Egy döntés védelmében – Thury Gábor publicisztikája

ANNAK ELLENÉRE MARCO ROSSI MARAD a szövetségi kapitány, hogy a válogatott még a világbajnoki pótselejtezőt sem érte el. Más kérdés, hogy a szakvezető megbízatását már a tavasszal meghosszabbították 2030-ig… Most felidézzük, egy-egy nagy kudarc után miként alakult a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányainak a sorsa. Hozott-e változást, ha más ült le a kispadra vagy ha éppen maradt az aktuális szakember?

Az 1924-es olimpián Párizsban az Egyiptomtól elszenvedett 3:0-s vereséget nem akarta elhinni az utca embere, a Nemzeti Sport fényújságja volt az első, amelyen a sokkoló hír megjelent. Eleinte kételkedtek a szurkolók, aztán a lap szerint „(…) általános volt az elkeseredés a szövetségi kapitány ellen. Bizonyos, hogy ha Kiss Gyula ezekben az órákban Budapest utcáin termett volna, a magával nem bíró tömeg elkeseredését nemcsak szitkokban érezte volna.” A közhangulat ellene fordult, olvasói levelek követelték az eltávolítását: „(…) megesküdtünk, hogy addig, amíg a magyar sporttal bárminemű összefüggésben áll ez a név: Kiss Gyula, meccs­re nem megyünk!” Kiss beteget jelentett, az MLSZ elnöksége pedig felmentette a szövetségi kapitányi teendők elvégzése alól. Június 4-én Le Havre-ban a franciák ellen 1:0-ra megnyert meccsen Holits Ödön látta el a kapitányi teendőket, őt két szakaszban (1924–1926, 1930–1932) Máriássy Lajos követte a kispadon, a kettő között viszont a kiátkozott Kiss visszatért a kormányrúdhoz.

Amikor az 1938-as vb-döntőben az olaszoktól 4:2-es vereséget szenvedő válogatott hazaérkezett, a dühös szurkolók kórusa zúgott, hogy dr. Dietz Károly szövetségi kapitány „Mondjon le! Mondjon le!”, a szakvezetőnek úgy kellett elsompolyognia a Keleti pályaudvarról. Mégis, a vb után egy évig húzta, még hét találkozó adatott neki, az olaszoktól 1939 júniusában az Üllői úton 3:1-re kikaptunk, a következő mérkőzésen Ginzery Dénes váltotta, ő szintén két szakaszban ült a kispadon (1939–1940). Egy meccsre Fábián Józsefet nevezték ki, majd a következő  – barátságos – mérkőzés megint Ginzeryé volt (1941 novemberében Svájcban 2:1-es győzelem), utána jött megint Fábián…Sebes Gusztáv 1949. április 10-én, Prágában ült először a válogatott kispadján (5:2-es vereség Csehszlovákiától idegenben Európa-kupa-találkozón), utoljára 1956. június 9-én Lisszabonban (Portugália ellen 2:2). Az 1954-ben az NSZK-val szemben 3:2-re elvesztett berni vb-döntő után is maradhatott szövetségi kapitány, annak ellenére, hogy a július 4-ét követő napokban többezres tüntetésekre került sor, amelyek már hatalomellenesek is voltak, miközben Sebes lakásának ablakait a tüntetők egy csoportja kővel betörte, de nagyobb baj nem történt, mert a család nem tartózkodott otthon. A szövetségi kapitányt sem a népharag, sem a sportvezetőség kritikája nem sodorta el, vele a kispadon a nemzeti együttes 1955-ben 12 meccsből tíz győzelem mellett két döntetlent ért el, Sebes végül 1956 nyarán búcsúzott. Összességében megállapítható, az elvesztett vb-döntőkbe egyik szakvezető sem bukott bele.

