Kezdjük egy számítással, amelyet a sportadatok szolgáltatásával foglalkozó Infostrada Sports készített. Az Infostrada Élő-pontszámításon alapuló, a hazai pálya előnyével súlyozott csoportanalízisében Magyarországot – második kiemelési pozíciója ellenére – a negyedik, tehát nem továbbjutó helyre teszi Görögország, Románia és Finnország mögé. Ugyanakkor az igazán kiemelkedő csapat hiánya és a résztvevők hasonló szintje miatt az elemzők úgy vélik, a magyar csapat csoportja az egyik legkiegyensúlyozottabb és legkiélezettebb. Tippjük a csoportra: 1. Görögország, 2. Románia, 3. Finnország, 4. Magyarország, 5. Észak-Írország, 6. Feröer.

A magyar válogatott csoportja valódi lutrinak tűnik: míg a csoport egyetlen vb-résztvevője, Görögország 2004-es Eb-diadalával olyan koefficienshez jutott, amely azóta is hajtja (jó kiemelési szám, kedvező csoportok, rendre jó szereplés, így a kiemelési hely megtartása); a többi válogatott hosszú évek óta nem szerepelt nagy tornán, ráadásul mindegyik kiegyensúlyozatlan.

Románia a kilencvenes évekbeli fénykorhoz képest jócskán veszített ütőképességéből, nem jutott ki a kétezres évek egyetlen világbajnokságára sem, az eddig utolsó nagy torna, amelyre kvalifikálta magát, a 2008-as kontinensviadal volt. Magyarország tizennégy nagy seregszemléről maradt le 1986-os vb-kvalifikációja óta, Észak-Írország pedig pontosan ugyanebben a cipőben jár, 1986 óta nem szerepelt nagy tornán. A magyar és az északír válogatottnál csak Izrael (1970) és Wales (1958) vár hosszabb ideje újbóli szereplésre nagy tornán az európai zónában szereplő nemzeti csapatok közül. Finnország és Feröer még sosem jutott ki nagy tornára.

A mi erősorrendünk: 1. Görögország, 2. Románia, 3. Magyarország, 4. Finnország, 5. Észak-Írország, 6. Feröer – de a magyar–finn összevetést holtversenyre is lehetne adni.

MÉRLEG A RIVÁLISOK ELLEN

Görögországgal eddig tizenhét alkalommal találkozott a magyar válogatott, az örökmérleg negatív, 4–5–8, igaz, a legutóbbi találkozót 2008-ban a magyar csapat nyerte meg. Tétmérkőzésen 1987 óta nem sikerült legyőznünk a görögöket, pedig azóta volt négy meccs a két válogatott között.

Romániával szemben az előző kvalifikációs sorozatban meghosszabbodott a magyar csapat rossz szériája: 1981 óta nyeretlenek vagyunk a nagy riválissal szemben, a sorozat immár kilenc mérkőzést számlál. A magyar csapat legutóbbi három bukaresti tétmérkőzését úgy veszítette el, hogy gólt sem szerzett, ellenben az ötödik percig mindannyiszor hátrányba került. Az örökmérleg 11–6–6 a javunkra.

Finnország ellen mutatkozott be kapitányként Pintér Attila, az északiak 2–1-re győztek márciusban az ETO-parkban. Tétmérkőzésen 1979 óta őrizzük veretlenségünket a finnekkel szemben, az örökmérleg 9–3–2 Magyarország javára.

Észak-Írországgal mindössze négyszer találkozott eddig a magyar csapat, és százszázalékos: az 1990-es vb selejtezőin mindkét győzelmét az északírekkel szemben aratta válogatottunk, amely azóta két felkészülési mérkőzést nyert meg a vasárnapi ellenféllel szemben, mindkettőt Belfastban.

Feröer azon kevés európai válogatott közé tartozik, amellyel Magyarország még sosem csapott össze.

AMI MELLETTÜNK SZÓL

Ha megkérdeznének, miért juthat tovább a magyar válogatott a csoportjából, akkor nem kizárólag a „csak” az egyetlen érv, bár a selejtező kezdete előtt nem bővelkedünk éppen a pozitív jelekben. A számításokban elsősorban nem a közvetlen kvalifikációt érő 1. vagy 2. hellyel számoltunk, hanem a minimális célként megjelölt, pótselejtezőt (egy esetben pedig kijutást) érő csoportharmadikat tettük fókuszba.

