Ettől Rossinak is leesik az álla! Hihetetlen, mennyit cseleztek Szoboszlaiék

Röviden összefoglalva persze azt is mondhatnánk, az észtek elleni meccshez képest a bolgárok ellen minden lényeges statisztikai mutatóban fejlődött a magyar válogatott, de érdemes részleteiben is megnézni, mely tényezők vezettek a 3–0-s győzelemhez, és arra is kíváncsiak voltunk, a bolgárok hogyan teljesítettek a Montenegró elleni, 1–0-ra elveszített Eb-selejtezőjükhöz képest. Ez utóbbi azért is lényeges, mert a mieink júniusban Montenegró vendégeként folytatják a selejtezősorozatot.

Először is, amit kezdésként érdemes kiemelni, az a játékosok egyéni teljesítményindexének az emelkedése. A minden megmozdulást értékelő átlagos InStat-indexe a magyar játékosoknak az észtek ellen 231, a bolgárok ellen 246 volt, miközben a montenegróiak Bulgáriában 235 pontot értek el, tehát összességében valamivel gyengébben teljesítettek a bolgárok ellen a különböző statisztikákban, mint a mieink – persze nem elhanyagolható különbség, hogy a montenegróiak vendégként léptek pályára.

Amiben a magyar csapat az egyik legnagyobb fejlődést mutatta be múlt hét óta, az a kapura lövések hatékonysága, ugyanis amíg a bolgárok ellen 15 kísérletből 11 kapura is ment, addig az észtek ellen 16-ból csak 7. Tavaly a tíz meccsünkből egyszer sem tudtunk 10 fölötti kaput eltaláló lövést produkálni. Ez is azt bizonyítja, hogy hétfőn a szokottnál koncentráltabban, pontosabban játszott a magyar válogatott, amely, főleg az első félidőben, teljesen rá tudta erőltetni az akaratát a bolgárokra. Ezt mutatja, hogy 583 passzuk volt a meccsen a mieinknek, több, mint tavaly március óta bármelyik mérkőzésünkön. Ez azzal együtt is magas szám, hogy a passzoknak a 85 százaléka volt pontos, ami átlagosnak mondható. Ugyanakkor az észtek ellen „csak” 524 passzunk volt, de szemléletes példa a fölény mértékére, hogy az olaszok tavaly kétszer is megvertek minket (idegenben 2–1-re, itthon 2–0-ra), de egyik mérkőzésen sem értek el még 550 passzt sem (Budapesten 516-ig, Olaszországban 548-ig jutottak). A pontos passzok magas számából következik az 50 százalék fölötti, 53 százalékos labdabirtoklási arány is, ami szintén ritkaságnak számít az elmúlt egy év alapján, bár ez a szám megegyezett az észtek ellenivel. A magas labdabirtoklás azért is fontos, mert, amint azt korábbi, az RB Leipzighez kapcsolódó elemzésünkben már kimutattuk, Szoboszlai játéka magas labdabirtoklási arány mellett tud igazán érvényesülni, nem véletlen, hogy a bolgárok ellen a csapat legjobbja volt – olvasóink szerint.

Ehhez persze hozzájárult a kirívóan magas, 101 nyertes párharcunk is (56 százalékban nyertük meg a párharcainkat – vagyis a labdáért vívott egy az egy elleni csatákat), amire ugyancsak nem volt példa a megelőző 11 mérkőzésünkön, az észtek ellen például megálltunk 66-nál. Az elmúlt három évben, a tegnapit megelőzően játszott 34 meccsből csak egyetlen egyszer tudtunk száz fölötti nyertes párharcot produkálni, a San Marino ellen 4–0-ra megnyert meccsen itthon 110-et, de például az Andorra elleni 4–1-es siker során is „csak” 95-ig jutottunk, míg a negatív oldalról sokat emlegetett albánok elleni mérkőzésen 88, illetve 67 volt ez a két szám. De például Montenegró is „csak” 83 párharcot nyert meg Bulgária ellen, szemben a mi 101-es mutatónkkal.

Aztán olyan „apróságok” is hozzájárultak a háromgólos magyar diadalhoz, mint a mérkőzésen bemutatott 27 jó csel (75 százalék)! Ez még a már említett, San Marino elleni találkozót (24) is felülmúlja. Az InStat adatbázisában visszanéztük az elmúlt évek statisztikáit, és kiderült, Marco Rossi 2018 óta tartó kapitányi időszakában a bolgárok ellen mutatta be a legtöbb jó cselt a magyar válogatott, a megelőző 50 mérkőzésen nem volt ilyenre példa. Kiemelkedő adat továbbá a 2.7-es xG-mutató (a gólhelyzetek minőségének, nagyságának alapján várható gólok száma), ami a 3. a Rossi-érában (a San Marino elleni 4.7 és az Andorra elleni 3.2 után) és jóval magasabb, mint a meccsenkénti 1.2-es átlagunk. A montenegróiak a bolgárok ellen csak 16 jó cselt mutattak be és 1.39-es xG-t értek el.

Persze azért mindig lehet találni további, fejlesztendő területeket, mert a két pontos, gólhelyzetet előkészítő kulcspassz – ami évek, de talán már évtizedek óta a válogatott mumusának számító játékelem – még mindig alacsonynak számít. Tehát a kombinatív játék terén továbbra is van hová fejlődni. Viszont a fenti számok már jelentős előrelépést mutatnak több, korábban a gyengénknek számító területen – mint például a labdatartás, a párharcok, a cselek. Ha ezt a szintet az erősebb ellenfelekkel szemben is meg tudnánk közelíteni, az már egy „stílusváltást” is eredményezhetne hosszabb távon, tehát a reaktív, az ellenfelek játékához alkalmazkodó játékfelfogást egyre inkább felválthatná a proaktív, kezdeményező futball. Ahhoz, hogy idáig eljussunk, sok ilyen meccs és kiegyensúlyozott csapatteljesítmény, továbbá több kimagasló egyéni produkció szükséges, de a számok is azt mutatják, Marco Rossi a lehető legjobb úton jár e felé csapatával.

Forrás: InStat

EURÓPA-BAJNOKI SELEJTEZŐ
2. FORDULÓ, G-CSOPORT
MAGYARORSZÁG–BULGÁRIA 3–0 (3–0)
Budapest, Puskás Aréna, 60 000 néző. Vezette: Meler (török)
MAGYARORSZÁG: Dibusz – Lang, W. Orbán, Szalai A. – Bolla (Nego, 86.), Nagy Á. (Kleinheisler, 73.), Vécsei (Kalmár Zs., 87.), Kerkez – Sallai R. (Csoboth K., 73.), Szoboszlai – Ádám M. (Varga Barnabás, 59.). Szövetségi kapitány: Marco Rossi
BULGÁRIA: Naumov – Galabov, Antov, Markov (H. Petrov, a szünetben) –Sztojanov, Gruev (Sopov, 85.), Karabeljov (Krasztev, a szünetben), N. Iliev, M. Petkov – Deszpodov (Kirilov, 57.), Delev (Ruszev, a szünetben). Szövetségi kapitány: Mladen Krsztajics
Gólszerző: Vécsei (7.), Szoboszlai (26.), Ádám M. (39.)

A csoport másik mérkőzésén
Montenegró–Szerbia 0–2 (Vlahovics 78., 90+6.)