Válogatott: Schäfer öröme, hiányérzete és lengyel rajongója

Noha csak 13 hónap telt el Schäfer András első és legutóbbi, vagyis a 15. válogatottbeli fellépése között, talán nem túlzunk, ha leírjuk: ma már elképzelhetetlen a nemzeti együttes nélküle.

„Köszönöm, ha így gondolják, de aki ismer, tudja, hogy helyén kezelem a történéseket – mondta lapunknak a DAC középpályása, aki Varsóban már a harmadik gólját szerezte a válogatottban. – Egy pillanatra sem dőlök hátra, mert tisztában vagyok vele, hogy kikerülni a csapatból sokkal könnyebb, mint bekerülni. Örültem a gólomnak, ám annak még inkább, hogy tisztességesen búcsúztunk az évtől, amelyre összességében elégedetten tekintek vissza, különösen az Európa-bajnoki szereplésünk nyomott sokat a latban. Nagy meccseket játszottunk, szép sikereket értünk el, de azt is el kell mondanom, hogy van bennem hiány­érzet. Egyrészt azért, mert bár közel voltunk hozzá, az Eb-n végül nem jutottunk tovább a csoportunkból, másrészt a legmerészebb álmunk, a világbajnoki részvétel kiharcolása nem teljesült. Bízzunk benne, hogy legközelebb sikerül!”

A szombathelyi születésű futballista azért is reménykedik, mert azt tapasztalja, felfelé ívelő pályára állt a válogatott, a generációváltás jól alakul, és ahhoz képest, hogy zömében fiatalok alkotják a csapatot, nemcsak bátran, eredményesen is tudnak futballozni. A legjobb és legfrissebb példa erre a keddi siker.

„Nem kezdtük jól a lengyelek elleni találkozót, az első tizenöt percben beszorultunk – mondta Schäfer András, aki a kontinenstornán Manuel Neuer, ezúttal Wojciech Szczesny kapuját is fejjel vette be. – Csapatunk erejét mutatja, hogy negyed­óra elteltével úrrá lettünk a nehézségeken, tudtunk fordítani egyet a játék képén. Higgadtan és szépen is futballoztunk. Már hallottam innen-onnan, hogy a védjegyemmé vált a fejes gól, én azonban még véletlenül sem venném a bátorságot arra, hogy ezt kijelentsem. Már csak azért sem, mert eddig mindössze két gólt szereztem fejjel. Majd ha tizenkettőnél járunk, beszélhetünk róla.”

Egy fotó tanúsága szerint egy lengyel fiú azért (is) ment ki a mérkőzésre, hogy elkérje – Schäfer András mezét.

„Észrevettem a drapériát, a végén ki is mentem a sráchoz. Ilyenkor két dresszt kapunk, azt sajnos már korábban elígértem másoknak, de ő sem távozott üres kézzel, a meccsen viselt nadrágomat adtam neki. Remélem, azért annak is örült. Egyébként elképesztő volt az a szeretet, amivel fogadtak bennünket. Már a bemelegítés alatt megtapsoltak minket, a Himnusz alatt pedig zúgott a »Ria, ria, Hungária!« is. Maga a mérkőzés már nem volt ennyire barátságos, de ez így is van rendjén. A lényeg, hogy nyertünk, és ahogy elnéztem, a végén a kisfiú sem volt szomorú.”

EURÓPAI VB-SELEJTEZŐK
10. FORDULÓ
I-CSOPORT
Lengyelország–Magyarország 1–2 (0–1)
Varsó, Nemzeti Stadion, 56 197 néző. Vezette: Tiago Martins (portugál)
LENGYELORSZÁG: Szczesny – Dawidowicz, Kedziora, J. Bednarek, Puchacz (Placheta, 83.) – Cash (Józwiak, a szünetben), Linetty (P. Frankowski, 65.), Klich, Moder (Zielinski, a szünetben) – Swiderski, Piatek (Milik, 65.). Szövetségi kapitány: Paulo Sousa
MAGYARORSZÁG: Dibusz – Fiola, Lang, Szalai A. – Nego, Nagy Á. (Vécsei, 90.), Schäfer, Nagy Zs. – Varga K. (Gazdag, 58.), Szalai Á. (Hahn J., 89.), Schön (Kiss T., 72.). Szövetségi kapitány: Marco Rossi
Gólszerző: Swiderski (61.), ill. Schäfer (37.), Gazdag (79.)

A MÉRKŐZÉSRŐL BŐVEBBEN ITT OLVASHAT!

A csoport többi mérkőzésén
San Marino–Anglia 0–10 (Maguire 6., F. Fabbri 15. – öngól, H. Kane 27. – 11-esből, 32., 39. – 11-esből, 42., Smith-Rowe 58., Mings 69., Abraham 78., Saka 80.)
Albánia–Andorra 1–0 (Cekici 73. – 11-esből)