A világé a világbajnokság

"Véget ért a megszokott világ a labdarúgásban. Ez a játék immár tényleg az egész világé. A nagyok ugyan megmaradtak, Brazília, Németország, Anglia és Olaszország is ott lehet a legjobb nyolc között, de a köztük és a korábban kicsiknek tartott csapatok közötti rés megszűnt.”Ezt a nyilatkoztatot Bruce Arena, az amerikai válogatott szövetségi kapitánya tette a nyolcaddöntők harmadik napja után. Biztos, hogy a tréner 24 órával később még erősebb szavakat használt volna az együttesek között immár nem létező távolságok szemléltetésére. Akkorra ugyanis kiderült: a korábban elhulló sztárgárdákhoz – Franciaország, Argentína, Portugália – hasonlóan Olaszország is elköszönt a tornától. A squadra azzurrát Dél-Korea ejtette ki a legjobb tizenhat között, és ezzel eldőlt, hogy a világbajnokság újabb szempontból lesz sporttörténelmi.Korábban még sohasem fordult elő, hogy az öt legnagyobb konföderáció (Óceánia a hatodik) egyszerre képviseltesse magát a legjobb nyolc között. 2002-ben ez is megesett. A hagyományokhoz híven, és az induló csapatok létszáma miatt cseppet sem meglepő módon Európa viszi a prímet négy válogatottal – Anglia, Németország, Spanyolország, Törökország –, míg a négy másik szövetségnek egy-egy csapata maradt állva: Dél-Amerikát Brazília, Észak- és Közép-Amerikát az Egyesült Államok, Ázsiát Dél-Korea, Afrikát pedig Szenegál képviseli a pénteken és szombaton sorra kerülő körben. (Érdemes megemlíteni, hogy az arányok hasonlóak, mint a 32-es főtáblán, ahol 15 európai, 5 dél-amerikai, 3 CONCACAF- térségbeli, 4 ázsiai és 5 afrikai csapat szerepelt.) A sorsolás ismeretében még az is előfordulhat, hamarosan arról kell értekeznünk, hogy négy régió egy-egy csapata játszhat elődöntőt. Korábban még erre sem volt példa, de mint tudjuk, a csodák világbajnokságán bármi előfordulhat.Maradjunk azonban egyelőre a negyeddöntőknél! Mint már említettük, korábban ennyi szövetség még sohasem képviseltette magát a világbajnokságok ezen szakaszában, az eddigi rekordot három-három szervezettel az 1938-as, az 1966-os, az 1970-es, az 1986-os és az 1990-es vb tartotta. Európai csapat minden esetben volt a legjobb nyolc között – de még az elődöntőben is! –, dél-amerikai csak egyszer, 1934-ben nem, míg a többi szövetségnek már az is ünnepnek számított, ha egy képviselője megérte ezt a fázist. Dél-Koreában és Japánban mindenki ünnepelhet.A többi térség előretörése együtt járt Európa visszaszorulásával. A vb-k történetében korábban csak 1970-ben fordult elő, hogy az öreg kontinensnek négy reprezentánsa legyen a negyeddöntőben, és ez a kontingens akkor kevésnek bizonyult a Rimet-kupa elnyeréséhez, mert Brazília lett a befutó.Persze, a mennyiség sem garancia feltétlenül a diadalra! Eltekintve az 1934-es rekordtól – a második fordulóra nem maradt vetélytársa Európának –, kétszer is hétcsapatos armada indított rohamot a világbajnoki cím megnyeréséért, de egyszer sem járt sikerrel. Brazília 1958-ban és 1994-ben is kifogott kontinensünkön!Érdemes még egyszer alaposan végignézni az állva maradt csapatokon: Anglia, Brazília, Dél-Korea, Egyesült Államok, Németország, Spanyolország, Szenegál, Törökország. Kivétel nélkül olyan együttesekről van szó, amelyeket előzetesen nem soroltak az abszolút favoritok közé. Brazília és Anglia itt-ott felbukkant ugyan az esélyesek között, de Argentínát, Franciaországot és Olaszországot mindenki többre taksálta. A többiek? Nekik már az elődöntő is sikernek számított volna… Erre fel közülük kerül ki legalább az egyik finalista, lévén a selecao és a "háromoroszlános” társulat már a legjobb nyolc között egymásnak feszül.A fenti lista is bizonyíték arra, hogy eltűntek a különbségek. De akinek ez nem elég, üljön le, és nézze meg még egyszer a világbajnokság eddigi mérkőzéseit. Nézze meg például, hogyan focizta le 45 percen keresztül az Egyesült Államok Portugáliát, Szenegál miként volt partiban Franciaországgal, és így tovább. Többen a labdarúgás, az igazi játék haláláról beszélnek ezen a világbajnokságon, mi azonban nem feltétlenül értünk egyet ezzel a megállapítással. Mert minden csapat játékában felfedezhetünk valamilyen szépséget. A teljesség igénye nélkül: a braziloknál vissza-visszaköszön a jogo bonito, a szenegáliak olykor örömfutballt mutatnak be, az amerikaiak csodálatra méltó szervezettséggel játszanak, a dél-koreaiak pedig szárnyakat kapnak a közönségüktől, és megalkuvást nem tűrő módon küzdik végig a meccseiket.Ugyanakkor valamit feltétlenül meg kell jegyezni: mindegyik csapat – és most nem csak a versenyben lévőkre gondolunk! – mindent megtanult a labdarúgásból, ami megtanulható. Hvang Szun Hong alighanem sohasem fog úgy bánni a labdával, mint Ronaldo, (egyik) Emre sem tud úgy beadni, mind Beckham, de az alapok mindenhol megvannak. Azok az alapok, amelyekhez nem kellenek különleges képességek. Futni, labdát kezelni, passzolni, meg lehet tanulni anélkül is, hogy valaki labdazsonglőrnek született volna. Ezek nélkül ma már lehetetlen érvényesülni.Ezekkel viszont világbajnoki negyeddöntőt is lehet vívni.