Baróti Lajos az 1966-os angliai vb-negyeddöntőben a szovjetektől elszenvedett 2:1-es vereség után távozott, gyakorlatilag még Angliában mondott le, segítője, Illovszky Rudolf követte. Vele történt meg, hogy az 1968-as Európa-bajnoki selejtezőcsoportját (Hollandia, Dánia, NDK) megnyerte az együttes, de az utolsó meccsen – már tét nélkül – 1:0-ra kikapott az NDK-tól Lipcsében. A nagy hatalmú sportvezetők – többek között Kutas István – úgy látták, a mieink erőnlétileg le vannak maradva, ezért a kapitányt tették felelőssé, ráadásul az éppen a fizikai mutatókban erős keletnémetek szakvezetője Sós Károly volt. Őt hívták haza szövetségi kapitánynak. A választás több okból is kudarcot vallott: a szovjetek elleni Eb-negyeddöntőben az itthoni 2:0-s győzelem után Moszkvában 3:0-ra kaptak ki Albert Flóriánék. Sós nem ismerte a honi mezőnyt, összekeverte (!) a futballistákat, ennek ellenére vele a kispadon vágtak neki a mieink az 1970-es vb selejtezőjének. Marseille-ben – úgynevezett csoportdöntőn – 4:1-re kikaptak Csehszlovákiától. A torna történetében addig nem volt arra példa, hogy a selejtezőben részt vevő magyar válogatott ne jutott volna a vb-re. Tény, ekkoriban már gond volt labdarúgóink erőnlétével, nem edzettek rendesen, ráadásul sok mindent elnéztek nekik, Sós Károly viszont legalább annyit tett a sportág hanyatlásáért, mint a pályán lévők. Helyére látszólag jó döntés volt az utánpótlást tökéletesen ismerő, civilben az MTI sportrovatát vezető Hoffer Józsefet kinevezni, ám a szakember hiába avatott újoncokat, majd hiába nyúlt a régiekhez, megbukott. Illovszky követte, de ahogyan korábban a távozása, az érkezése sem saját akaratából történt. A görög Pierikosztól annak reményében tért haza 1971-ben, hogy barátja, Kubala László kapcsolatainak köszönhetően utazik tovább Spanyolországba, s a Zaragoza edzőjeként folytatja. Már csak a formaságok elintézése volt hátra, amikor „einstandolták” – ismét szövetségi kapitány lett. Volt hitele a játékosok előtt, ennek is köszönhető, hogy Rio de Janeiróban rögtön egy 0–0-s döntetlennel kezdett a brazilok ellen, majd 1972-ben kivezette az együttest az Eb négyes döntőjébe, ahol a szovjetektől 1–0-ra, majd a belgáktól 2–1-re kaptunk ki. Sikerei ellenére a nevéhez fűződik az évtized legfájdalmasabb kudarca: az 1974-es vb-selejtező (Svédország, Ausztria, Málta) utolsó körében a kijutáshoz nem sikerült itthon legyőzni a svédeket (3–3). Noha az egymást követő két vb-ről (1970, 1974) lecsúszást itthon tragédiaként emlegették, Illovszky maradt a posztján, csak 1974. május 29-én távozott a válogatott kispadjáról, Jugoszlávia 3–2-es legyőzése Albertnek is az utolsó, 75. szereplését jelentette piros-fehér-zöldben.

Az MLSZ elnöki székébe ülő Kutas István Bozsik Józsefet álmodta meg szövetségi kapitánynak, de Cucu betegsége áthúzta a számítását, végül Baróti 1975-ös kinevezése három év múlva elhozta a várva várt vb-szereplést (Szovjetunió, Görögország, majd Bolívia testén keresztül). Ám ezt követően maga Kutas verte szét, amit Baróti felépített: az Argentí­na ellen kiállított Törőcsik Andrást és Nyilasi Tibort „halmazati büntetésként” itthon eltiltatta, ezzel nagyban korlátozta a Baróti-utód Kovács Ferenc lehetőségeit.

Az 1982-es vb-selejtezőnek (Svájc, Románia, Norvégia, Anglia) Mészöly Kálmánnal vágott neki csapatunk, amely csoportelsőként (!) jutott ki Spanyolországba, ahol nem lépett tovább csoportjából (Salvador, Argentína, Belgium), ám a belgák elleni, bukást jelentő döntetlent (1–1) nem követte népharag, csupán csalódottság. Vélhetően ennek tudható be, hogy Mészöly maradhatott, csak majd’ egy év múlva távozott a dánokkal szemben 3–1-re elbukott koppenhágai Eb-selejtezőt követően. Utódja adva volt a korábban őt segítő Mezey György személyében, aki Mészölyhöz hasonlóan a csoportból (Hollandia, Ausztria, Ciprus) csoportelsőként juttatta ki a válogatottat az 1986-os mexikói vb-re. Ám a szovjetek által ránk mért 6–0-s csapás nemcsak a kapitányt, a válogatott zömét is elsöpörte: a Mezeyt követő Komora Imre első kapitányi mérkőzésén, 1986. szeptember 9-én Oslóban (Norvégia ellen 0–0) a vb-szereplők közül csupán Szendrei József, Sallai Sándor, Róth Antal, Garaba Imre és Hannich Péter lépett pályára – más kérdés, hogy a hollandoktól elszenvedett 1–0-s Eb-selejtezős vereséghez a Népstadionban már Kardos József, Détári Lajos, Kovács Kálmán és Esterházy Márton is adta a nevét.

A szovjetektől kapott hatos mellett a jugoszlá­voktól vb-pótselejtezőn beszedett tucatnyi gól verte ki a biztosítékot 1997-ben: Csank János együttese az 1998-as vb-selejtezőben (Norvégia, Finnország, Svájc, Azerbajdzsán) a norvégok mögött másodikként pótselejtezőre szerzett jogot, de két kiütéses vereség lett az eredménye Jugoszlávia ellen (1–7, 0–5). A 2000-es Eb-kvalifikáción már Bicskei Bertalan felelt a válogatott szerepléséért.

A 2014-es vb-selejtezőn (Hollandia, Románia, Törökország, Észtország, Andorra) 2013 októberében a hollandoktól nagyon kikaptunk (1–8), de a pótselejtező nem csak emiatt a kudarc miatt volt túl mesze… Egervári Sándor lemondott, Andorra ellen Csábi József helyettesítette.

A gyakorlat tehát azt mutatja, a kudarcokat követő kapitányváltás nem feltétlenül hoz fellendülést. Arra sincs garancia, hogy a hét éve szövetségi kapitány Rossival kijut az együttes a 2030-as vb-re, de amiatt legalább nem kell fogni a fejünket, hogy miért váltották le…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!