Magyarország az 1986-os, sikerrel megvívott vb-kvalifikáció óta csupán egyszer, az 1998-as vb-selejtezőkön végzett csoportja harmadik helyénél előrébb (a jugoszlávok elleni pótselejtezőre az 1–12-es összesített eredményen túl nem térnénk ki szívesen). Ezt sorrendben hat olyan szereplés követte, amely során legalább három együttes megelőzte csapatunkat (ehhez hasonló máskor nem fordult elő a magyar futballtörténelemben), ám a 2010-es vb selejtezője – Erwin Koeman kapitánysága alatt – több szinten is fordulatot hozott.

+ Stabil közelmúltbeli szereplés. A 2010-es vb selejtezőjében az 1998-as vb kvalifikációja óta először végzett pozitív mérleggel a nemzeti csapat. Ez a széria a 2012-es Eb és a 2014-es vb selejtezőin is megmaradt, ahogyan a pozitív mérleg is, viszonylag magas megszerzett pontszámmal. Kijutást ugyan ez nem eredményezett, jobb kiemelési helyet viszont igen. A magyar nemzeti csapatnál a 2014-es világbajnokság és a 2012-es Európa-bajnokság selejtezőin sem szerzett több pontot csoportharmadik válogatott. Ha mást nem, ez azt jelzi, a harmadik hely valóban reális célkitűzés – a magyar csapat az utóbbi években stabil középmezőnybelinek számított a kontinensen, igaz, néhány olyan vereséggel, amelyet a törpeállamoknál sem könnyen emésztenének meg…

+ Gyenge a csoport. A sorsolás időpontjában aktuális FIFA-rangsor, az UEFA-koefficiens és az Élő-pontszám összevetése alapján a magyar válogatott csoportja a második leggyengébbnek számít a B-csoport (Bosznia-Hercegovina, Belgium, Izrael, Wales, Ciprus, Andorra) mögött. Ez a két csoport persze egyben kiegyensúlyozottabb is a többinél, mivel öt csapat is bátran pályázhat a továbbjutó helyekre. A 2008-as (magyar szempontból pocsékul végződő) Eb selejtezői óta először nincs elit válogatott a csoportunkban. Az érem másik oldala: a második kiemeltek közül alighanem minden csapat Magyarországot szerette volna kifogni... Egy biztos, egyik csoportellenfél sem tűnik játékerő alapján verhetetlennek. A magyar csapatról ugyanezt tudják persze elmondani a riválisok.

+ Jó mérleg az alacsonyabban kiemeltek ellen. A csoport legalább harmadik helyének megszerzéséhez fontos a jó szereplés az alacsonyabban rangsorolt csapatok ellen (jelen esetben négy ilyen van). Magyarország a 2010-es vb, a 2012-es Eb és a 2014-es vb kvalifikációs sorozata során csupán egyetlen mérkőzést veszített el alacsonyabb kalapbeosztású csapat ellen. A mérleg a három selejtezősorozaton 12–1–1, a döntetlen és a vereség egyaránt Románia ellen született meg. Negyediknél alacsonyabban rangsorolt válogatottól 2007 óta nem kapott ki a magyar válogatott, holott korábban rendszeresek voltak a hasonló kudarcok.

AMI ELLENÜNK SZÓL

– A közhangulat. Mindenekelőtt ezt említsük meg, mert hasonlóan bizalmatlan közhangulatot rég nem tapasztaltunk a válogatott körül. Pintér Attila szövetségi kapitányi kinevezése nem segített semmit a bukaresti 0–3 és a hollandiai 1–8 utáni, válogatottal kapcsolatos rossz hangulaton, Szalai Ádám indulatos kifakadásának mindössze az lett a következménye, hogy kimaradt a keretből, majd le is mondta a válogatottságot Pintér alatt; 1996 óta nem látott kevés magyar játékos van a topligákban, és a tíz, tán legerősebb európai bajnokságban a rendszerváltás óta nem látott méretűre zsugorodott a magyar kolónia. Tegyük még hozzá ehhez a szervezett szurkolói csoportok és az MLSZ szembenállását – az északírek elleni mérkőzésen nem lesz szervezett drukkolás, ezt a Carpathian Brigade közleményben jelentette be –, és megállapíthatjuk, hogy a helyzet nem túl derűs. Ezen kizárólag csak győzelmek segíthetnének – Egervári Sándor kapitánysága alatt a finnek elleni idegenbeli siker állította a csapat mellé a közönséget, egészen a bukaresti zakóig. Pintér Attila szurkolói elfogadottságához sikerek kellenek. Amíg ezek nincsenek, marad a bizalmatlanság.

