Címlapsztori: Bárkivel felvehetjük a versenyt az Eb-n – Marco Rossi

– Miként telt a mérkőzés utáni este?
– Együtt maradtunk az öltözőben, aztán a Puskás Aréna VIP-részlegén vacsoráztunk a csapattal és a családtagokkal – válaszolta Marco Rossi szövetségi kapitány hétfői könyvbemutatóján, amelyen a média más képviselői mellett a Nemzeti Sport is feltehette kérdéseit. – Később elindultak a játékosok a városba ünnepelni, és megkérdezték, nem tartok-e velük. Mondtam, öreg vagyok én már ehhez, jobb, ha hazamegyek aludni.

– A Montenegró elleni győzelem után fellépett a lelátóra, és a stadionban magyarul köszöntötte a szurkolókat. Hogyan áll az ígért nyelvtanulással?
– A feleségemmel a Covid-járvány idején kezdtük el a nyelvleckéket, aztán újra sűrűbb lett az élet, megsokszorozódtak a teendők, kevesebb időm jutott másra, hátrébb csúszott a feladatok között a nyelvtanulás. Így is ragad rám valami azért, az élőbeszédet hallgatva felismerek szavakat, de ha valaki gyorsan kezd magyarázni, már nem tudom követni.

SZOBOSZLAI DOMINIK A ROSSZ NAPJAIN IS KULCSEMBER

– Vasárnap Szoboszlai Dominik fordította meg a találkozót két zseniális góljával és a harmadik gól előtti szabadrúgásával. Egyesek már Lionel Messit idéző mozdulatokat emlegettek.
– Dominik képes a csapatjátékban az egyensúlyi pontokat áthelyezni, meghatározó a szerepe. Ha éppen nem megy neki a játék – mert ilyen is előfordul –, akkor is érdemes a pályán tartani, mert egy-egy megmozdulással megváltoztathatja a mérkőzést. Láttuk ezt három éve az Izland elleni Eb-pótselejtező hosszabbításában lőtt góljánál, de Montenegró, Bulgária és Litvánia ellen is. Amit vasárnap csinált, rendkívüli volt. Játékában a tehetség, a fejlődési vágy, a karakteres személyiség és a benne lévő erő összpontosul, és itt kell hozzátennem, ebben nekem semmilyen érdemem sincsen.

– Mi volt a mögöttünk hagyott Európa-bajnoki selejtezősorozat három meghatározó emléke?
– A legszebb, egyben a legstresszesebb epizód az a húsz perc volt, amely Szófiában a második bolgár gól és a mi egyenlítésünk között eltelt. A 97. perc mozzanata hihetetlenül felszabadító és felemelő élmény volt. Másodiknak a tavaly őszi, Olaszország elleni mérkőzés óta tartó veretlenségi sorozatot emelném ki. Harmadiknak pedig azt mondanám, hogy ha belegondolunk, a kapitányi tisztem néha centiken múlik. Ha a bolgárok ellen nem jön össze a döntetlen, és netán a monte­negróiak ellen sem sikerül a fordítás, könnyen lehet, hogy most a lemondásomat követelnék.

NEM A KASTÉLYON ÉS A FERRARIN MÚLIK A BOLDOGSÁG

– Egy korábbi interjújában beszélt arról, hogy ha tizenegy éve nem vállal munkát Magyarországon, a Budapest Honvédnál, talán a híd alatt kötött volna ki Olaszországban. Mire utalt a kijelentéssel?
– A frusztrációra, amelyet akkor éreztem, amikor úgy láttam, nem tudom megadni a családomnak, amit korábban. Az emberben dolgozik az ösztönös szándék, hogy gondoskodjon a szeretteiről, megadja nekik a méltó életszínvonalat. Sohasem voltak nagy igényeim, nem laktam kastélyban, nem volt Ferrarim, a csapattársaim annak idején ugrattak is, hogy egy szerény Lancia Themával járok. Nem számítottam kiugróan jó játékosnak, és miután befejeztem a pályafutásomat, arra kellett rájönnöm, hogy hét­évestől harminchét éves koromig csak a játékkal foglalkoztam, és nem értek máshoz. Edzősködtem kisebb csapatoknál, de anyagilag elég szerény bevételt jelentett. Aki ismer, tudja, hogy én sohasem hívogattam elnököket, igazgatókat, újságírókat, hogy magamat ajánlgassam. A Honvédhoz is csak egy szerencsés látogatás folytán kerültem, feleségemmel Pippo barátomnál, Giuseppe Giam­bertonénál jártunk, aki aztán a helyzetemet ismerve összehozott Fabio Cordellával, a Honvéd akkori igazgatójával és George F. Hemingway klubelnökkel.

