Vissza a jövőbe! 457 helyett 41 ezer, 0–1 helyett 1–0

Húsz év hosszú idő, labdarúgásban is. Persze ha a magyar futballról van szó, sokan legyintenek: „Áh, 1986 óta semmi sem változott.” Tény, ha csak azt nézzük, hogy 37 éve nem járt világbajnokságon a magyar labdarúgó-válogatott, akkor elintézhetjük annyival az elmúlt évtizedeket, hogy semmi sem változott, de ha reális képet akarunk festeni a magyar futballközegről, annak átalakulásáról, akkor azt kell látnunk, az elmúlt húsz évben rengeteg minden megváltozott a magyar labdarúgásban, szinte minden. És ezt alátámasztandó elég csak a Magyarország–Észtország felkészülési mérkőzést alapul venni.

Mai ésszel szinte felfoghatatlan, hogy húsz éve, 2003-ban 457 néző előtt rendezték az első hivatalos, Magyarország–Észtország találkozót, Gellei Imre szövetségi kapitányi időszakának utolsó meccsét az Üllői úton a Fradi régi stadionjában… Csütörtökön pedig több mint negyvenezren voltak kíváncsiak ugyanerre a párosításra a Puskás Arénában. De pontosítsunk! Csütörtökön negyvenezren voltak kíváncsiak a magyar válogatottra, mert aligha volt bárki, aki az észtek miatt váltott volna jegyet. 457-nél a meccset megelőző, mostanra már szokásosnak mondható szurkolói menetben is sokkal többen voltak, és ahogy azt az elmúlt években már megszokhattuk, most is az ország különböző pontjairól, de még határon túlról is érkeztek drukkerek.

Az észtek svájci szövetségi kapitánya, Thomas Häberli a meccs után elismerte, játékosai is rácsodálkoztak, micsoda stadionban, nagyszámú, éneklő, ugráló, tomboló szurkolósereg előtt fogadtuk őket, a szakember is azt mondta, az elmúlt években rengeteget fejlődött a magyar futball. Azt pedig talán nem is tudták az észt játékosok, hogy egy héten belül már másodszor látogatott ki több mint negyvenezer drukker a Puskás Arénába, hiszen múlt csütörtökön klubszinten 43 éves hazai rekordot megdöntve, ötvenezer drukker előtt fogadta ugyanitt a Ferencváros a Bayer Leverkusent az Európa-liga nyolcaddöntőjében.

Ha húsz éve, a magyar–észt meccsre kilátogató, ma már két Combino villamosba is beférő 457 szurkolónak valaki elmesélte volna, mi lesz itt 2023-ban, hogy előtte megverjük idegenben a németeket és négyet lövünk az angoloknak, majd első kalapból sorsolnak ki minket az aktuális Eb-selejtezőkre, alighanem elmeorvoshoz küldik a hívatlan Nostradamust. A csütörtöki meccsen egyébként találkoztam egy kollégával, aki ott volt a 2003-as magyar–észten, és elmondta, a 457 drukker akkor a találkozó vége felé, amikor látszott, hogy kikapunk, már az ellenfélnek szurkolt, kifütyülte, kinevette a magyar válogatottat – szerinte az a mérkőzés volt a futballunk elmúlt évtizedeinek igazi mélypontja. Egyébként ha már a nézőszámok: egy Felvidékről érkező magyar újságíró arról beszélt, hogy miközben mi 41 ezer néző előtt játszunk felkészülési meccset, a szlovák válogatott 2500 drukker előtt vív Nagyszombatban Eb-selejtezőt otthon Luxemburggal – amely 0–0-s döntetlennel zárult.

Persze a tavalyi sikeres Nemzetek Ligája-meccsekből az idén már nem lehet megélni, és negyvenezer néző ide vagy oda, futballozni kell, mert a szurkolók nem azért sereglettek össze Kaposvártól Tiszacsegéig, hogy turistáskodjanak a fővárosban. Hanem, hogy lássák irányítani az új csapatkapitányunkat, Szoboszlai Dominikot (az első félidőben volt, hogy sarokkal passzolt, és volt több jó előkészítése Willi Orbánnak, Sallai Rolandnak és Kerkez Milosnak is), vagy végre gólt szerezni címeres mezben Ádám Martint (a 11. meccsén).

