Légiósok: Valószínűleg már nem vesznek számításba – Gyurcsó a válogatottról

– Első idényét töltötte Cipruson. Jó döntést hozott, amikor elfogadta az AEK Larnaca ajánlatát?
– Nagyszerűen alakult az idény, úgyhogy a végére kiderült, hogy igen – mondta a Nemzeti Sportnak Gyurcsó Ádám, a második helyen végző csapat 31 esztendős, hússzoros válogatott szélső támadója. –A bajnokság színvonala jobb, mint vártam, nagyon gyorsan beilleszkedtem, a családom hamar megszerette az itteni életet, és még ezüstérmet is ünnepelhettünk a klubbal. Azt azonban sajnálom, hogy a kupában elbuktunk az elődöntőben.

– Az előző évadban ötödik, most pedig második lett a csapat. A helyezés híven tükrözi az együttes erejét?
– Nincs jobb visszaigazolás a teljesítményünkről, mint hogy az idényzáró bajnokit követően a bajnok Apollon vezetőedzője, Alexander Zorniger bejött az öltözőnkbe, s azt mondta, mi játszottunk a legszebben, s mi érdemeltük volna meg a bajnoki címet. Több korábbi csapattársam is úgy vélekedik, ellenünk volt a legnehezebb futballozni. Ez valóban így lehetett, spanyol stílussal próbáljuk a szó szoros értelmében játszani a futballt, jó ilyen csapatban szerepelni.

– Huszonnégy tétmérkőzésen hat gólt szerzett és egy gólpasszt adott. Elégedett?
– A sérülésemet figyelembe véve nem tartom rossznak a mutatóimat, ám többször kerültem olyan helyzetbe, amikor jobb megoldást kellett volna választanom. Új kultúrába és futballközegbe csöppentem, de a visszajelzések alapján sikerült olyan teljesítményt nyújtanom, amivel elégedettek voltak, nekem pedig ez a legfontosabb. A téli nem volt könnyű időszak, egy lövést követően ugyanis megsérült a combfeszítő izmom, csaknem három hónapot ki kellett hagynom. Nem vagyok hozzászokva ehhez, ez volt életem leghosszabb kényszerpihenője, ráadásul koronavírusos is lettem akkor. A legfontosabb, felsőházi mérkőzésekre azonban felépültem, és ismét fontos láncszeme voltam a csapatnak.

– Jó formában zárta az idényt?
– Igen. Az utolsó hat bajnokin kezdő voltam, két gólt is szereztem, a Pafosz elleni győzelmet ért. Jól sikerült a rehabilitációm, a testem bírta a terhelést, és azt gondolom, a csapat segítségére voltam. A jó teljesítményemhez az is kellett, hogy a szakmai stáb mindvégig bízott bennem, ami nagyon fontos volt azok után, hogy Eszéken nem sok jutott nekem belőle.

– Mégsem szerepel Marco Rossi Nemzetek Ligájára készülő keretében. Reménykedett a válogatott meghívóban?
– Valamiért nem. Úgy érzem, engem valószínűleg már nem vesznek számításba. Lehet, ez megváltozik, igyekszem a legjobbamat nyújtani. Hogy az mire lesz elegendő, meglátjuk, de úgy vélem, más, fiatalabb játékosokban gondolkodik az én posztomon a szövetségi kapitány.

– A BL-főtáblás szereplésben ugyanakkor még bízhat.
– A ciprusi bajnokság második helyezettjeként a selejtező második körében csatlakozunk, a nem bajnoki ágon. Roppant nehéz feladat lesz, de rendkívül motivál, hogy odaérjünk valamelyik sorozat csoportkörébe. Az őszi Európa-konferencialiga-szerepléshez csupán egy párharcot kell megnyernünk, nem érzem megoldhatatlan feladatnak. Legutóbb kétezertizenkettő őszén szerepeltem csoportkörben, a Videotonnal, jó régen volt. Úgy érzem, van valami ebben a csapatban, bizakodóvá tesz a játékunk, szóval, lehet keresnivalónk a nemzetközi színtéren. A ciprusi csapatok rendre jól szerepelnek Európában, úgyhogy miért ne sikerülne nekünk is főtáblára jutnunk?

– Az utóbbi időszakban évről évre klubot váltott. Biztosan marad az AEK Larnacában?
– Még egy év van a szerződésemből, a klub elöljáróival egyelőre nem beszéltünk a hosszabbítás lehetőségéről, az elmúlt napokban a második hely megünneplése volt a középpontban. Rövid a szünet, június tizenötödikén már orvosi vizsgálatok várnak ránk. Az előttünk álló kihívásokra öt hetünk lesz felkészülni, többek között Bükfürdőn – már nagyon várom.