– Időről időre felvetődik, hogy hívják valamelyik külföldi klubhoz. Mit szólna, ha megkeresnék Olaszországból?
– Két csapathirdetés között figyelem a magyar és a kinti közösségi médiában érzékelhető folyamatokat. Úgy tűnik nekem, az olasz átlagvélemény az, hogy aki olaszként külföldön dolgozik, az valószínűleg azért ment el, mert nem elég jó Olaszországban. Hatvanhoz közelítve, a Magyarországon végzett munka és az itteni megbecsültség alapján azt hiszem, ennél több tiszteletet érdemelnék. Kaptam ajánlatokat más bajnokságokból az elmúlt években, Olaszországból azonban egyetlenegyet sem. Ezt mindenféle sérelem és panasz nélkül mondom. Többször hangsúlyoztam, rendkívül örülök, hogy itt dolgozhatok, és remélem, még folytathatom a magyarországi munkát.

EDZŐI ÚTMUTATÁS: MARADJUNK KÉT LÁBBAL A FÖLDÖN!

– Miben változott edzőként az elmúlt évtizedben?
– Követem a szakma legjobbjait, igyekszem ellesni a fogásokat. Már játékosként volt szerencsém kiváló trénerekkel dolgozni, és később is igyekeztem az újítókat figyelni, kölcsönvenni tőlük, ami nekünk hasznos lehet. Carlo Ancelottitól, Josep Guardiolától, Jürgen Klopptól is tanulok, a Liverpool menedzserének munkáját már csak Szoboszlai Dominik miatt is érdemes alaposan követnem. Az edzői mesterség ilyen szempontból hasonló az orvoséhoz, aki megszerzi a diplomáját, de a gyógyítás módját gyakorlás közben teszi magáévá. Mérlegelem a lehetőségeket, és mint egy méretes szabó, próbálom a rendelkezésre álló alapanyagból kihozni a legjobbat. Az ellenfeleknek azért nehéz játszani ellenünk, mert tudunk alkalmazkodni, nem vagyunk kiszámíthatók.

– Ha egyetlen mérkőzést kellene kiemelni a szövetségi kapitányi időszakából, melyiket mondaná?
– Sokat jelentett a két Eb-kijutás, a 2021-es tornarészvétel, de ha a legintenzívebb, legerősebb pozitív élményt kell megneveznem, akkor az Anglia elleni 4–0-s idegenbeli győzelmet mondanám. Wolverhamptont eddig nem múlta felül semmi, az olyan volt, mintha egy sci-fiben lennénk.

– Hogyan képzeli az ideális felkészülést az Eb-re?
– Nézem a lehetséges ellenfeleket, az biztos, akárhogy alakul a sorsolás, kemény torna vár ránk. Ami az előttünk álló hónapokat illeti, annak nem látom értelmét, hogy nálunk jóval gyengébb együttesekkel játsszunk felkészülési mérkőzéseket. Abban kell fejlődnünk, hogy a pálya eseményeit olvasva képesek legyünk gyorsítani vagy lassítani a játékunkat. Ahhoz, hogy a legnagyobbakkal is versenyben álljunk, nemcsak óriási sportteljesítmények, hanem erős egyéniségek kellenek. Némelyekben megvan ez, de olyanok is akadnak, akiknek még dolgozniuk kell ezen.

