A Puskás Aréna tervezője nemzedékek közötti kapocsként tekint a stadionra

– Az építkezés előtt arra a kérdésre, hogy sportot szerető építészként jobban szeret-e sportlétesítményt tervezni, mint mást, többek között ezt válaszolta. „Nem, de bizonyos fokig könnyebb.” Végül is könnyebb volt?
– Igen, a sport nagy rajongójaként a tervezés majd' minden fázisában beugrott, hogy már kisgyerekként ott voltam a Népstadionban, felfelé és lefelé is lemászkáltam a pilonok lépcsőin, ezt a „tapasztalatot” igenis hasznosítani tudtam még a büfék tervezésekor is.

– Az új arénában a büféknél sorban állva is lehet látni a küzdőteret. Erre is gondolt?
– Igen, de nem magamból indultam ki. Fiatalként egy percre sem hagytam ott a lelátót, olyan se nagyon történt, hogy a hármas bírói sípszó előtt hazaindultam volna.

– A műszaki átadás-átvétel november 9-én befejeződött. Felvetődött váratlan probléma?
– Ebben a folyamatban én hivatalosan nem vettem részt, ez a kivitelező, a műszaki ellenőr és az építtető feladata. De a kérdésre válaszolva: mindig vannak kisebb problémák, ez normális, főleg egy ekkora épületnél, de nagy csontváz nem dőlt ki.

– Sikerült a Népstadion régi elemeit felhasználni, amelyek a hagyományt ápolják? Azaz, hogy az arénához érkező rögtön tudja: volt egyszer egy Népstadion.
– Aki járt a régi létesítményben, megkedvelte a karakterét. Az építmény beágyazódott a főváros látképébe, ezt az érzetet semmiképp sem akartam kiradírozni. Célunk volt, hogy megmutassuk, a múlt hogyan tud élni a jövőben. Erre nagyon jó példa a pilonokban futó lépcsőház. Kezdetben, diákkoromban a kakasülőre ezeken lehetett felcaplatni, s hozzám hasonlóan ezzel nagyon sokan voltak, vannak így.

– Sajnálja, hogy a stadionban stadion elv nem valósulhatott meg?
– Nem, mert amikor ez a koncepció futott, a Budapesti Műszaki Egyetem Tartószerkezeti Tanszékétől kapott szakvéleményekből kiderült, hogy a régi pilonokra csak öt-hét éves statikai garanciával számolhatunk. Beláttam, nem volt értelme ragaszkodni ehhez az elképzeléshez. Már csak azért sem, mert a pilonok hármas funkciónak kell, hogy megfeleljenek. Egyrészt, mint tartószerkezet, másrészt az építményen belüli közlekedés fenntartása, a harmadik szempont pedig, hogy az acélszerkezet, a nyolcvanméteres konzolos tető erre támaszkodik, le kell vezetni az erőket.

– Az aréna képes megfelelni annak a kimondatlan, kimondott óhajnak, hogy a futball által generációkat kössön össze?
– Erre egy végtelenül egyszerű példát mondok: a jövő évi Eb három csoportmérkőzését és az egyik nyolcaddöntőt a Puskás Arénában rendezik. Ha válogatottunk Wales ellen kiharcolja a továbbjutást, a nagypapák az unokákkal kézen fogva jönnek szurkolni, s máris megvan a nemzedékek közötti kapocs.

– A valóság nem mindig ilyen egyszerű, kerülhet porszem a gépezetbe, ettől függetlenül a generációk közötti folytonosság rendkívül fontos, egyfajta közösségépítő folyamat része.
– Igen, sok függ a magyar válogatott szereplésétől, reméljük, bekövetkezik az általam vázolt – és sokak által vágyott – lehetőség. Tény, egy aréna elfogadottsága kötődik a sikerességhez, a magyar labdarúgás eredményeihez. A kettő nem választható el egymástól. De ne csak futballról, sportról beszéljünk: koncertek alkalmával nyolcvanezer néző lehet a Puskás Arénában. Hogy azt ne mondjam, Budapest ismét felkerült a térképre, már ami a grandiózus koncerteket illeti. Úgy fogalmaznék, építészetileg mindent megtettünk. Következhetnek a kiemelkedő előadások, amelyek belakják és megszerettetik magát a létesítményt is.

