Elégedett azzal, hogy ő ugráltatja a társakat

Visszatért a Megyeri útra az 1990-es bajnokcsapat két tagja. Egyikük, Brockhauser István kapusedzőként vállalt munkát a Megyeri úton, miután hazatért Belgiumból, ahol a Genk együttesében szerepelt az elmúlt hat esztendőben. Ha valakinek, akkor neki mindenképpen vannak újpesti kötődései, hiszen gyerekként a Megyeri úton kezdte pályafutását, majd tett egy kis kitérőt Vácra, aztán következett a már említett bajnoki siker, és egy kispesti kiruccanás után távozott Belgiumba."Én itt nevelkedtem, 1975-ben kezdtem Újpesten a pályafutásom, majd nyolc év után távoztam – emlékezett vissza Brockhauser István. –Nagyon boldog vagyok, hogy egy ilyen jelentős múltú együttesnél számítanak rám. Megbecsülöm ezt a lehetőséget, hiszen fiatalon kaptam meg azt a bizalmat, amire néhányan sokat várnak. Kapusból lettem kapusedző, az életem annyit változik, hogy az edzéseken nem engem ugráltatnak, hanem én ugráltatom a játékosokat.”Brockhauser István hat év után tért haza Magyarországra, ahol az utóbbi időben csak szabadságakor járt. Valamelyest tehát új életet kell kezdenie az egykori kapusnak, aki másfél hónapja van újra itthon."Nincsenek vezetőedzői ambícióim, azt hiszem, egyelőre ez a legjobb pozíció, amit betölthetek.Bizakodom és optimista vagyok a jövőt illetően. Próbálom átadni majd azt a tudást, ami az elmúlt években úgymond rám ragadt. Az utolsó időszakban már nemcsak végrehajtottam a gyakorlatokat, hanem igyekeztem memorizálni is, készültem az új feladatra, az új kihívásra. Tisztában vagyok azzal, hogy fiatal kapusokkal kell együtt dolgoznom. A három játékos közül csak Posza Zsoltot ismerem valamennyire, ő a legrutinosabb. Szántai Leventéről csak annyit tudok, hogy a kupagyőzelem után ő védett, és egyáltalán nem okozott csalódást a teljesítményével. Illyés Dániel mindössze húszéves, ígéretes tehetségnek tartják. Remélem, mindhárman sokat fejlődnek majd a közös munkánk során.”