Függő változó, szokták mondani egy matematikai egyenlet, esetleg egy kutatás vagy kísérlet azon adatára, amelyet a többi adat, jelenség befolyásol, ami a többitől függ. Bizonyos szempontból ezt láttam bele előzetesen a magyar labdarúgó-válogatott csütörtöki, spliti Eb-selejtezőjébe, mármint hogy akaratunkon kívül belekerültünk a horvát szövetség és a helyi fanatikus szurkolótábor „egyenletébe”, a délnyugati szomszédunknál zajló Zágráb–Split konfliktusba. A kiemelt rendőri jelenlét ellenére szerda estétől fel-fellángoló szurkolói balhék, az őrizetbe vételek és kórházba kerülések csak megerősítették a teóriámat.
Magyar rémálom Splitben: egy félidő elég volt a horvátoknak |
Marco Rossi: Ez a vereség elfogadhatatlan |
Sportszakmai szempontból persze joggal tehettük fel a kérdést, hogy ez a speciális negatív körülmény mennyire szűrődik be a Poljud Stadion nézőterére és gyepére, érdemben befolyásolja-e bármelyik csapat teljesítményét. Hiszen azt e nélkül és a márciusi budapesti magyar bravúrgyőzelem ellenére tudhattuk, hogy papíron a vb-ezüstérmes horvát gárda a jobb. Ám a focimeccseket füvön játsszák, a labda gömbölyű, a futball az egyik legesetlegesebb sportág, s még sorolhattuk a további közhelyeket, főképp a magunk megnyugtatására. Mégsem mi, hanem Horvátország nyugodhatott meg, miután Kádár már az ötödik percben gólpasszal lepte meg a 125. válogatott meccsén jubiláló Modricot. A védelmi megingások mellett az ellenfél akadálytalanul jutott át a tartalékos magyar középpályán, támadásainkból pedig nemcsak az erő hiányzott, hanem maguk a támadások is. Aztán amikor kicsit kijöttünk volna a szorításból, Lovrencsics követte el a soros hibát, majd a szünet előtt megint Kádár „jött”, s vele Hajdú B. István sokadik, bizonyosan klasszikussá váló mondata a televíziós kommentátorállásból: „Nem hogy elveszítjük ezt a meccset, de megtöltjük a szilveszteri műsort!”
A második félidőben Kleinheisler felesleges faultjával és kiállításával folytatódott a „kabaré” (szerencsére Gulácsi hárította a büntetőt), én pedig közben elfeledtem a horvát–dalmát belső ellentétet, a sok rendőrt – a spliti stadionban az eredmény hatására eleve ünnepi hangulat uralkodott –, s módosítottam függő változós elméletemet: mindenkori sorsunk nem a külső körülményektől függ, hanem attól, mennyire vesz minket komolyan az ellenfél, illetve miképp tudjuk levetni kishitűségünket s az ebből adódó tragikomikus hibáinkat. A korábban sokat dicsért Marco Rossi ezúttal kudarcot vallott a csapat mentális felkészítésével, s noha Szlovákia nem verte meg otthon Walest, a továbbjutás matematikai esélyének megmaradása sem feledteti ezt a harmatgyenge teljesítményt. Ehhez hasonlóval a gyerekek előtt játszandó vasárnapi, azeriek elleni mérkőzés sem lesz gyerekjáték.