– A terv melyik részét volt legnehezebb megvalósítani a kivitelezés során?
– A nyolcvanméteres konzolos tartószerkezet lehorgonyzását a pilonok oldalfalába. Nagyon sok együttgondolkodásra volt szükség statikusokkal és hídszerkezeti szakemberekkel.

– A dromosz, a szoborkert megmarad?
– A terület ezen része kívül esik a tervezői fennhatóságunk alól. Magánvéleményem, hogy vissza kellene állítani eredeti funkcióját. Az építkezés megkezdéséig ezen a területen lehetett teniszezni, futni, kispályás sportokat űzni, arról nem beszélve, hogy a nagy mérkőzések előtt itt melegítettek a futballisták. Albert Flórián, Bene Ferenc, Varga Zoltán passzolgattak szinte testközelben, ami persze manapság már elképzelhetetlen. Nagyon kedveltem ezt az időszakot, ha másképpen is, mint egykoron, de a terület vissza kellene, hogy kapja a közösségi tér jellegét.

– Mennyire sikerült megtartani a toronyépület hangulatát, amelyben a Puskás Kiállítási Központ kap helyet?
– Teljes mértékben. A régi közösségi terek szinte restaurálva lettek kialakítva, plusz az épület kapott egy hat méter magas felépítményt, amely még inkább a múzeum funkciót szolgálja.

– A Sport Televízió Mai helyzet című adásában elmondta, nincs olyan szék a stadionban, ahonnan ne lehetne belátni az egész pályát. Az MLSZ tweetjében az állt, „kedvezményes áron olyan belépők is elérhetővé válnak (...), ahonnan nem minden irányban lehet tökéletesen látni a pályán történő eseményeket.” Ez alapján vetődött fel ez a kérdés?
– Vélhetően igen. Az UEFA előírása szerint minden szék olyan, hogy a teljes pálya látható, betartottuk a kilenc centiméteres átlátási értéket, ez azt jelenti, hogy a szemmagasság az előző sorban ülő fejénél kilenc centiméterrel magasabban van. A korlátok elhelyezése pedig a tribünök meredekségétől függ. Ahol ez az érték eléri a 25 fokos hajlásszöget, minden sorba korlátot kell helyezni. Márpedig ez az érték a felső lelátórészeknél 34 fok. De azért, mert korlátok vannak, az nem azt jelenti, hogy nem látni a küzdőteret.

– Mire a legbüszkébb a tervezés-építés folyamatában?
– Olyan kapcsolat alakult ki a helyszínen dolgozókkal, hogy bármikor kérdezhettek, nemegyszer volt olyan alkalom, hogy egy nap háromszor is kint jártam a helyszínen. A kivitelező megnyugtatott, higgyem el, azt akarja megvalósítani, ami a terveken áll. Számos eredeti gondolat volt a tervezésben, amelyet szerettünk volna megvalósítani. Persze a kivitelezés során problémák vetődtek fel, amelyeken úrrá kellett lenni. Közös munkával sikerült, nem csorbult a koncepció, erre az őszinte, együttműködő kapcsolatra vagyok a legbüszkébb.

– Be van fejezve a nagy mű... Az alkotó pihen?
– Egyáltalán nem! Már a 2022-es, Szlovákiával közös rendezésű kézilabda Európa-bajnokságra elkészülő, húszezer néző befogadására alkalmas budapesti multifunkcionális csarnok építése foglalkoztat.

– Oda is naponta kijár majd, mint a Puskás Aréna építése során?
– Egészen biztos. Szeretek építkezésekre járni. Jó, amikor a Füzéri vár rekonstrukcióját végeztük, nem voltam ott minden nap, de a távolság Budapesttől majd' háromszáz kilométer.

– Végezetül még egy kérdés: fiatalon sokunknak – önnek is – meghatározó élményt jelentettek a népstadionbeli kettős rangadók. Lát rá esélyt, hogy ez az időszak visszatérhet?
– A fiatalságunk már a múlté. Ami a futballt illeti: úgy vélem, magyar klubcsapatok mérkőzésén akkor lehet telt ház a Puskás Arénában, ha az Újpest és a Fradi vív az aranyéremről döntő mérkőzést az NB I utolsó fordulóinak egyikében.