Eldöntötte, majd kiállították

Semmi kétség, Ronaldinho volt a Brazília–Anglia mérkőzés főhőse. A selecao tinizsenije az első félidő végén, pazar cselsorozat befejezéseképp gólpasszt adott Rivaldónak – szerencsétlen Ashley Cole alighanem még most sem tudja pontosan, hol van –, a második játékrész elején pedig megkoronázta addigi teljesítményét. Harminc méterre a kaputól, a jobb oldalon, az oldalvonal közeléből végezhetett el szabadrúgást. Seaman még az ötösig sem jött ki. Hétköznapi ember ilyenkor középre csavarja a labdát, és a többiekre bízza a munka dandárját.

Ronaldo Assis de Moreira azonban nem hétköznapi ember. Ô kapura csavarta a labdát, amely Seaman feje felett, a két kapufa találkozásánál hullott a hálóba. Eldöntötte a továbbjutást, még úgy is, hogy röviddel a gólja után a Mills ellen elkövetett – nem szándékos! – szabálytalansága miatt piros lapot kapott az elhamarkodottan ítélkező Ramos Rizo játékvezetőtől. (Érdemes megemlíteni, hogy a csoportmérkőzések során a szenegáli Salif Diao már bejárta ezt az utat, azaz a gólja után begyűjtött egy piros lapot is – s lett mégis a "nap embere” sorozatunkban.)

A csodagólján azonban nem kell álmélkodni, hiszen az 1999-es Copa Américán, az első válogatottbeli találatával rögtön ámulatba ejtett mindenkit. A Venezuela elleni összecsapáson előbb "esernyőt” adott egy védőnek, majd hintába ültette a következőt, végül pedig iszonyatos erővel a hálóba bikázott. Azt már csak mellékesen jegyezzük meg, hogy akkor volt 19 éves, és rögvest kontinensbajnoknak vallhatta magát!

Ronaldinhónak volt kitől ellesnie a labdarúgás fortélyait, hiszen édesapja menő focista volt, akárcsak bátyja, a szintén válogatottságig jutó Roberto Assis. A Porto Alegre-i születésű Ronaldinho gyerekként napestig futballozott, mint a favellákból kikerülő megannyi honfitársa. Nem tehette rosszul, mert 1997-től már a város legerősebb alakulata, a Gremio kötelékébe tartozott, igaz, első profiszerződését csak egy évvel később írhatta alá. Csak akkor lépett be hivatalosan is a felnőttkorba…

Ronaldinho Gaúcho (Brazíliában így ismerik) valós tudásáról először az 1997-es U17-es világbajnokságon kaphatott képet a világ. Brazília simán megnyerte a tornát, hősünk pedig a legjobb játékosnak kijáró elismerés mellett a gólkirályi címet is begyűjtötte. A következő évben hivatalosan is profi lett, 1999-ben pedig a felnőttek között is elkezdte a trófeák gyűjtögetését. A Gremióval állami bajnok lett, június 26-án Lettország ellen bemutatkozott a nemzeti tizenegyben, majd jött a már említett Copa América-diadal. Adenor Bachi, a Gremio akkori edzője már akkor azt mondta, hamarosan ez az ifjú lesz a világ első számú futballistája, ő lesz, aki lekörözi Zinedine Zidane-t is.

A jóslat beteljesülésére még várni kell, az viszont mindenesetre tény, hogy Ronaldinho már hozzákezdett a hódításhoz. Méghozzá éppen Zidane hazájában, Franciaországban, a Paris Saint-Germainben. Igaz, nagyon kevésen múlt a párizsi szerződése. A PSG viszonylag könnyen maga mögé utasította a brazil támadó kegyeiért esedező európai sztárklubokat, ám a Gremióval nagyon nehezen bírt. Ronaldinho hol Európában, hol pedig Dél-Amerikában bukkant fel, attól függően, hogy éppen melyik klub tartotta a tulajdonának. A PSG és a Gremio természetesen a pénzen vitatkozott, frankmilliók voltak a két egylet álláspontja között, az anyagi természetű disputa miatt a dél-amerikai futballista hónapokra parkolópályára került.

A vitába még a nemzetközi labdarúgó-szövetség (FIFA) is bekapcsolódott, és a testület közvetítésének – no meg minden bizonnyal a párizsiakat támogató cégek millióinak – köszönhetően Ronaldinho 2001. augusztusban elkezdhetett bűvészkedni a Division 1-ben. Csak ízelítőképp: a szerződését már 2001 januárjában aláírta…

Hónapokon keresztül csak edzések jutottak neki, a meccshiány eleinte látszott is a játékán, de így is viharos sebességgel nőtte ki magát vezéregyéniséggé, a PSG egyre inkább rá építette a játékát. Az már elsősorban nem rajta múlt, hogy a francia csapatok közül hagyományosan az egyik legerősebb kerettel büszkélkedő fővárosiak semmit sem nyertek az évadban. Mi több, még a Bajnokok Ligája-selejtezőt érő harmadik helyről is lemaradtak. Talán Ronaldinho volt az egyetlen, akit nem kezdtek ki a francia újságírók az együttesből…

Megtették helyettük brazil kollégáik, akik közül néhányan kétségbe vonták Ronaldinho világbajnoki kerettagságának jogosságát. A kritikának egyetlen oka volt: Romário. A tini ugyanis a bálvány helyét foglalta el a canarinha csatársorában, odaát pedig ez megbocsáthatatlan bűnnek számított. Az elmúlt időszak azonban Luiz Felipe Scolari szövetségi kapitány döntésének helyességét igazolta. Ronaldinho már a különböző rendű és rangú felkészülési mérkőzéseken is szórta a gólokat, a világbajnokságon pedig félelmetes triót alkot Rivaldóval és Ronaldóval. Ha ennek a hármasnak megy a játék, akkor aligha van olyan gárda, amely képes lenne megállítani a selecaót.

Csakhogy Ronaldinho eltiltás miatt kihagyja az elődöntőt…