Labdával kell fejlődni, Szalai Ádámot helyzetbe kell hozni

Vágólapra másolva!

2021.09.13. 18:41

Címkék

A magyar labdarúgó-válogatott nem jól zárta a szeptemberi vb-selejtezők hárommeccses sorozatát. Először Anglia, majd Albánia ellen is vereséget szenvedett, végül pedig nyögvenyelősen győzte le Andorrát 2–1-re. Mindhárom mérkőzés sok tanulsággal szolgált szakmai szemmel, de két aspektus kitűnt a többi közül – ezekre fókuszálunk videós elemzésünkben.

A MAGYAR VÉDELEM VISELKEDÉSE LABDAVESZTÉS UTÁNA MAGYAR VÉDELEM VISELKEDÉSE LABDAVESZTÉS UTÁN

A Willi Orbán vezette magyar védelem az elmúlt egy évben mutatott teljesítményéhez képest kifejezetten bizonytalanul szerepelt a három szeptemberi vb-selejtezőn. Labdakihozatalokban rengeteg hibát követtek el a védők, de ezúttal a védekezésben megfigyelhető viselkedésformák is problémásnak bizonyultak – kiváltképp közvetlenül a labdavesztések utáni pillanatokban.


A NEMZETI SPORT ELEMZÉSE
1. félidő–2. félidő 0–16 – a szünet után szétesik a válogatott

A futball természetéből adódóan semmilyen problémát sem lehet egysíkúan megközelíteni. A labdarúgás komplex játék, amely ráadásul teljességgel kiszámíthatatlan is, ezért minden részlete csakis összefüggések és összeköttetések vizsgálatán keresztül értelmezhető. Nincs ez másként a magyar védelem problémakörével sem.

Amikor egy csapat támadásba lendül, nagyon fontos, hogy a játékosok közötti távolságok ne váljanak kezelhetetlenné. Bár logikus alapvetése a játéknak, hogy a labda járatásának folyamatában a csapat egésze nyíljon ki a pálya szélességében és hosszában is annak érdekében, hogy minél több terület és ezáltal idő álljon a játékosok rendelkezésére a döntéseik sikeres meghozatalában, ezekben az esetekben a játékosok közötti kapcsolat nem szűnhet meg.

Ez azt jelenti, hogy a csapatnak együtt kell haladnia az ellenfél kapuja felé. Egyrészt, mert ily módon a labdás játékosnak több lehetősége lesz a játék továbbítására, másrészt pedig egy esetleges labdavesztéskor a játékosok azonnal ki tudják egymást segíteni az ellenfél kontráinak megállításában.

Ez a folyamat sokszor nagyon nehézkesen tud csak megvalósulni, hiszen egy-egy megindulás alkalmával a hátsó alakzat tagjainak sprintben kell felzárkózniuk, ami nem mindig olyan egyszerű. Ezt úgy lehet könnyebbé tenni, ha a csapat tagjai kis passzokkal indulnak felfelé. A passz ugyanis megfeleltethető a játékosok közötti távolságnak: ha a passzok távolsága rövidebb, akkor automatikusan a játékostársak között is rövidebb távolság alakul ki. Sőt, a kis passzok sorozatával időt is nyer a csapat, ami azt hozza magával, hogy a hátsó alakzat tagjainak nem sprintben kell felzárkózniuk, hanem elég kocogással is, ami a mérkőzések kritikusabb és stresszesebb pillanataiban frissebb állapotban lévő védősort eredményezhet.

Minden mindennel összefügg.

Nos, a magyar csapat ebben a tekintetben jelentős problémákkal küzd mérkőzésről mérkőzésre. Egyrészt a rövid passzok használata ritka, ez nem teszi lehetővé a játékosok közötti távolságok kiigazítását. Továbbá, mivel a védelmünk tagjai a mérkőzések döntő többségében szinte egész meccsen védekezni, koncentrálni, nagy energiabefektetéssel küzdeni kénytelenek, így, amikor a csapat végre megindul az ellenfél kapuja felé, egész egyszerűen túlságosan fáradtak ahhoz, hogy fel tudjanak sprintelni társaik mellé a távolságok betartása érdekében. (Ez összefügg azzal a statisztikával is, hogy az idei meccseken rendre a második félidőben és főleg a meccsek hajrájában kapta a legtöbb gólt a csapat, amikor már kevésbé bírták erővel a védők, és a cserékkel sem tudott frissíteni a kapitány.)

