Ahogy mi megéltük: Oslótól 100 kilométerre a rádió elhallgatott. El kellett hallgatnia

Az embernek hirtelen semmi kedve nem volt a (filctollal „megcímkézett”) Hungarian Retro Megamix 12-höz.Másfél napnyi utazás után lassan, de biztosan megérkeztünk célállomásunkra, Oslóba. El kellett foglalni a szállást, bepakolni, és aztán tovább indulni a városba. Hiába maradtam volna legszívesebben a hostelben a kezdésig, dolgozni kellett.

Önző dolog, de fel-felvillant a kérdőjel: „Ha engem, szinte teljesen kívülállót így megfogott a hír, akkor mi lesz a válogatott tagjaival? Egyáltalán tudják? Hogyne tudnák, napjainkban aligha lehet elhallgatni egy ilyen hírt egészen késő estig.” Elfogott egyfajta félelem. Aztán jött a dac gondolata. S csak reméltem, hogy a válogatott is dacos lesz az este. Norvégia ellen kell a jó eredmény, kell egy bravúr, már csak Fülöp Márton nyugalmáért is.

2.

Egészen tegnapig nem láttam a tévéközvetítést a norvég–magyar meccsről. Az ember azt hinné, egy ilyen mérkőzést nem lehet elfelejteni, ehhez képest meghökkenve néztem a monitort, „Te jó ég, ezek már a harmadik percben két góllal vezethettek volna!”

De nem vezettek. Király Gábor nagyszerű védéseket mutatott be. Aztán jött Kleinheisler László első nagy lehetősége, én meg már majdnem előre felugrottam. „Ja tényleg…” – dőltem vissza a székembe, miközben megint elfogott a nosztalgia. A norvég újságírók – talán előre megérezve valamit – sorra jöttek oda hozzánk, mégis hogyan kell kiejteni ennek a 21 éves, szinte a teljes ismeretlenségből előkapott vörös hajú srácnak a nevét. Még mi sem tudtuk jól!

Néhány perccel később viszont örökre a rossz kiejtéssel égett a tudatunkba. Megint egy jobb oldali már-már túlságosan is lelassuló kontra, Kleinheisler a tizenhatoson belül elmozog a védőktől, Németh Krisztián a bal kezénél felkocogó Elek Ákoshoz teszi a labdát, aki – amint kilép rá a norvég középső védő – az üresen helyezkedő Kleinheislerhez passzol, ő pedig…

No ezt már tényleg nem lehet elfelejteni! Még most is – s aztán másodszor, meg harmadszor is visszajátszva – felállt a szőr a karomon és beleborzongtam.

A magyar labdarúgás elmúlt tíz évének egyik legikonikusabb pillanata, ahogy a semmiből a válogatottba került újonc a gólját ünnepelve sprintel a szövetségi kapitány, Bernd Storck irányába, majd ugrik a nyakába úgy, mint a néhányéves unoka teszi a rég nem látott nagypapával.

Hirtelen minden bú, minden baj megszűnt létezni. Nagy szavak, de csak a futball volt. És az a gól.

3.

Másnap a dán éjszakában hajtott a kisbuszunk. Ömlött az eső, és némi csúszásban, 50-100 kilométerre járhattunk az aznapi szállásunktól. A megamix a CD-lejátszóban újra megállt.

„Túszdráma Párizsban. Terroristák legalább száz emberrel végeztek, amikor a Bataclan klubban, koncert közben a tömegbe lőttek. A város több pontján is robbantottak” – olvastuk a hírt.

Ismét ránk szakadt a világ. A norvégiai győzelem, Kleinheisler gólja néhány pillanatra egészen jelentéktelenné vált. Ott, a szakadó esőben, a dán autópályán csapott belénk a gondolat: a következő egy-két évben, ha lesznek is hasonló túrák, másként, máshogy kell majd szervezni. És akkor még mi lesz az Európa-bajnoksággal…

Már nem számított a szállás, csak legyünk otthon minél hamarabb, mielőtt a hajtóvadászat miatt esetleg a német határokat is lezárják.

KORÁBBI ÍRÁSAINK

Kun Zoltán: Fradi–Ajax ezerötért – életre szóló élmény

Smahulya Ádám:Ilyen volt Ronaldinho szabadrúgásgólja Emma néni portáján

Malonyai Péter: Telexsokk Havannában – nem megyünk az 1984-es olimpiára

Ritz Balázs:„A román szurkolók, amit tudtak, közénk hajítottak”

Marosi Gergely: „Brazil szurkolók ezrei ülnek. Mint a zombik”

Ballai Attila: vb-szereplést ért az osztrákverés 35 éve

Szűcs Miklós:„A lelátó még percekkel később is a veszteseket ünnepelte”

Kocsmár-Tóth István:„Szalaaaiiii! Nem kapok levegőt! Kit érdekel! Szalaaaaiiii!”

Szeli Mátyás:„Attól féltem, hogy rám esik egy világsztár”

L. Pap István:„Olimpiai arany valahol a Bakonyban”

Somogyi Zsolt:„Senki sem mondta, hogy a futballbarátság ilyen fájdalmat okozhat"

Őri B. Péter:„Felkaptam a széket, és szinte önkívületi állapotban üvöltöttem”

Nagy Zsolt:„Akkorát csaptam az asztalra, hogy kiborult a paprikás krumpli”

Ilku Miklós:„Az asztalon táncoltak, és azt énekelték, összetörünk mindent”

Tóth Anita:„Életemben először elpityeregtem magam”

Thury Gábor:Amikor egy újpesti is a Fradiért szorított

Csillag Péter:„Érzem a pillanat súlyát” – mondta Iniesta a Nemzeti Sportnak

Bodnár Zalán: Könnyes búcsú Tottitól Rómában

Huber Tamás:„Mi a fenét ér egy sportoló aláírása? Egy gyereknek rengeteget!”

Voleszák Gábor:„Nemcsak a csapat égett, hanem a zománcozott lábas füle is”

Somlóvári Dávid:„Szlovák–magyar: valami nagyon elpattant bennem”

Pusztai Viola:„Vigasztalhatatlan voltam, órákon át sírtam”

Rusznák György:„Üvölteni akartam...” – tíz magyar gól néma csendben

Rácz Péter:Szomorú végjáték a Maggiore-tó partján

Marosi Gergely:„Azt sem tudom, hol vagyok” – Zava és életem gólja

Kun Zoltán:Hömpölygős gólöröm, kis szépséghibával

Vincze Szabolcs:„Hiába láttam a saját szememmel, még másnap sem hittem el”

Kocsmár-Tóth István: Hogyan dobj fel egy Újpest–Vidit? Olimpiai arannyal!

Thury Gábor:Balczót kísérve megindult a domboldal

Szűcs Miklós:„Annál a kis papírdarabkánál nagyobb kincsem nem lehetett volna”

Borbély László:„Fater mondta, a végén úgyis a németek nyernek. Fogadtunk”

Vincze Szabolcs:„Olyan 2. félidőt magyar válogatottól még tévében sem láttam”

Borbély László:Még a macska is táncra perdült – minden idők legnagyobb fordítása!