Sátán, Trianon és román-magyar a patinás angol lapban

Wilson félelmetes hangulatot vár a román–magyarra, nagyon messze attól, amit Magyarországon tapasztalt – a szakíró, aki könyve, a Futballforradalmak budapesti bemutatóját követően kint volt az albánok elleni mérkőzésen, és megjegyzi, ahhoz hasonlóan apatikus közönséget még nem nagyon látott. Most viszont 2800 fanatikus magyar drukkerrel és száz százalékon pörgő román szurkolóhaddal számol, megemlítve: a román szövetség (FRF) a nagy bukaresti csapatok ultráinak juttatott jegyekkel igyekezett növelni a szurkolási hajlandóságot.

A két csapatról alkotott szakírói vélemény nem a legjobb: a románoknak „reális esélye van a kijutásra, mely első nagy tornájuk lenne az Euro 2008 óta”, de „össze sem hasonlíthatók a húsz évvel ezelőtti, vb-negyeddöntős csapatukkal”, míg a mieinkről a következők hangzanak el:

„Hatvan éve Magyarország elveszített egy vb-döntőt, amelyet valószínűleg meg kellett volna nyernie, és azóta olyan totális az összeomlása, hogy már csak három magyar játékos, Stieber Zoltán, Szalai Ádám és Dzsudzsák Balázs játszik a koefficiens alapján számolt tíz legjobb európai élvonalbeli bajnokság közül valamelyikben. Egyikük sem kerülhetett volna az Aranycsapat közelébe. Az északírektől elszenvedett 2–1-es vereség pedig semmi jót nem ígér.”

Wilson alaposan körbejárta a magyar–románt: szó esik itt Trianonról és Erdélyről, a „Lesz még Bukarest magyar falu” rigmusról, valamint a Sátán becenevű, feketében járó, autóján 666-os rendszámot viselő román kapitányról, Victor Piturcáról is, akinek unokatestvére egy bajnoki mérkőzést követően hunyt el 1978-ban.

A futball taktikai elemeivel mindig kiemelten foglalkozó szakíró kitér a románok csatárkérdésére (Keserü, Stancu vagy Rusescu helyettesíti az eltiltott Maricát?), illetve a „túlzó módon Hagihoz és 1999-es visszatéréséhez hasonlított" Lucian Sanmarteanra.

„Tüzes meccs lesz" – ígéri Wilson.

Ebben egészen biztosak lehetünk.