Megint Bolt volt a leggyorsabb 100 méteren

Természetesen a figyelem középpontjában az egyik legklasszikusabb versenyszám, a 100 méteres síkfutás állt. Már az elődöntőket is óriási érdeklődés övezte, de ezeken nem született nagyobb meglepetés: az esélyesek, így a három jamaicai (Bolt, Blake, Powell) és a három amerikai (Gay, Gatlin, Bailey) sprinter is bejutott a fináléba.

A legjobb idő az első elődöntőt megnyerő amerikai Justin Gatliné volt (9.82), innen még a holland Churandy Martina (9.91) és a jamaicai Asafa Powell (9.94) jutott tovább. A második elődöntőt a címvédő Usain Bolt nyerte könnyedén, a végén kiengedve (9.87), mögötte az amerikai Ryan Bailey (9.96) és a trinidadi Richard Thompson (10.02) jutott még a fináléba.

A harmadik elődöntőben sem borult a papírforma, a világbajnoki címvédő jamaicai Yohan Blake nyert (9.85) az amerikai Tyson Gay (9.90) előtt. A hazai szurkolók legnagyobb bánatára Adam Gemili hiába lett harmadik a futamban, 10.06-tal kiesett, csakúgy, mint a második futamban negyedik Dwain Chambers (10.05).

A fináléban ezúttal nem esett meg az a csúfság Bolttal, ami a tavalyi világbajnokságon – azaz nem ugrott ki a rajtnál… Gatlin kapta el legjobban a rajtot, de nem tudott különösebb előnyt szerezni, s a táv közepétől kezdve Bolt gyakorlatilag faképnél hagyta a mezőnyt, s nagy fölénnyel ért elsőként a célba.

Ideje 9.63 volt, amely öt századdal gyengébb a világcsúcsánál, de azon kívül soha senki nem futott ennél még jobbat. Ez természetesen olimpiai csúcs is, hiszen Pekingben 9.69-cel győzött. Nem mellesleg Carl Lewis (1984, 1988) után ő a második sprinter, aki meg tudta védeni olimpiai bajnoki címét 100 méteren.

A második helyen 12 százados hátránnyal honfitársa, a világbajnoki címvédő Yohan Blake ért a célba, azaz kettős jamaicai siker született, míg Gatlinnak végül meg kellett elégednie a harmadik hellyel. Az amerikaiak végeztek a harmadik, negyedik és ötödik helyen, míg a korábbi világcsúcstartó Asafa Powell kiengedve utolsóként zárt. Mindenesetre ez előrejelzi azt, hogy a váltóban is nagy csatára lesz majd kilátás.

A női 400 méteres síkfutásban az amerikai Sanya Richards-Ross nyert a címvédő brit Christine Ohuruogu és honfitársa, DeeDee Trotter előtt. Richards-Ross 49.55-ös időt futott, amely 15 századdal volt jobb Ohuruoguénál, aki mögött Pekingben a dobogó harmadik fokára állhatott fel, viszont váltóban ott már nyert egy olimpiai aranyat.

A 3000 méteres akadályfutásban a kenyai Ezekiel Kemboi győzött a francia Mahiedine Mekhissi-Benabbad és honfitársa, Abel Kiprop Mutai előtt. Kemboi az athéni olimpián már egyszer megnyerte ezt a versenyszámot, és ő volt az aranyérmes a legutóbbi két világbajnokságon is. A címvédő, az ugyancsak kenyai Birmin Kiprop Kipruto két körrel a vége előtt elesett, de így is az ötödik helyen ért célba. Amúgy 1984 óta mindig kenyai atléta nyerte ezt a versenyszámot – többször is a dobogó mindhárom fokát kibérelték –, s ez a sorozat Londonban sem szakadt meg.

Női hármasugrásban a kazah Olga Ripakova bizonyult a legjobbnak, aki 18 centiméteres előnnyel győzött a kolumbiai Caterine Ibarguen és 19-cel az ukrán Olha Szaladuha előtt. A kazah hölgy a harmadik sorozatban érte el az aranyérmes ugrását, de az ötödik sorozatban elért 14.89-es ugrásával is első lett volna. Kazahsztánnak ez volt a hatodik aranyérme a londoni olimpián, sportolói más színű medáliát nem is szereztek eddig.