A második félidőben megjött a jó játék és a gól is, a magyar válogatott legyőzte Szlovéniát
FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
MAGYARORSZÁG–SZLOVÉNIA 1–0 (0–0)
Budapest, Puskás Aréna, 50 252 néző. Vezette: Rohit Saggi (Anders Olav Dale, Jörgen Rönning Valstadsve) – norvégok
MAGYARORSZÁG: Tóth B. – Bolla B. (Osváth, a szünetben), Orbán, Dárdai M., Kerkez (Nagy Zs., 77.) – Tóth A. (Redzic, 63.), Schäfer (Szűcs T., 63.), Vitális – Sallai (Schön, 77.), Szoboszlai (Baráth P., 87.) – Lukács D. (Bárány, a szünetben). Szövetségi kapitány: Marco Rossi
SZLOVÉNIA: Vekic – Ratnik, Bijol, Drkusic (Zec, 62.), Janza (Urbancic, 84.) – Stojanovic (Karnicnik, 62.), Cerin (Svetlin, 84.), Elsnik, Sturm (Horvat, 84.) – Vipotnik (Verbic, 62.), Sporar (Matko, 90+1.). Szövetségi kapitány: Bostjan Cesar
Gólszerző: Schön (79.)
A szövetségi kapitányok közül szombatig csak négy szakvezető, Verebes József, Bicskei Bertalan, Gellei Imre és Várhidi Péter irányította Szlovénia ellen a magyar válogatottat – március 28-án Marco Rossi is csatlakozott hozzájuk. Tegyük hozzá, akinek szívügye a magyar futball, azt szerette volna, ha a nemzeti együttes életében nem most jön el az ötödik, Szlovénia elleni találkozó időpontja, egészen november 16-áig mindenki hitt abban, hogy Szoboszlai Dominikék 2026 márciusában majd világbajnoki pótselejtezőt játszhatnak…
Azonban Magyarországnak hiába lett volna jó Írország ellen még a döntetlen is a Puskás Arénában, hiába vezetett kétszer, valamint állt még a 95. percben is továbbjutásra, Troy Parrott harmadik gólja, a 3–2-es vereség minden álmot szertefoszlatott. Ha akkor, 2–2-es eredménynél sikerül kihúzni még néhány másodpercet, tavasszal szó sincs felkészülési mérkőzésről, ehelyett a fél ország szeretett volna ott lenni a március 26-án a Puskás Arénában rendezendő pótselejtezőn (a válogatott ugyanis a csoportból való továbbjutás esetén második kalapos lett volna, ami hazai pályás esélyt ért), s ha megvan a továbbjutás, mindenki a jövő keddi, világbajnoki részvételről döntő összecsapás lázában égne. Az együttes kapitánya, Szoboszlai Dominik egy nappal az írek elleni vereség után az egyik Instagram-posztban többek között a következőt írta: „Egy vb-vel tartozunk nektek és magunknak! A munka újra elkezdődött.”
Felkészülési mérkőzés, Magyarország–Szlovénia 1–0 (Fotók: Szabó Miklós, Török Attila, Árvai Károly)
Valóban elkezdődött hétfőn, a megszokott módon, Telkiben, ám már az első pillanattól sejteni lehetett, hogy a kisebb-nagyobb sérülések átírhatják Marco Rossi elképzeléseit. A rengeteg probléma ellenére (hogy mást ne mondjunk, az első számú támadóra, Varga Barnabásra sem számíthatott a szakmai stáb) a szövetségi kapitány úgy fogalmazott, versenyképes csapata lesz Magyarországnak, nem kell aggódni. A Nemzeti Sportnak ezt a felkészülési meccset lehetősége volt a legendák szektorából megtekinteni, olyan korábbi kiválóságok, mint Rákosi Gyula, Zámbó Sándor, Garaba Imre, vagy éppen Pisont István társaságában, míg a találkozó közben lapunknak a korábbi hatszoros válogatott Waltner Róbert értékelt: „Sajnos Varga Barnabást nagyon nehéz pótolni, vele egészen más a csapat stílusa. Lukács Dánielnek ugyan volt egy remek elfutása, ám ő hasznosabb, ha a szélről indul. Amikor irányítani kell, azt látom, Szoboszlai Dominik olykor túlzottan hátramegy labdáért, neki előrébb kellene elhelyezkednie, hiszen az ő játékintelligenciája, kivételes rúgótechnikája ott érvényesülne elsősorban. Ez a meccs is azt mutatja, teljesen mindegy, a világranglistán melyik ország válogatottja hol helyezkedik el, már nincs könnyű mérkőzés. A szlovénok rendkívül bátran futballoznak, nem jönnek zavarba, gond nélkül kihozzák a kapujuk előteréből a labdát. Abban bízom, a szünetben a játékosok és a szakmai stáb megbeszélik az első negyvenöt percet, és a folytatásban majd több helyzetet sikerül kialakítani, egy gól sokat dobna a hangulaton.”
