Egy kis statisztika: a magyar labdarúgó-válogatott 1999 (2–0) és 2001 (2–0) után sorozatban harmadszor kapott ki nullára Bukarestben a pénteki, 3–0-s kudarccal. Mindhárom mérkőzésen már az első öt percben vezetést szereztek a románok. |
Nemzeti csapatunk 1972 óta nem ért el gólt Románia vendégeként és 1958 óta nem győzött vendégként a román csapat ellen. A mostani kudarc volt Egervári Sándor csapatának első veresége a 2013-as évben, öt veretlen meccs (négy iksz, egy győzelem, Kuvait ellen) után. |
ONLINE TUDÓSÍTÁSUNKAT IDE KATTINTVA OLVASHATJA EL!
A MÉRKŐZÉS
1. FÉLIDŐ
Korrektnek kevésbé mondható füttyvihar fogadta a magyar Himnuszt, de a szurkolók túlénekelték a hazaiakat!
A középkezdés után egyből kapura lőttünk, három másodperc után veszélyeztettünk, de Szalai Ádám 50 méteres próbálkozása azért nem okozott gondot Tatarusanunak.
Másfél perc után máris vezetnek a románok… Guzmics vesztett labdát a saját térfélen: éppen Maricához passzolt, aki egy csellel átjátszotta Guzmicsot, aztán a tizenhatos vonaláig vezette a labdát, majd higgadtan a bal alsóba helyezett. Hihetetlen… 1–0
1999-ben a 2., 2002-ben az 5. percben szerzett vezetést Bukarestben Románia. Ezek a kezdések nagyon nem mennek…
A kapott gól láthatóan megfogta a magyar csapatot, két újabb támadással veszélyeztettek a hazaiak, előbb azonban hosszú lett az üresbe szánt passz, majd Kádár, látszólag könnyű helyzetben, szögletre tisztázott.
A nagy román nyomás szögletekben és Bourceanu 24 méterről leadott lövésében kristályosodott ki, a középre tartó labda azonban nem okozott gondot Bogdánnak.
Az első tíz perc végére felocsúdni látszott a magyar csapat, előbb Varga József, majd Szalai Ádám próbálkozott átlövéssel, előbbi után a jobb, utóbbit követően a bal alsó mellett pattogott el a labda.
A 15. percben Torje harcolt ki csapatának veszélyes helyről szabadrúgást, Korcsmár pedig sárga lapot, de Maxim tekerése után a léc fölött hagyta el a labda a játékteret.
Az első negyedóra végére kiegyenlítetté vált a mérkőzés, egy-két román megindulás azonban így is borzolta kedélyeinket, elöl pedig hiányoznak az egymást követő pontos passzok, így Tatarusanu kapuja nem forgott veszélyben.
A 26. percben Stancu került óriási helyzetbe a magyar tizenhatoson belül, de Guzmics méterekről csúszva szögletre tudott tisztázni, nagyon fontos mentés volt!
Elöl Bödét próbáltuk megjátszani, de nem tudott befordulni védőjéről.
Pintilii óriási gólt lőtt! A 31. percben Marica a középen érkező Pintilii elé tálalt, aki 25 méterről a bal felsőbe ágyúzott, a labda a lécről vágódott a hálóba. 2–0
Két csatár ide vagy oda, megjátszani nem tudtuk őket, céltalanul felrugdosott labdák jellemezték a magyar támadásvezetéseket, mindez pedig rengeteg labdavesztéssel járt a középpályán, ami egyszerűen túl sok.
VÉGRE! A 40. percben Hajnal megunta a tétlenkedést, mintegy 30 méterről sistergős lövést eresztett meg, az egyik védőn kissé irányt változtató labdát a román kapus szögletre ütötte.
Nem sokkal később Kádár vett példát a csereként beálló középpályásról, ő azonban jócskán a bal alsó mellé lőtt, majd Böde küzdött nagyot, de a tizenhatos vonalánál Tatarusanu fel tudott szabadítani előle.
A 43. percben Vanczák jobb oldali beadásába Böde kapott bele sarokkal középen pont annyira, hogy a középen érkező Szalai már ne tudjon kapura lőni.
A játékrész utolsó percében még két szabadrúgás révén veszélyeztettek a románok, de előbb Vanczák tisztázott fejjel, majd a sorfalban halt el a labda, így kétgólos román előnnyel vonultak szünetre a csapatok.
2. FÉLIDŐ
Csere nélkül, egy újabb Guzmics-mentéssel folytatódott a mérkőzés, Marica tartotta meg szépen a labdát, majd játszott a bal szélen érkező társához, de a magyar védő az ötös előtt szerelni tudott.
Az 51. percben Koman jobb oldali beadásánál Böde a kaputól két méterre megelőzte a kapust, de már csak a léc fölé tudott fejelni.
A második félidő elején bemutatott agresszív letámadásunk nem tetszett a románoknak, az 55. percben Böde kapott labdát a jobb oldalon, beadását a hosszún érkező Dzsudzsák 10 méterről a léc fölé belsőzte.
Hosszú ápolási szünet után (Vanczák rúgta fel Goiant, mind a ketten lent maradtak a gyepen) folytatódott a meccs.
A 68. percben Lovrencsicset is pályára küldte a magyar szövetségi kapitány, majd egy perccel később újabb ordító ziccert hagytak ki a románok, Koman vesztett labdát a félpályánál, Stancu vitte ziccerben kapura, de Bogdán óriási bravúrt bemutatva szögletre tolta a jobb alsóra tartó labdát.
