Válogatott: Bizonyítottuk, van bennünk tartás – Schäfer

– Most akkor félig tele van az a bizonyos pohár, vagy félig üres?
– Nehéz erre a kérdésre felelni – mondta a Nemzeti Sport megkeresésére a DAC középpályása, a 13-szoros A-válogatott Schäfer András. – Hadd kanyarodjak vissza a selejtezősorozat kezdetére: azzal a céllal vágtunk neki, hogy legalább a pótselejtezőt érő második helyet elérjük. Ma már sajnos kijelenthető, ez nem jött össze. Legfőképp azért, mert Albániától kétszer kikaptunk. A vereségek azért is zavarnak, mert az elbasani és a budapesti mérkőzés is alakulhatott volna másképp – ne feledjük, az albánok gólja előtt odakint is és itthon is nekünk volt helyzetünk. Végül két megingás azt eredményezte, hogy Albániával szemben hat pontot vesztettünk, nyilvánvaló, ez nem fért bele. Ha innen nézem, savanyú a szőlő.

– És ha máshonnan?
– A Wembleyben szép eredményt értünk el, erre büszkék lehetünk. Csapatként jól reagáltunk az albánoktól elszenvedett második vereségre, megmutattuk, hogy van bennünk tartás. Egyúttal bizonyítottuk azt is, hogy ha van rajtunk nyomás, azzal is meg tudunk birkózni. Londonban, a világ egyik legerősebb válogatottja ellen is megálltuk a helyünket, ez biztató a jövőre nézve. Talán még többet is elérhettünk volna a döntetlennél. Akadt egy-két olyan periódusa a meccsnek, amelyben benne volt, hogy megszerezzük a második gólunkat, ami akár a győzelmünket is jelenthette volna. Ehhez kellett az is, hogy félelem nélkül, bátran játszunk, és ott segítsük ki egymást, ahol csak tudjuk.

– Szóval, akkor félig teli vagy félig üres a pohár?
– Pillanatnyilag inkább vagyok csalódott, mint boldog, mert amiről álmodtunk, egyelőre nem valósulhat meg. Ámbár reálisan kell látni a dolgokat. Európából tizenhárom nemzet kvalifikálja magát a világbajnokságra, jelen állás szerint mi nem tartozunk a legjobb tizenhárom közé. A jó hír az, hogy a jövőben lehet, mi több, kell is tennünk azért, hogy a helyzet változzon. Nem tudok olyan magyar labdarúgóról, aki ne akarna pályára lépni egy vébén. Ebből a sorozatból két meccsünk maradt hátra, nem tekinthetünk úgy rá, hogy már nincs tétje. Igenis van, mert az is hatással lehet a jövőnkre, hogy hányadik helyen zárunk a csoportban. San Marino, majd Lengyelország ellen is úgy kell teljesítenünk, mint a Wembleyben!

– Arról beszéltek már egymás közt, miért van az, hogy amíg a világ legerősebb válogatottjainak méltó ellenfelei, addig kétszer elbuknak Albánia ellen?
– Annyit azért megjegyeznék, hogy az albánok sem rosszak, sőt a kezdőcsapatuk nagyja a Serie A-ban játszik. Ettől függetlenül legalább egyszer megverhettük volna őket… Meglehet, nekünk jobban fekszik, amikor a stabil védekezésre alapozva inkább ellentámadásokból veszélyeztetünk. A sikernek számos összetevője van a fociban is. Hogy csak egy példát említsek: a helyzetkihasználás. Az angolok ellen egy kísérletünk találta el a kaput, abból gól született, az albánok ellen viszont a kapufáról kifelé pattant a labda. Ha befelé pattan, mi jutunk vezetéshez, és megkockáztatom, meg is őriztük volna az előnyünket a lefújásig – s akkor most arról beszélgethetnénk, hogyan csíphetjük meg a vb-pótselejtezőt…

EURÓPAI VB-SELEJTEZŐ
I-CSOPORT, 8. FORDULÓ
Anglia–MAGYARORSZÁG 1–1 (1–1)
London, Wembley Stadion, 69 380 néző. Vezette: Alejandro Hernández (spanyol)
Anglia: Pickford – K. Walker, J. Stones, Mings, Shaw – Rice, Foden, Mount – Sterling (J. Henderson, 76.), Grealish (B. Saka, 62.) – Kane (Abraham, 76.; Watkins, 90+2.). Szövetségi kapitány: Gareth Southgate
Magyarország: Gulácsi – Kecskés Á., Lang, Szalai A. – Nego (Bolla, 90+2.), Nagy Á., Schäfer (Vécsei, 79.), Nagy Zs. – Schön (Holender, 68.), Sallai R. (Hahn J., 79.), Szoboszlai (Nikolics, 90+2.). Szövetségi kapitány: Marco Rossi
Gólszerző: J. Stones (37.), ill. Sallai R. (24. – 11-esből)