– Eredménykényszer. Az első két helyezett közé kerülést ugyan ki lehetett tűzni célnak a közelmúltban, ám ez mindenképpen bravúrt feltételezett volna, és nem volt természetes elvárás. Az előző selejtezősorozatok eredményei és az UEFA létszámemelő döntése nyomán azonban a harmadik helyet minimumkövetelményként határozták meg a csapatnak. Ha az északírek ellen pontokat hullajt a válogatott és kikap Bukarestben (utóbbi sajnos a „megszokott program” lenne), akkor már az ősz elején lépéshátrányba kerülne a csapat, és az is elképzelhető, hogy személyi kérdések is terítékre kerülnek. Négy vagy hat pont a két meccsen (esetleg három is) viszont szilárdabbá teheti a kapitányi széket.

– Kevés a magas szintű bajnokságban edződő játékos. A héten a témával már bővebben is foglalkoztunk, most csak nagyon röviden: az európai topligákban csupán két magyar futballista van, Eb-csoportellenfeleink közül Görögország 17, Észak-Írország 9, Románia 8, Finnország szintén 2 topligás játékosra számíthat. A tíz legnagyobb presztízsű ligát tekintve Észak-Írországot, Finnországot és Feröert előzzük meg (és jócskán elmaradunk a görög, román kettős mögött), ráadásul Észak-Írországon és Feröeren kívül minden csoportellenfelünknek maradt még állva klubcsapata az európai kupákban.

– Idegenbeli bénultság fontos meccseken. A magyar válogatott erős csapatokkal szembeni idegenbeli mérlege eléggé lehangoló – az 1–3. kalapból kihúzott ellenfelekkel szemben a közelmúltban egy győzelmet sikerült aratni, azt is akkor, amikor Dánia már vb-kijutását ünnepelte. A sikertelenségi széria a kakukktojás dán meccset leszámítva az 1986-os vb selejtezőjéig megy vissza. A legutóbbi három selejtezősorozaton az erős, továbbjutásért küzdő ellenfelekkel szembeni idegenbeli eredménysor: Svédország 1–2, Portugália 0–3, Dánia 1–0, Svédország 0–2, Hollandia 3–5, Törökország 1–1, Románia 0–3, Hollandia 1–8.

– Hiányposztok. A szélsőhátvédek posztja változatlanul, évek óta problémás – igaz, most Heffler Tibor és Korhut Mihály személyében vannak szélsőhátvédként képzett játékosok is a keretben, nem csak olyanok, akik középhátvédből vagy más posztról lettek átképezve. Ők viszont egyaránt tapasztalatlanok, csakúgy, mint a keretben számításba vett Lang Ádám vagy Litauszki Róbert. A védelemben továbbra is csak két légiós van, Vanczák Vilmos és Korcsmár Zsolt, rajtuk kívül még Juhász Rolandnak van jelentős (Lipták Zoltánnak pedig kevesebb) légióstapasztalata. Pedig nem mindegy, hogy NB I-es csatárok ellen fut-e ki egy játékos hétről hétre, vagy magasabban jegyzett csatárok ellen fejlődik…

MOST VAGY SOHA?

Dzsudzsák Balázs a válogatott telki sajtóbeszélgetésén úgy fogalmazott, a selejtezősorozat most vagy soha hangulatban találja a válogatottat. Azzal, hogy az UEFA lenyúlt az európai középmezőnybe, és felhígította az Európa-bajnokság létszámát, számos csapatnak kínál nagy esélyt.

„A megemelt létszámmal olyan lehetőség adódott, amellyel élnünk kell” – mondta a Dinamo Moszkva szélsője.

Egyet ne feledjünk! Régen látott lehetőséget kínál a továbbjutásra a kvalifikációs sorozat, hiszen már a csoportharmadik hely is biztos pótselejtezőt ér – de Feröer kivételével ennek a selejtezőnek minden csoportrivális a továbbjutás szándékával vág neki.

Belfasttól Helsinkiig, Budapesttől Bukarestig alighanem minden csapatnál elhangzott: most vagy soha.

Örülni legfeljebb hárman örülhetnek.

EB-SELEJTEZŐ
F-CSOPORT, 1. FORDULÓ
MAGYARORSZÁG–ÉSZAK-ÍRORSZÁG
Budapest, Üllői út, 18.00. Tv: M1. Vezeti: Aytekin (német) – ÉLŐBEN AZ NSO-N!
VÁRHATÓ KEZDŐCSAPATOK
Magyarország: Bogdán – Vanczák, Lipták, Juhász, Korhut – Varga J., Tőzsér – Varga R., Rudolf, Dzsudzsák – Futács. Szövetségi kapitány: Pintér Attila
Észak-Írország: Carroll – S. Ferguson, McAuley, Baird, A. Hughes, C. Evans – S. Davis, Norwood, Brunt – K. Lafferty, Ward. Szövetségi kapitány: Michael O'Neill
A CSOPORT MÁSIK VASÁRNAPI MÉRKŐZÉSEI
Feröer–Finnország 20.45
Görögország–Románia 20.45