A kezdő tizenegyben újonc nélkül kezdett a magyar csapat, és Szoboszlai Dominik már az első percben úgy támadta a kapusnak hazaadott labdát, amire rajta kívül senki sem képes a Premier League címvédőjénél, a Liverpoolnál. Tény, együttesünk többet birtokolta a labdát, azonban olykor akkor is hátrafelé mentek a passzok, amikor erre nem feltétlenül volt szükség. A szlovén csapat egy gyors kontraakció végén ugyan betalált, ám a támadást lesállás előzte meg, így nem kellett hátrányból folytatni. Szoboszlai Dominik az egyik bal oldali kis szögletet követően kis híján a bal felső sarokba tekerte a labdát, ugyanakkor végig látni lehetett, hogy a két legnagyobb sztárját, Jan Oblakot és Benjamin Seskót nélkülöző Szlovénia egy pillanatig sem játszik alárendelt szerepet. Majd fél órát követően Kerkez Milos remekül futott el a bal szélen, középre adására jól érkezett Sallai Roland, ám a perdítését követően Igor Vekic magabiztosan fogta a labdát. S amiről Waltner Róbert beszélt, beigazolódott, Varga Barnabás távollétében a hátulról felívelt labdákat rendre az ellenfél szerezte meg, ami vele működött, az nélküle nem.
A szünetben kettőt is cserélt Marco Rossi, Bárány Donát személyében újoncot avatott, és a debreceniek támadója szinte azonnal be is találhatott volna, ám a vendégek kapusa bravúrral védett, Sallai Roland ismétlésénél pedig Jaka Bijol blokkolt. Egészen más ritmusban játszott a magyar válogatott, mint az első 45 percben, Sallai Roland tekerésénél újabb kapusbravúrt láthattunk, majd Tóth Balázs is bemutatott egy óriási védést lábbal. Szoboszlai Dominik ziccerbe hozta Sallai Rolandot, ám a Galatasaray légiósa nem találta el a kaput. Újabb újoncot avatott a nemzeti együttes: a debreceniek fáradhatatlan középpályása, Szűcs Tamás érkezett, de már a becserélése előtt látni lehetett, hogy a bátor letámadás, a töretlen vállalkozó kedv magával hozza azt a futballt, amit látni akar a közönség, ami gólt eredményezhet.
Bő tíz perc volt még hátra a rendes játékidőből, amikor Osváth Attila sokadik elfutása után remekül centerezett, és bár középen elsuhant a labda, a hosszú oldalon érkező Schön Szabolcs a földre rúgta, és az a kapus fölött a hosszú sarokba hullott. Az utolsó három-négy percben kicsit beszorult a magyar együttes, több beadás is érkezett Tóth Balázs kapuja elé, a szurkolóknak kissé olyan érzésük lehetett, mint a rossz emlékű, Írország elleni vb-selejtezőn. Szlovénia azonban nem talált be, a magyar válogatott tehát megnyerte az első 2026-os mérkőzését, a második félidő alapján mindenképpen megérdemelten. 1–0
„Az első játékrészben nem futballozott elég élesen a magyar csapat, a szünet után azonban már teljesen más arcát mutatta – mondta rögtön a lefújást követően az Újpest korábbi 40-szeres válogatott középpályása, Kozma István. – A cserék jól szálltak be, velük felpezsdült a játék, több volt a vállalkozás, egészen más ritmusa volt a csapat játékának, mint a szünet előtt. Fontos, hogy kevés lehetőséget engedtünk az ellenfélnek, egy góllal feltétlenül jobbak voltunk. Hogy ott volt-e a fejemben a novemberi, Írország elleni vereség? Nem, nem volt ott, tovább kellett lépni, mindenkinek, így a játékosoknak is. Amit a második félidőben láttam, az jó kiindulási alapot jelent, bár az is igaz, egy tétmérkőzés mindig más, mint egy felkészülési találkozó.”
Mosolygós arccal állt fel a helyéről a Honvéd 31-szeres válogatott középpályása, Pisont István is: „Örülök annak, hogy Schön Szabolcs újra meghívót kapott, de a két debreceni labdarúgó, Szűcs Tamás és Bárány Donát is igazolta, joggal hívta meg őket a kapitány. Az első játékrészben sok posztváltást láttam a csapaton belül, talán emiatt nem volt a csapatjáték harmonikus. Sok kisjáték alakult ki, ebbe belecsúszott a hiba, emiatt a szlovénoknak volt egy-két veszélyes kontrájuk. Az első félidőben kevés lehetőség adódott előttünk, a fordulás után azonban már jöttek a helyzetek és a gól is. Azt a játékot kell továbbvinnünk, amit a szünetet követően az első tizenöt percben mutatott a válogatott.”
