Kiábrándító eredményű kísérletezés, súlyos magyar vereség

A Nationalelf nem sokat tétovázott, a Bundesligában pocsék szezont záró, de a válogatottban rendre megtáltosodó Podolski tornáztatta meg egy távoli bombával Király Gábort, majd a 4. percben büntetőhöz jutottak a vendégek Torghelle Sándor szabálytalansága után.

Podolski magabiztosan bevarrta a bal fölsőbe a tizenegyest (ez volt a 38. gólja a Nationalelfben), villámgyorsan megszerezte a vezetést Németország (0–1).

Az első magyar lehetőség a 7. percben adódott, mikor Dzsudzsák Balázs húzta meg a bal szélt, centerezését azonban Torghelle elől menteni tudták. Az első tíz percet német ziccer zárta le: egy szép kényszerítő után Trochowski Özil elé tálalt, a középpályás lövését Király hatalmas bravúrral hárította.

A 15. percben jött az ismétlés, Khedira ugratta ki Özilt, aki ziccerben ment kapura, Király ismét szépen védett, de finoman fogalmazva sem volt megnyugtató a magyar védelem játéka... Özil rövidesen elkönyvelhette a háromból semmit, újra helyzetbe került, és újra Király állta útját. Mindenesetre Koeman érdekes húzása (Vanczák és Horváth hátul, Juhász feltolva védekező középpályásnak) az első húsz perc alapján nem a várt eredményt hozta.

A 25. percben egy hosszú indítással Torghelle léphetett volna meg, de Neuer figyelt, jó ütemben jött ki, és tisztázott. Az újonc Koman Vladimir két perc múlva egy kontra után nagy lövést eresztett meg, sajnos magas lövés is volt egyben – Neuernek nem ment fel a pulzusa. Nem úgy Királynak, aki hosszabb ideje munka nélkül volt, most viszont Kroos átlövését kellett kiszednie a sarokból. A 33. percben a német csapatkapitány, Miroslav Klose került helyzetbe, lövése viszont messze fölé szállt.

Dzsudzsák okozta a legtöbb problémát a Nationalelfnek, egy perccel később megint megforgatta Boatenget, beadása viszont nem talált csatárt. Ez a jelenet még egyszer megismétlődött, de még így is legalább azt el lehetett mondani, hogy a bal szélen tudunk veszélyeztetni – a jobb oldal „távollétével tüntetett".

A 43. percben egy újabb magyar védelmi hiba után Özil került ziccerbe, a szokásos eredménnyel: Király bravúrral védett. Egy német gól, több is lehetett volna – a kísérleti felállásban játszó magyar válogatott az első 45 perc alatt gyengén teljesített.

2. félidő

Erwin Koeman eleget látott, visszatette Juhászt középhátvédbe – az első játékrész alapján ez volt az egyetlen logikus megoldás... A magyar együttes egy Dzsudzsák-lökettel jelentkezett, majd a PSV szélsője kavargatott a tizenhatoson belül, kiharcolva egy szögletet – Boatengnek megvolt a napi testmozgás. Az más kérdés, hogy a kornerből nem lett semmi...

Az 59. percben Dzsudzsák szabadrúgása vágódott szögletre, Huszti beadása után a németek tisztáztak. Az utolsó félóra kezdetét tömeges cserék jelezték, Németh Krisztián is bemutatkozott, Torghellét váltva – maradt az egycsatáros játék. Németh egyből kapott egy ízelítőt a felnőtt válogatott meccsek „szépségeiből": Friedrich brutális mozdulattal „karatézta le" az AEK-csatár, egy sárga lapért cserébe. Ha azt mondjuk, csúnya volt, még finoman fogalmaztunk. Ha nem felkészülési meccs, akkor meg azonnali piros lap...

A 69. percben megszerezték a második gólt a németek: Gomez került helyzetbe a tizenhatoson belül, Király egészen sajátos mozdulattal próbált menteni, a suta védési kísérlet után a Nationalelf csatára a hálóba pöckölt. A meccs mindenesetre megmutatta Király jó és rossz oldalát is... (0–2).

A 73. percben jött a harmadik is, Cacau lépett ki a védők között, higgadtan kicselezte Királyt, és az üres kapuba gurított (0–3). A fütty a nézőtérről már nem szórványos volt.

A hajrá csendes játszadozásba fulladt, a magyar csapat nem tudott veszélyes akciót kidolgozni – a támadójáték éppoly sivár volt, mint az utóbbi meccseken (sajnos) megszokhattuk. A végén még Lázok János is bemutatkozott (jól meg is rángatta Podolski mezét, majd a meccs legjobb magyar lövésével adott munkát Neuernek), ennél többet viszont nem lehetett feljegyezni: 0–3, gyenge játék, kiábrándító vereség, rosszul elsült kísérletezés. Inkább felejtsük el.