„Az ukrán válogatott korántsem tökéletes, de él, tele van tűzzel… Ez csodálatos” – ukrán lapvélemények

„Csapatunk összességében nem jobb a magyarnál, de most jobban teljesített nála. Szerencsénk volt, hogy mi szereztük meg a vezetést, ám a gól után és az egész második félidőben Ukrajna játéka tűnt meggyőzőbbnek. Az ellenfél szorult helyzetbe került, és nem találta a kiutat; hogyan állíthatná bárki is, hogy válogatottunk nem érdemelte meg a győzelmet? Megérdemelte… A meccs végi feszültség is nekünk kedvezett. Igen, születtek felesleges sárga lapok, de így legalább az az érzés maradt meg bennünk, hogy nem csupán egy meccset, hanem egy vérbeli csatát nyertünk meg. Az ilyen mérkőzések, amelyek a kanapén ülve szurkolókat is kimerítik, kovácsolják össze a játékosokat igazi csapattá” – állapítja meg a sport.ua szerzője, aki 11 pontban foglalta össze a mérkőzés tanulságait.

Felidézi, hogy az ukrán szövetség és elnöke, Andrij Sevcsenko tulajdonképpen kétségbeesésében döntött Andrea Maldera szövetségi kapitányi kinevezése mellett, felismerve, hogy a hazai porondon pillanatnyilag nincs megfelelő szakember Szerhij Rebrov pótlására. „Ukrajna jelentős válsággal néz szembe az edzői utánpótlás terén. De az élet néha nem a tökéletes választásról, hanem a véletlenekről szól. A véletlen hozta ide Malderát. És eddig úgy tűnik, nagyszerű történet bontakozik ki előttünk” – írja a cikk, amely szerint Budapesten bebizonyosodott az is: a több nagy név hiányzása nem tragédia, mert így legalább jótékony verseny alakult ki a többiek között a csapatba kerülésért.

A Maldera kapitány jó döntéseit, az okos és szervezett ukrán védekezést dicsérő elemzés a magyar válogatottnak is szentel passzusokat: „A magyar válogatott különleges csapat. Szoboszlai szerepköre a pályán kifejezetten »régi vágású«. Visszalépett segíteni a védőknek a labdakihozatalnál, középre húzódott osztogatni, és a szélekre is kimozgott beadásokkal próbálkozni. »Szobo« mindenhol ott volt. Ez jellemző az olyan »kis« csapatokra, amelyek egyetlen sztárra építenek, aki szabad kezet kap, és azt csinál a pályán, amit akar. Szoboszlai szerepköre alapján Magyarország a 2000-es évek kiscsapataira emlékeztet, ugyanakkor nagy lendülettel letámad, és szeret támadni. Izgalmas elegy ez. Kevés válogatott játszik így 2026-ban. Lenyűgöző látvány – olvashatjuk jó érzésekkel, majd folytatódik az elemzés. – A szünet után Ukrajna uralta a játékot. Igaz, mindössze két lövésre és négy labdaérintésre futotta az ellenfél tizenhatosán belül, de mi is a helyzet Magyarországgal? Szoboszlai folyamatosan játékban volt, mégsem sikerült jelentős veszélyt teremtenie. Sőt Dominiknak még csak kapura lövése sem volt akcióból. A helyzet csak az utolsó percekben vált aggasztóvá, amikor a magyarok átálltak az ívelésekre. Ennyiben merült ki a találékonyságuk – ez volt az egyetlen valódi taktikájuk. De Ukrajna tökéletesen kezelte a szituációt.”

„Csodálatos nap volt! Ilyen válogatottnak szívesen szurkol az ember. Köszönet Malderának, amiért ismét élvezhetjük a válogatott mérkőzéseit – ezt már a Tribuna szerzője írja. – Az ukrán válogatott korántsem tökéletes, bőven akadnak gondjai, de él, tele van tűzzel, és valódi érzelmeket közvetít; ez csodálatos. Lehet, hogy nehézségeink vannak a labdabirtoklással, de ha nincs is nálunk a labda, a pálya minden egyes centiméteréért keményen megküzdünk. Ahol a technikai tudás kevésnek bizonyult, ott a harcosság, a küzdőszellem és a teljes elhivatottság lépett a helyébe – pontosan azok a tulajdonságok, amelyeket mindig látni szeretnénk minden, Ukrajnát képviselő játékostól.”

