Olimpia: a magyarokért is szorított az amerikaiak bajnoka

„Az édesapám 1985-ben megpályázott egy állást az Egyesült Államokban, így kerültünk ki – nyilatkozta az MTI-nek adott csütörtöki exkluzív interjúban a 29 éves sportoló. – Először úgy volt, hogy csak egy évig maradunk, amiből később kettő, majd még több lett."

A 188 centiméter magas sportoló már fiatal korában is magasabb volt az átlagnál, így megpróbálkozott a kosárlabdával, amiben „nem volt olyan jó."

A pennsylvaniai állami egyetemen, ahol kriminológiát tanult, a második évben ismerkedett meg az evezéssel.

„Az volt a régi álmom, hogy az FBI-nál fogok dolgozni, de sajnos a tanulásban nem értem el olyan jó eredményeket. Négy év elteltével, miután lediplomáztam, az egyetem felajánlott nekem egy állást, mindeközben az amerikai olimpiai csapat edzője is megkeresett, hogy ha gondolom, folytathatnám az evezést, én pedig ezt választottam."

Francia a nyolcassal címvédőként utazott a brit fővárosba, az olimpia hangulata pedig teljesen lenyűgözte: „Az a fantasztikus az olimpiában, hogy itt vannak például a dollármilliomos NBA-játékosok, de nem számít, hogy mennyit keresnek, mi mind egyetlen célért küzdünk.”

„Hihetetlen érzés volt, hogy akármerre jártunk a városban, mindenki fényképezkedni akart velünk, pedig a legtöbbjük azt sem tudta, kik vagyunk. Annyi elég volt nekik, hogy olimpikonok vagyunk, persze amikor elővettük az aranyérmet néha a társaimmal, akkor még többen jöttek" – tette hozzá Francia, aki a két olimpiai bajnoki címe mellett ötször nyert világbajnokságot is.

„Természetesen megpróbáltam figyelemmel követni a magyarokat is – árulta el a 2010-ben az Egyesült Államokban a legjobb női evezősnek választott versenyző. – Berki Krisztián aranyérmét például a helyszínen szurkoltam végig, ráadásul Katalin hercegnő csak néhány sorral ült előttem. Ott voltam a kalapácsvető, Pars Krisztián győzelménél is, de például ráköszöntem a vízilabda-válogatott játékosaira, mielőtt az amerikaiakkal játszottak volna. Meg is kérdezték, hogy én kinek szurkolok, természetesen azt mondtam, nekik. Igaz, amikor láttam, hogy nagyon elverik az amerikaiakat, akkor már inkább a tengerentúliaknak drukkoltam."

„Elképesztő volt egyébként, hogy mennyi magyar szurkolót láttam, akármerre néztem, magyar zászló volt. Az olimpia többi helyszínén is rengeteg magyarral találkoztam, az olimpiai faluban még a takarítószemélyzet is magyar volt” – nyilatkozta kiváló magyarsággal Francia Zsuzsanna.

A kiváló evezős elárulta, nem igazán tudna egy konkrét jelenetet említeni, ha arról kérdeznék, mi volt számára a legnagyobb élmény az olimpián: „Nagyon jó volt, amikor az olimpiai faluban lévő gyorsétteremben más sportolókkal beszélgettünk, viccelődtünk, vagy például amikor a kosarasokkal együtt buszoztunk vissza a faluba.”

A szegedi születésű Francia Zsuzsanna a londoni olimpiát követően Magyarországra utazott, jelenleg nagymamájánál pihen Budapesten, de Kisújszálláson is járt már, ahol a város díszpolgára. Tervei szerint a Balatonon zárja nyaralását, majd ezt követően tér vissza az Egyesült Államokba.

Arra a kérdésre, hogy vajon harcba indul-e harmadik olimpiai aranyáért, Francia Zsuzsanna így válaszolt: „Egyelőre még nem tudom, nagyon hosszú még ez a négy év, ráadásul ez olyan sportág, amelyben elég kötött a mozgás, így néha már fáj az ember dereka, háta, bordája. Most, ha visszatérek, egyelőre edzőként fogok dolgozni, gimnazistákat készítek majd fel."