Ezért a magyar együttes könnyen lekontrázható. Amíg az Európa-bajnokság küzdelmei során ilyen hibák után mindig volt, aki kisegítse a hibázó vagy túlerőben védekezni próbáló csapattársat, addig ezeken a mérkőzéseken ez a kisegítő magatartás is hiányzott néhol. Ez nem azt jelenti, hogy a magyar játékosok ne akarták volna a sikert, vagy hogy ne tudnának küzdeni. Ez azt jelenti, hogy azt az emberfeletti teljesítményt, amit a magyar csapat védekezésben művelt hónapokon keresztül, képtelenség örökké fenntartani.

Összességében jól érzékelhető, hogy a magyar csapatnak a labdával kell fejlődnie azért, hogy védekezésben is tudjon fejlődni.

A TÁMADÁSOK ÉS SZALAI ÁDÁM SZEREPE

Miután Szalai Ádám hiányzott Albánia ellen, ahol a válogatottunk alaposan megszenvedett az albánok letámadásával, Andorra ellen bizakodva várhattuk a csapatkapitány visszatérését. Mostanra sokan sokszor, köztük jómagam is, kielemeztem már Szalai létfontosságú szerepét a Marco Rossi-féle magyar válogatott játékában.


Marco Rossi rendszerében Szalai Ádám nélkülözhetetlen
Szalai Ádám jelenleg pótolhatatlan – mi lesz két év múlva?

A szurkolók számára a legnépszerűbb kritikai észrevétel mindig az volt, hogy Szalaitól sokat pattan el a labda, labdakezelései hatástalanok, és a kombinációkban elégtelen a teljesítménye. Azt mindenképpen meg kell érteniük a kritikusoknak, hogy Szalai Ádám rendre négy-öt ember között verekszik és próbálja megtartania a labdát. Lehetne mondani, hogy rendben, de akkor miért nem mozog el Szalai üres területbe azért, hogy ne kelljen túlerőben fociznia. Erre az a válasz, hogy ez Marco Rossi játékelképzeléséből fakad: szélsők nélkül a magyar csapat nem képes elegendő területet kialakítani sem Szalainak, sem Sallai Rolandnak ahhoz, hogy üresbe tudjanak mozogni.

Ezt meg is mutatta Andorra ellen (lásd a mellékelt videón is): amikor üres területek álltak rendelkezésre, rendre észrevette, és jól értékelte azokat a megnyíló tereket. Amikor ezekbe a területekbe be tudott mozogni, megmutatta, hogy nem felejtett el passzolni, képes kombinációkra is, és technikailag még mindig nemzetközi szinten van, ha van területe. Visszalépései és a labda megtartására irányuló cselekvései újfent kiemelkedően fontosnak bizonyultak még egy könnyebb ellenfél ellen is. Ha Szalai nem lett volna a pályán Andorra ellen, akkor a 2–0-s vezetés utáni andorrai letámadások még hatékonyabbá tudtak volna válni.

Ugyanakkor Andorra ellen is megmutatkozott az a tény, ami Szalai Ádám egész válogatott pályafutására igaz: akkor jönnek tőle a gólok, ha a társaktól megfelelő labdákat kap, ha helyzetbe tudják hozni. Hiába volt ugyanis Schön Szabolcs személyében például egy klasszikus szélső is a pályán (de csak egy), ez önmagában még nem eredményezett szélességi játékot – vagyis olyan támadójátékot, amelyben a szélen helyezkedő játékosok mozgása területeket nyithatott volna, ezzel pedig helyzeteket teremthetett volna Szalai Ádám előtt.

A fentieket összefoglalva megállapíthatjuk: az októberi folytatás előtt fel van adva a lecke a szakmai stáb és a csapat számára: alapvető problémákat kellene a lehető leggyorsabban orvosolni, hogy a tavaly szeptember és idén június között látott eredményességgel is párosuljon a mieink játéka.

A MAGYAR VÁLOGATOTT VB-SELEJTEZŐS CSOPORTJA

AZ I-CSOPORT ÁLLÁSA
1. Anglia	6	5	1	–	18–2	+16	16
2. Albánia	6	4	–	2	10–6	+4	12
3. Lengyelország	6	3	2	1	19–8	+11	11
4. MAGYARORSZÁG	6	3	1	2	12–10	+2	10
5. Andorra	6	1	–	5	4–14	–10	3
6. San Marino	6	–	–	6	1–24	–23	0