A portál szerint különösen az első félidőben látszott, hogy Maledrának még időre van szüksége a csapat felépítéséhez – például Brazsko kezdőbe állítását egyértelmű hibának rója fel, a szünetbeli lecserélését helyesli –, és vezéregyéniségek is kerestetnek: „Az ukrán válogatott Magyarország elleni teljesítménye távol állt az ideálistól. Ha az első félidőben másképp alakulnak a helyzetkihasználások, akár vereség is lehetett volna a vége; a magyarok jobban játszottak, és három kiváló helyzetet is kidolgoztak… A második félidő hosszú szakaszában Ukrajnának kétségbeesetten kellett védekeznie saját kapuja előtt. Az, hogy egy félidő alatt mindössze egyetlen kaput eltaláló lövésre futotta, aligha nevezhető lenyűgöző teljesítménynek – még akkor sem, ha hatalmas helyzetről volt szó, amelyet Krasznopirnak nem sikerült gólra váltania… Érzelmek, elkötelezettség, vágy. Igen, hibákkal tarkítva. Az ellenfél gólhelyzeteivel. Olyan eredménnyel, amely nem teljesen tükrözte a játék képét. Távol állt a tökéletestől. De én imádom.”

A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a mérkőzés hajrájában – a hazai közönség hatalmas nyomása alatt – egyszerre voltak a pályán olyan, válogatott szinten tapasztalatlannak számító játékosok, mint Krasznopir, Nazarenko, Nazarina, Bondar és Drambajev. „El tudta volna képzelni bárki is, akár a meccs reggelén, akár a legmerészebb álmaiban vagy épp a legrosszabb rémálmaiban, hogy ilyen összeállításban játszik majd a csapat? Mégis ez történt. És ez az ukrán csapat az utolsó pillanatig küzdött, mindent beleadott, kiharcolta a vágyott eredményt. Győztünk. Mit is kívánhatnánk még?”

A football.ua szerint „Andrea Maldera csapata a legfőbb riválisát győzte le a csoportban”, mégpedig nem kis részben annak köszönhetően, hogy a kezdeti idegességet a játék előrehaladtával sikerült legyűrni. „A nyitó percekben a legfőbb kihívást valójában az jelentette, hogy elkerüljék a végzetes hibákat a saját térfelükön… Szerencsénkre – és a magyarok balszerencséjére – ellenfelünk kihagyta a helyzeteit. Ezt követően Ukrajna kezdte levetkőzni a kezdeti bizonytalanságot, az eleinte kissé zavaros támadásaink a gyors átmenetek révén javultak… A második félidőben Ukrajna védekező felfogásban játszott; Rossi csapatának egyetlen igazán veszélyes megmozdulása Tóth Milán megpattanó lövése volt, amelyet Rizniknek kellett a léc alól kiütnie. Ennyire futotta az erejükből. Sikerült átvennünk az irányítást, és csírájában elfojtani az ellenfél minden felzárkózási kísérletét.”

A lap szerint Ukrajna akár nagyobb különbséggel is nyerhetett volna, ami pedig a lefújás előtti pillanatokat illeti: „A legvégére elszabadultak az indulatok, de a »Varázslatos Magyarok« addigra már hatástalanná váltak.”

Az Ukrainszkaja Pravda sportoldala Ilja Zabarnijt, a PSG védőjét idézi a hajrá forró pillanatairól: „Érzelmekről van szó. Az ilyesmi előfordul a futballban. Azért mentem oda, hogy lecsillapítsam a kedélyeket és elhúzzam onnan a játékosainkat. Értem, ha valaki azt mondja, ilyesminek nem szabadna előfordulni sportpályán, de a futball ilyen is tud lenni. Mindenki nyerni akar, és mivel nem vagyunk egyformák, eltérően nyilvánulunk meg ilyen szituációban. Számomra az a legfontosabb, hogy ilyenkor is profi labdarúgóhoz méltón viselkedjek, és megadjam mindenkinek a tiszteletet.”