A Ferrari pilótái a csapatért versenyeznek

A Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA), az Osztrák Nagydíj befutójának értékelése céljából összehívott ülésének előestéjén Jean Todt, a Ferrari sportigazgatója kifejtette álláspontját istállója taktikájáról. Mint ismeretes, az A1-Ringen Rubens Barrichello gyönyörűen versenyezve egészen az utolsó kanyarig vezetett, majd "felsőbb utasításra” át kellett adnia győzelmét csapattársának, Michael Schumachernek. A döntés, mind sportszerűségi és etikai okból, mind annak leplezetlensége miatt nagy vihart kavart a szurkolók körében, és az FIA szerint kárt okozott a Formula-1 népszerűségének is. A szurkolók ellenérzését csak fokozta, amikor a "győztes” Schumacher próbálván szépíteni a szépíthetetlent, átengedte a dobogó legfelső fokát, és a győztesnek járó serleget brazil társának, majd a sajtótájékoztató sem az előírt módon folyt, mindez pedig ellenkezik a szabályzatban leírtakkal.
A Ferrari versenypolitikájáról Todt elmondta: - A csapat taktikája része a Ferrari politikájának, amely az Európai Nagydíjon az volt, hogy engedi Barrichellót nyerni. Ausztria az idény hatodik versenye volt, és sokkal kevesebb előnnyel érkeztünk oda, mint most, így lehetőségünk nyílt arra, hogy más stratégiát kövessünk. Úgy érezzük, már megtehetjük, hogy Rubens pozícióját is megerősítsük a világbajnoki pontversenyben.
A brazil pilótánál kevés népszerűbb ember volt vasárnap, a nürburgringi verseny után, amelyen élete második futamgyőzelmét szerezte meg, miután a csapat utasítására Schumacher nem kezdhetett előzési manőverbe. A spielbergi futam leintése és az itt kialakult hangulat között hatalmas a kontraszt. – Nem gondoltuk volna, hogy Ausztriában ilyen lesz a közönség reakciója, hiszen a Ferrari taktikája mindig is ez volt. Mi mindig azok ellen a csapatok ellen küzdünk, amelyek előttünk állnak. Sosem fognak látni két Ferrarit egymás ellen küzdeni. A másik tíz csapat az ellenfelünk, nem a másik pilótánk – fogalmazott Todt, ami lényegében igaz, bár tény, hogy az első és második számú pilóta kijelölése ugyan Schumachert megelőzően is létezett, de ilyen látványos megkülönböztetés a német érkezése előtt nem volt tapasztalható. A ’90-es évek elválaszthatalan párosa, Jean Alesi és Gerhard Berger esetében például az osztrák csupán anyagi szempontból, valamint a tartalékautó az ő igényeire szabásából érezhette, hogy milyen is megkülönböztetettnek lenni a csapaton belül, pedig már abban az időben is Todt irányított (igaz, ki is merte volna a forróvérű szicíliai szemébe mondani, hogy ha úgy adódna, neki bizony át kell engednie kedvezőbb pozícióját Bergernek).
- Úgy látom másoknak nehéz megemészteni sikerünket, hogy ennyire uraljuk a mezőnyt. Ha a többiek meg akarnak előzni bennünket, keményen kell dolgozniuk, legalább annyira, mint amilyen keményen mi küzdöttünk a sikerért. Ez az ő problémájuk. Mi csak az a csapat szeretnénk lenni, ahol a győztes is versenyez, és a többieken múlik, vajon képesek-e elénk kerülni – jelentette ki a napóleoni tulajdonságokkal megáldott sportvezető. Csupán annyit tennénk ehhez hozzá, hogy jelenleg a Formula-1 alapvetően egy olyan autóverseny, amelyben az ágaskodó paripás csapat fényévekre vágtat a többiek előtt, mind időben, mind megszerzett pontok tükrében, és ha már közöttük sem alakul ki az időmérőkön kívül valamiféle küzdelem, akkor éppen a verseny az az alapvetés, ami szép lassan eltűnik a futamokról. A népszerűségvesztés pedig hosszú távon az egész sorozatnak, azon belül persze a Ferrarinak is árthat, sőt, mivel a csapatok közül az olaszok bevétele a legnagyobb, éppen ők azok, akik abszolút értékben a legtöbbet veszíthetnek. Ezt nyilván a másik érdekelt, az FIA is tudja, kérdés, szerdán vajon milyen szankciókkal próbálja védeni a sportág szépségét, és hitelességét.