S ekkor még nem gondoltuk, hogy ez lesz a kisebb helyzet egy percen belül… Popa lépett ki a védők között, ötméteres körzetében nem volt senki, de Bogdán kivetődve hárított, majd nagy nehezen felszabadult a kapu.
A fordulás után Koman távoli kapáslövése zúgott el jócskán a léc fölött, majd Böde került kétszer helyzetbe a tizenhatoson belül, előbb földre került, majd tisztáztak előle.
A 82. percben nagy lehetőség adódott a magyar csapat előtt, Szalai 25 méteres szabadrúgása azonban középen a léc fölé szállt.
A hajrára Szabicsot is pályára küldte Egervári, újabb gólt azonban a románok szereztek… Tanase egy sima megkerülős csellel állva hagyta Liptákot, majd 16 méterről kilőtte a jobb alsó sarkot. 3–0
Az utolsó percekben tovább növelhették volna előnyüket a házigazdák, újabb találat azonban már nem esett, Románia 3–0-ra nyert.
VILÁGBAJNOKI SELEJTEZŐSOROZAT
EURÓPAI ZÓNA, D-CSOPORT, 7. FORDULÓ
ROMÁNIA–MAGYARORSZÁG 3–0
Bukarest, Nemzeti Aréna
Románia: Tatarusanu – Matel, Goian, Chiriches, Rat – Bourceanu, Pintilii – Torje (Tanase, 58.), B. Stancu, Maxim (A. Popa, 64.) – Marica (Hoban 80.). Szövetségi kapitány: Victor Piturca
Magyarország: Bogdán – Vanczák, Lipták, Guzmics, Kádár – Koman (Szabics, 85.), Korcsmár (Hajnal, 34.), Varga J. (Lovrencsics, 68.), Dzsudzsák – Böde – Szalai. Szövetségi kapitány: Egervári Sándor
Gólszerző: Marica (2.), Pintilii (31.), Tanase (88.)
1. Hollandia | 7 | 6 | 1 | – | 22–4 | +18 | 19 |
2. Románia | 7 | 4 | 1 | 2 | 13–10 | +3 | 13 |
3. MAGYARORSZÁG | 7 | 3 | 2 | 2 | 13–11 | +2 | 11 |
4. Törökország | 7 | 3 | 1 | 3 | 12–7 | +5 | 10 |
5. Észtország | 7 | 2 | 1 | 4 | 5–11 | –6 | 7 |
6. Andorra | 7 | – | – | 7 | 0–22 | –22 | 0 |
A MÉRKŐZÉS ELŐTT
KÖSZÖNJÜK, HOGY SZAVAZOTT!
FELVEZETŐNKET IDE KATTINTVA ÉRHETIK EL!
Mint ismert, a két együttes zárt kapus, budapesti mérkőzését a vendégek a 92. percben mentették 2–2-re, így nagyon értékes pontot szereztek, illetve vettek el kettőt a magyar együttestől.
A magyar válogatott hat kör után 11 pontot szerezve a második helyen áll a hibátlan Hollandia mögött, egy egységgel megelőzve a harmadik pozícióban tanyázó románokat.
Mindkét együttes játszik még az észtekkel (egyaránt otthon) és Andorrával (mi itthon, a románok idegenben), míg a mieinknek emellett egy hollandiai kirándulásuk lesz, szemben a románok Törökország elleni, hazai párharcával.
Az alapvetés egyszerű: ha a magyar válogatott megveri Romániát, Észtországot és Andorrát, akkor mindenképpen csoportmásodik, és a (minimum) megszerzett, a sereghajtó andorraiak elleni eredmények nélkül számolt 14 ponttal nem is valószínű, hogy legrosszabb csoportmásodikként végez. Magyarul pótselejtezőt játszhat. Esélylatolgató írásunkat ide kattintva olvashatja el!
A magyar válogatottnak tehát óriási szüksége lenne az idegenbeli győzelemre, de ez „ritka madár” – már az erősebb válogatottakkal szemben. Az első három kalapból húzott vetélytársak ellen (már amióta van teljes kalapbeosztás – ez az 1990-es vb selejtezősorozatáig visszamenően ismert) a magyar válogatott összesen négyszer nyert idegenben. Egyszer Finnország, egyszer Dánia, egyszer Bosznia-Hercegovina és egyszer Észak-Írország volt a legyőzött – egyik csapat sem volt magasabban rangsorolva a 3. kalapnál, és közülük csak Dánia kvalifikálta magát az aktuális eseményre…
„Jó hír”, hogy a románok csak negyedik kalaposak, viszont rossz, hogy a továbbjutás szempontjából meghatározó kulcsmérkőzést az 1986-os világbajnokság selejtezősorozata óta nem nyertünk. A dánok ellen akkor nyertünk Koppenhágában (2009), amikor már nem volt tét – ők kijutottak, mi kiestünk. A finnek elleni 2–1 (2010) fontos volt, mert az északiak versenyből „kihúzását” jelentette, de nem közvetlen rivális ellen értük el; a bosnyákok elleni siker (2006) a norvég és a máltai zakó közé ékelődött be, az északírek elleni győzelem (1989) előtt a válogatott meg már közel reménytelen helyzetbe navigálta magát. Igazán kulcsfontosságú idegenbeli mérkőzést legutóbb az 1986-os selejtezőkön sikerült megnyerni, előbb Hollandiában (ez adott lendületet), majd Ausztriában (ez juttatta ki Mexikóba a mieinket).
Ha ez nem lenne elég, akkor még hozzátesszük azt is, hogy Romániát 1981 óta nem sikerült legyőzni, idegenben pedig éppenséggel 1958 óta várunk a sikerre, gólt vendégként 1972 óta nem szereztünk a szomszéd ellen – nem túl jó előjelek ezek.