A horvátok biztos elsőként vidáman visszasandítanak a többiekre a labdarúgó Európa-bajnoki selejtező utolsó köre előtt – valami ilyesmire számíthattunk az E-csoport küzdelmeinek rajtjánál. S bár került bele néhány nem várt kanyar (például a favorit elleni márciusi magyar győzelem), végül a vb-ezüstérmes igazolta a papírformát. Az azeriek lemaradtak, mint a borravaló, s eddig egyetlen rendezőként már biztosan nem szerepelnek a 2020-as kontinensviadalon, mi pedig az utolsó pillanatig tülekedünk a szlovákokkal és a walesiekkel.
Szlovákia ráijesztett Horvátországra, de Modricék fordítottak, és csoportelsők |
Ha bajba kerülünk Walesben, biztos a pótselejtező! |
Ezt vártuk? Mondjuk inkább úgy, ezt reméltük, figyelembe véve a realitást és a negyedik kalapos beosztást. Ért minket szerencse és balszerencse, okoztunk magunknak kellemes meglepetést és csalódást egyaránt, s most itt, pontosabban ott leszünk Cardiffban egy ki-ki mérkőzésen. Szombat este kívülről néztük, mit kezdenek egymással a többiek, de semmi váratlan nem történt, s valljuk be őszintén, ha a keddi utolsó forduló hasonlóan az „észérvek” szerint alakul, a Nemzetek Ligája (NL) rájátszására készülhetünk.
Bár ránézésre a többi csoportból is azok jutottak, jutnak tovább, akiknek „kell” (a történelmet író finnek Eb-szereplésének volt előszele az NL-ben), hála istennek, a gyepen azért nem csak az előzetes esélyek döntenek. Ezerszer leírtuk már, de mindig érdemes megismételni, a foci a legesetlegesebb labdasport, amelyben a gyengébb sokkal könnyebben nyerhet, mint más mozgásformákban. Mi is megvertük a horvátokat – vagy épp kikaptunk az 1954-es vb-döntőben, hogy ellenkező példát is említsünk a régmúltból.
Őszintén úgy gondolom, ha a magyar válogatott, levetve néha bizony előbukkanó kishitűségét, mindent megtesz a sikerért, nem követ el gyermeteg hibákat, az utolsó pillanatig küzd, s emelt fővel jön le a pályáról a legutóbbi Eb-elődöntős otthonában, elégedett leszek az eredménytől függetlenül. S van egy olyan érzésem, az átlag magyar szurkoló hasonlóképp érez majd, mint én, helyszíni drukkereink lefújás utáni tapsa és a közös Himnusz-éneklés lehet rá a bizonyíték.
Történjen így, s ha ez bónuszként továbbjutással párosul, együtt vigadunk, ha nem, márciusban újrakezdjük a Nemzetek Ligája pótselejtezőjéből. Bonyolult a rendszer, de négy éve már csillagos ötösre sikerült az egyszerűbb lebonyolítású pótvizsga. Azt pedig sohase feledjük, a diplomát jövőre a Puskás Arénában lehet megvédeni. Nem volt s talán nem is lesz ilyesmi a belátható jövőben, ami viszont beláthatatlan, az a közösségteremtő ereje, élménye.