Húsz év alatt rengeteg minden változott a magyar futballban és a világ labdarúgásában is – ha 2003-ban valaki azt mondja egy olyan gólra, amit Bolla Bendegúz lőtt az első félidőben, hogy lesz idő, amikor ezt a videóbíró majd elveszi, mert kimutatja, hogy öt centit belógott a szélsőnk, alighanem megint jött volna az elmeorvosi beutaló. Viszont szerencsére nem kellett gutaütést kapni az öt centi miatt, mert az első félidőben Kalmár Zsolt szöglet utáni átlövésének és Ádám Martin fejesének köszönhetően meglett a vezetés.

Ugyanakkor azt is látni kell, húsz év ide vagy oda, olyan nem lesz, hogy mindig jól játszik a magyar válogatott. Ott még nem tart a labdarúgásunk, hogy egy észt válogatott meg se kottyanjon nekünk és öt gólt szerezzünk ellene, ahogy tették azt tavaly nyáron a később világbajnokságot nyerő argentinok. Viszont ott sem tartunk, mint 2003-ban, amikor nemcsak hogy nagyon kevesen, 457-en látták a helyszínen a meccset, hanem szégyenszemre még ki is kaptunk 1–0-ra.

Most mi győztünk 1–0-ra, de ha Sallai Roland belövi a 11-est vagy a csereként debütáló Csoboth Kevin gólra váltja az első nagy helyzetét, lehetett volna nagyobb is a különbség. Az biztos, hogy a közelgő Eb-selejtezőkön a csütörtökinél jobb, hatékonyabb támadásokra lesz szükség, mert időnként ötlettelennek, nehézkesnek tűnt az elöl szereplők játéka. Az pedig nem fér bele, hogy majd azon a meccsen is kő-papír-ollóval döntsük el, ki lövi a büntetőnket.

Fiatal, vagány srácok alkotják a csapatunkat, akik a 2003-as meccs idején még kisgyerekek voltak, de most fel kell nőniük a nagy feladatokhoz. Ezzel együtt tény, húsz év alatt akkora fejlődésen ment keresztül a magyar futball, amiről akkor álmodni sem mertünk volna. Az, hogy jövő héten sorozatban a harmadik magyar Eb-szereplés kiharcolásának reményében kezdhetjük el a selejtezőket, várhatóan ötvenezernél is több magyar szurkoló előtt, a nálunk esélytelenebbnek számító Bulgária ellen, húsz éve minden képzeletet felülmúlt volna. Ám, hogy az álomból ne lehessen egy napon keserű ébredés, kőkeményen kell dolgoznia mindenkinek, aki a labdarúgásunkban tevékenykedik. Nem akarunk még egyszer 457 néző előtt vereséget szenvedni válogatott mérkőzésen – újra és újra tömött lelátót és nagy győzelmet szeretnénk látni, már hétfőn is!

FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
Magyarország–Észtország 1–0 (1–0)
Budapest, Puskás Aréna, 41 000 néző. Vezette:Altmann (osztrák)
MAGYARORSZÁG: Dibusz – Lang, Orbán, Szalai A. – Bolla (Botka, 84.), Kalmár Zs. (Kleinheisler, 60.), Vécsei (Nagy Á., a szünetben), Kerkez – Szoboszlai (Csoboth, 76.), Ádám M. (Gazdag, 60.), Sallai (Németh A., 76.). Szövetségi kapitány: Marco Rossi
ÉSZTORSZÁG: Hein – Paskotski, Kuusk, Baranov (Tougjas, 82.), Pikk (Reinkort, 84.) – Ojamaa (Sorga, a szünetben), Shein (Miller, a szünetben), Vassiljev (Tunjov, 64.), Käit, Sinyavskiy – Sappinen (Zenjov, a szünetben). Szövetségi kapitány: Thomas Häberli
Gólszerző: Ádám M. (41.)