– Loic Nego a vasárnapi mérkőzés utáni nyilatkozatában felemlegette a 2004-es Európa-bajnokságot és a váratlanul aranyérmet szerző görög válogatott példáját. Az esélyeket tekintve megállja a helyét a párhuzam?
– A győzelem utáni öröm perceiben sok minden elhangzik. Csányi Sándor elnök úr is elkezdett némiképp nyomás alá helyezni, de azt mindannyian tudjuk, az euforikus pillanatokban hajlamos az ember szem elől téveszteni a realitást. Úgyhogy én inkább azt mondom, maradjunk két lábbal a földön. Ha senki sem sérül meg, s mindenki hozza a legjobb formáját, bárkivel felvesszük a versenyt az Eb-n.

MINDEN, AMIT AZ EB-SELEJTEZŐRŐL TUDNI KELL, ITT!

A program

G-CSOPORT
Március 24., péntek
Bulgária–Montenegró 0–1 (0–0)
Razgrad. G: Krsztovics (70.)
Szerbia–Litvánia 2–0 (1–0)
Belgrád. G:Tadics (16.), Vlahovics (53.)
Szabadnapos: Magyarország

Március 27., hétfő
Magyarország–Bulgária 3–0 (3–0)
Budapest. G:Vécsei (7.), Szoboszlai D. (26.), Ádám M. (40.)
Montenegró–Szerbia 0–2 (0–0)
Podgorica. G:Vlahovics (78., 90+6.)
Szabadnapos: Litvánia

Június 17., szombat
Litvánia–Bulgária 1–1 (1–1)
Kaunas. G: Girdvainis (15.), ill. M. Petkov (27.)
Montenegró–Magyarország 0–0
Podgorica
Szabadnapos: Szerbia

Június 20., kedd
Magyarország–Litvánia 2–0 (1–0)
Budapest, Puskás Aréna. G: Varga Barnabás (32.), Sallai R. (83.)
Bulgária–Szerbia 1–1 (0–0)
Razgrad. G: Deszpodov (47.), ill. Lazovics (90+6.)
Szabadnapos: Montenegró

Szeptember 7., csütörtök
Szerbia–Magyarország 1–2 (1–2)
Belgrád. G: Szalai Attila (10. – öngól), ill. Varga Barnabás (34.), W. Orbán (36.)
Litvánia–Montenegró 2–2 (0–0)
Kaunas. G: Paulauskas (71.), Cernych (90+4.), ill. Krsztovics (78.), Szavics (89.)
Szabadnapos: Bulgária

Szeptember 10., vasárnap
Montenegró–Bulgária 2–1 (1–0)
Podgorica. G: Szavics (45+1.), Jovetics (90+6.), ill. Borukov (79.)
Litvánia–Szerbia 1–3 (1–3)
Vilnius. G: Paulauskas (45.), ill. A. Mitrovics (21., 32., 43.)
Szabadnapos: Magyarország

Október 14., szombat
Bulgária–Litvánia 0–2 (0–1)
Szófia. G: Sirvys (45., 55.)
Magyarország–Szerbia 2–1 (2–1)
Budapest. G: Varga B. (20.), Sallai (34.), ill. Pavlovics (33.)
Szabadnapos: Montenegró

Október 17., kedd
Szerbia–Montenegró 3–1 (1–1)
Belgrád. G: A. Mitrovics (9., 73.), Tadics (77.), ill. Jovetics (36.)
Litvánia–Magyarország 2–2 (2–0)
Kaunas. G: Cernych (20.), Sirvys (36.), ill. Szoboszlai (67. – 11-esből), Varga Barnabás (82.)
Szabadnapos: Bulgária

November 16., csütörtök
Bulgária–Magyarország 2–2 (1–1)
Szófia. G: Delev (24.), Deszpodov (79. – 11-esből), ill. Ádám (10.), Petkov (90+7. perc – öngól)
Montenegró–Litvánia 2–0 (1–0)
Podgorica. G: Kucs (3.), Jovetic (48.)
Szabadnapos: Szerbia

November 19., vasárnap
Szerbia–Bulgária 2–2 (1–0)
Leszkovac. G: Veljkovics (17.), Babics (80.), ill. Ruszev (59.), Deszpodov (69.)
Magyarország–Montenegró 3–1 (0–1)
Budapest. G: Szoboszlai (66., 68.), Nagy Á. (90+3.), ill. Rubezsics (36.)
Szabadnapos: Litvánia