Légiósok: Vécsei Bálint nem bánta meg, hogy Japánba szerződött

– Szombaton bajnok lett a Vissel Kobé­val – nagy bulit csaptak?
– Egyelőre visszafogottat, majd december elején tart a klub felvonulást a városban, akkor ünnepli meg mindenki igazán, hogy az együttes megszerezte fennállása első japán élvonalbeli bajnoki címét – mondta lapunknak Vécsei Bálint, a Kobe 30 éves, 12-szeres válogatott középpályása. – Miután legfőbb riválisunk, a Jokohama F. Marinos csupán egy pontot szerzett, biztossá vált, hogy ha odahaza legyőzzük a Nagoját, miénk a bajnoki cím: nyertünk kettő egyre. Úgy harmincezren szurkoltak a lelátón, csodás volt megélni. A lefújás után a tulajdonos is elérzékenyült, persze nem csoda, húsz éve vette át az irányítást, ezért a sikerért dolgozott, most leszüretelhette a gyümölcsét. Itt nem divat a pezsgőlocsolás, nem szabad az öltözőt összepiszkolni, ezért kialakítottak egy külön részt a stadionban, ahol rengeteg sör és egy hordó szaké várt minket, ott tartottunk egy kis ünneplést.

– Üröm az örömben, hogy a Nagoja ellen nem kapott helyet a keretben, sőt szeptemberi odaszerződése óta csak két bajnokin lépett pályára csereként.
– Ez természetesen bánt, és elismerem, nem erre számítottam. Azért nem voltam könnyű helyzetben: a Ferencvárostól távoztam a nyáron, sérüléssel bajlódtam, majd sokáig egyedül edzettem. A japán első osztály már javában zajlott, amikor aláírtam a szerződésemet, a csapat jól szerepelt, tisztában voltam vele, hogy nem lesz könnyű beverekednem magam. Igazából nem volt oka a vezetőedzőnek váltani, ettől függetlenül azért több játékpercre számítottam. Az első három-négy hét arra ment rá, hogy fizikailag utolérjem magam, beilleszkedjek, ami sikerült. A lelkiismeretem tiszta, minden edzésen, minden pillanatban a maximumot nyújtottam.

– Más is hasonló cipőben járt: Juan Mata, a Chelsea és a Manchester United 41-szeres spanyol válogatott középpályása csupán egyszer kapott szerepet csereként.
– Valóban, ő sem játszott, és nem is értette – ilyen a futball, ezzel nem lehet mit tenni. Mindenki játszani akar, bizonyítani a pályán, de ha a csapat a bajnoki címért megy és alig hibázik, az edző általában nem változtat, ezt ilyenkor el kell fogadni. Pedig testközelből tapasztalhattam meg, hogy a világ- és Európa-bajnok Mata milyen profin dolgozott. Az első perctől fogva kifogástalan a viszonyunk, nagyszerű embert és sportolót ismerhettem meg.

– Hová teszi profi pályafutása ötödik bajnoki címét? Eddig négyet szerzett a Ferencvárossal, 2020 óta minden évben aranyérmet vehetett át, idén a magyar mellett a japánt is.
– Jó csapathoz tartozni és nyerni mindig csodás érzés, ez megunhatatlan. De nem tudok elmenni amellett, hogy alig játszottam, ilyen korábban nemigen fordult elő velem. Van bennem hiányérzet, már csak azért is, mert mielőtt Japánba kerültem volna, a Kobe sportigazgatója és vezető játékosmegfigyelője azt mondta, kifejezetten számítanak rám. Az edző döntött így, de hangsúlyozom, érthető, hogy nem akart változtatni a kiemelkedően szereplő csapat összeállításán.

– Megbánta, hogy Japánba szerződött?
– Egyáltalán nem! Ha visszapörgethetnénk az időt, és újra ilyen lehetőségem adódna, ismét rábólintanék és aláírnék. Bajnoki címért harcoló csapatba kerültem, ráadásul olyan országba, amely mindig is vonzott.

– A mindennapi életük jól alakult?
– Igen, minden úgy történt, ahogyan felvázolták nekünk, megszerettük Japánt. Kobe szép város, mindenki segítőkész, a nagyobbik gyerek is beilleszkedett az iskolába. A suli német, az oktatás angolul zajlik, de tanultak németet és japánt is. Előfordult, úgy jött haza, hogy japán dalokat dúdolgatott... Sokat fejlődött, ő is jól érzi magát itt.

– Faramuci helyzet: keveset játszott, viszont kifogástalanul érzi magát. Tudja már, hogy marad-e vagy sem?
– A megállapodásom még egy hónapig, december végéig szól, itt az a szokás, hogy csak a bajnokság után beszélnek a játékosokkal, edzőkkel a jövőről. Vasárnap következik az utolsó meccsünk, utána okosabb leszek. Szeptemberben elővigyázatosságból kötöttem csak decemberig megállapodást, hiszen nem tudhattam pontosan, mi vár rám. Lehet, maradok, de az is benne van a pakliban, hogy váltok, tényleg nem dőlt még el semmi. A jelenlegi helyzetemmel egyértelműen elégedetlen vagyok, futballoznom kell, hogy újra válogatott lehessek.

– Beszélt Marco Rossi szövetségi kapitánnyal?
– Igen, több alkalommal is, és hangsúlyozta, játékban kell lennem ahhoz, hogy legyen esélyem bekerülni a keretbe. Tudom, hogy figyelemmel követ, ez jó érzés.

– Hogyan élte meg a kijutást az Európa-bajnokságra, hiszen márciusban még játszott a bolgárok elleni hazai selejtezőn, sőt gólt is szerzett?
– Nagyon örültem, megérdemelte a válogatott a kvalifikációt, ráadásul csoportelső lett. De nyilván fájt a szívem amiatt, hogy nem lehettem a többiekkel, előbb a sérülésem, majd a kevés játékperc miatt. Óriási motiváció dolgozik bennem, ott akarok lenni a jövő évi Eb-n! De ehhez játszanom kell – hogy Kobében vagy máshol, hamarosan kiderül.