pályára lépni ilyen rossz időszak után. Nagyon kellett ez a lelkemnek. Már az óriási volt, hogy ott lehettem a keretben, de az, hogy lehetőséget is kaptam... Bevallom őszintén, titkon számítottam rá, hogy pályára lépek, s szerintem nem vallottam kudarcot, jól szálltam be. Örülök, hogy meg tudtam tenni ezt a lépést.

– Sérülésekkel teli, kemény időszak van a háta mögött. Mi volt a legnehezebb?
– Nehéz megfogalmazni. Nem egyszerű egymás után háromszor elszenvedni ugyanazt a sérülést, és elfogadni, hogy ismét több hónap rehabilitáció következik. Nehéz volt arról beszélni az orvosokkal, amiről egyetlen labdarúgó sem akar: vajon játszhatok-e még valaha? Átvészeltem az időszakot, szerencsére megmaradt a lelki egészségem, sok segítséget kaptam, de kértem is. Rengeteget tanultam ebből az időszakból. De semmiképpen sem akarok mártírkodni, tudom, vannak sokkal nagyobb tragédiák az életben, most csak örülök annak, hogy egészséges vagyok. Remélem, ez nem csak néhány meccs erejéig lesz így.

– Említette, hogy sokan segítettek önnek. Sportpszichológus támogatását is kérte?
– Az MTK mentáltrénerével, Hankovszky Dórával dolgozom, hasonló, mint a sportpszichológus, sokat köszönhetek neki, nagy szerepe van abban, hogy a lelki egészségem megmaradt. Meg kell említenem dr. Czipri Mátyást, aki kiváló munkát végzett. Továbbá György Rolland erőnléti edző és fizioterapeuta rendszeresen olyan állapotban küldött vissza a csapathoz, hogy mindig megjegyezték, látszik, jó kezekben vagyok. Természetes, hogy az ember ilyen helyzetben maga köré gyűjti az olyanokat, akikben a legjobban bízik, gondolok itt a családra és a barátokra. Szerencsém van, mert rengeteg jó ember vesz körül. Vannak extra nehéz napok, amikor az ember nem kelne fel, csak egész nap feküdne a kanapén, hiszen amíg rám két-három óra tekerés vár, a társak meccset játszanak. Szurkoltam nekik, de irtó nehéz volt kívülről nézni. Életem eddigi legnehezebb időszaka volt.

– Nem lehetett egyszerű tehetetlenül nézni, amint csapattársai a Real Madrid ellen játszanak a Bajnokok Ligájában...
– Rossz volt, főként azért, mert nagy szerepem volt abban, hogy kiharcoltuk a Bajnokok Ligája-indulást. Aznap dolgoztam hat-nyolc órát a visszatérésemen, majd este leültem a televízió elé, és néztem a srácokat a Real Madrid ellen a Santiago Bernabéuban...

– Az Augsburg elleni bajnoki 67. percében állt be, csapata ekkor hátrányban volt, ám sikerült az egyenlítés. Az Union Berlin sorozatban kilenc vesztes bajnoki után szerzett pontot, ám még mindig kieső helyen állnak.
– Nehéz helyzetben vagyunk. Ritka, hogy egy olyan csapat, amelyik a BL-ben játszik, hazája bajnokságában kieső helyen tanyázzon. Az Augsburg ellen szerzett egy pont több mint a nulla, ugyanakkor háromra lett volna szükségünk. Ám nincs értelme azon rágódni, mi lett volna, ha, lehet, hogy ez az egy pont kellett ahhoz, hogy még jobban összerázódjon a csapat. A játék képe jó volt, irányítottuk a meccset, sok helyzetet dolgoztunk ki, sajnos tizenegyest hibáztuk. Ám ilyen a futball, a célunk az, hogy az idén még hátralévő négy bajnokin a lehető legtöbb pontot szerezzük.

– Mennyi üzenetet kapott a válogatott társaktól?
– Sokan írtak a csapatból, illetve Marco Rossi is üzent, érzem, hogy figyel rám. Remélem, minél előbb jó formába lendülök, és okot adok arra, hogy számoljon velem. Nem tudom elmondani, mennyire jólesik a szövetségi kapitány és a csapattársak támogatása, köszönöm nekik, és gratulálok az Európa-bajnoki kijutáshoz.

– Talán nem lövök mellé, ha azt mondom, ön is teljes jogú tagja a csapatnak, s bár nem lépett pályára a selejtezőben, önnek is jár a gratuláció. Mit érzett a novemberi meccseken?
– Hihetetlenül boldog voltam a bolgárok elleni mérkőzés után. Rendesek voltak a fiúk, hogy az öltözőből felhívtak, így ha csak a telefonomon át is, de részese lehettem az ünneplésnek. A Montenegró elleni mérkőzés pedig parádésan alakult, le a kalappal a srácok előtt, óriási eredmény, hogy elsők lettek. Sokan azt mondták, könnyű volt a csoport, de ez nem igaz. Pazar teljesítmény az élen végezni, büszke vagyok rájuk.

– Szombaton sorsolják az Eb-csoportokat: kivel játszana szívesen?
– Az utóbbi időben a válogatott megmutatta, hogy akár halálcsoportról van szó, akár nem, a legkevésbé sem kell félteni. Nincs olyan csapat, amelyiket szeretném megkapni, mindegy, kik lesznek az ellenfelek, a cél egyértelmű: tovább akarunk jutni a csoportból. Egy-egy Eb-n senkit sem kell motiválni, mindenki a legjobbját nyújtja. Várom a tornát, remélem, egészséges maradok és jó formába kerülök, minden vágyam, hogy részese lehessek a németországi Európa-bajnokságnak!