Káosz

Viva Italia, éljenek az olaszok! Ezzel a jelszóval fémjelzik az Olasz Labdarúgó Szövetség új döntését, amely szerint augusztus 31-étől a klubok nem igazolhatnak EU-n kívüli játékost. Az olasz játékosoknak ezúttal nincsenek kételyeik, tűnjenek akár önzőnek, de egy emberként sorakoznak fel a döntés mögött. Már régóta szükség volt erre – állítják egybehangzóan. "Igen, ez egy tökéletes megoldás, a legjobb arra, hogy az olasz foci ismét felemelkedjen – nyilatkozza szinte gondolkodás nélkül Gianluca Pagliuca, aki sokáig védte a taljánok kapuját. Cristiano Lucarelli, a Torino játékosa is hasonló véleményen van: "Mi jól járunk ezzel a döntéssel, a többiek rosszul. A hibát ott követték el az illetékesek, amikor néhány éve megengedték, hogy a sok külföldi elárassza a bajnokságunkat”.
A féket tehát behúzták, kérdés az, hogy vajon jó-e az időzítés, és a módszer, ahogyan ezt megtették. Roberto Zanzi, az Atalanta elnöke több nézőpontból közelíti meg a kérdést. "Annak idején a diszkriminációról szóló törvényt alkalmazták a labdarúgásra, amelynek során engedélyezték az EU-n kívüliek játékát is. A most hozott döntést viszont emiatt jogi szempontból is meg kell vizsgálni”. A Torino elnöke szerint is problémát okoz a diszkrimináció-mentesség, azonban úgy tűnik, egészen más indíttatásból. A bikák elnöke ugyanis a szabályozást nem pusztán a közösségen kívüliekre, hanem minden külföldire kiterjesztené, és a csapatonként maximum öt légiós szerződtetését javasolja. Tegyük hozzá gyorsan, hogy ez a javaslat valószínűleg ezen a szinten reked, hiszen az EU törvénykezésében nincs fontosabb, mint a munkaerő szabad áramlásának biztosítása.
Sokak számára az sem teljesen világos, hogy mi is állt pontosan a korlátozás hátterében. A mostanában leginkább felerősödő hangok szerint az európai futballklubok súlyos anyagi válságban vannak, a költségek az egekbe szöktek, amelyeket a bevételek nem az elvárt ütemben követnek. Ezért jobban át kell gondolni a pénzügyi döntéseket, amely tendencia az olasz labdarúgásban is megfigyelhető. Legélesebben az átigazolásokra költött összegekben mutatkozik meg a probléma, hiszen a tavalyi számokhoz képest a töredékéért vásárolnak új játékosokat, és jelenlegieknek is fizetéscsökkentéssel kell számolni. Az Internél például Vieri, Recoba és Ronaldo már önként lemondott fizetésük 5-10 százalékáról. Szóval a döntés célja a horribilis átigazolási díjak kordában tartása is lehet. A Branchini-csoport elismert jogásza, Claudio Pallavicino azonban máshogy látja a kérdést: "Aki azt, hiszi, hogy ilyen módon a klubokat rákényszeríti a költségcsökkentésre, az hatalmasat téved. Ha szükséges, a klubok önmaguknak is képesek határt szabni, szabályozás nélkül is. Sőt, akkor, amikor egy csapat közösségen kívüli játékosért folyamodik, azt éppen takarékossági okokból teszi.”
"Labdarúgásunk felemelkedésének más útja van – folytatja az ügyvéd úr. – Mégpedig az, hogy ezen összegek átstruktúrálásával inkább a fiatalabb generáció fejlődését segítsük elő, azaz az utánpótlásba fektessük ezt a rengeteg pénzt. Vegyünk példát a franciákról, – hangzott el az Olaszországban csak végszükség esetén hallható javaslat – ők már régóta működtetnek a szövetség tulajdonában levő utánpótlásközpontokat, amelyekben Zidane-t is kinevelték. Azóta sok kis Zidane hagyta el azok kapuit, például az új tehetség, Meghni”
Ezek a szavak Pagliucának és Lucarellinek természetesen nem sokat jelentenek. Zanzi szerint a döntés az olyan kis klubokat, mint az Atalanta, nem igazán érinti, annál nagyobb viszont a káosz az olyan politikát követőknél, mint az Inter, ahol a legtöbb EU-n kívüli kergeti a labdát. Pallavicino pedig felvet még egy fontos problémát, amely mellett a közelmúlt tapasztalataiból kiindulva nem lehet szó nélkül elmenni, mégpedig a hamis útlevelek kérdését. "Látva az elmúlt hónapok botrányait, amelynek tűzfészke volt a játékosok hovatartozása szerinti korlátozás, és amelyet sikerült megoldani ennek eltörlésével, most ismét előtérbe kerülhetnek, és nem lennék meglepve, ha sokan ismét a tiltott gyümölcshöz nyúlnának”.
Láthatjuk tehát, hogy a döntés radikalizmusából, hirtelenségéből fakadóan egész Olaszországot megosztotta, és úgy tűnik, hogy azon keresztül, hogy a ma legégetőbb fájdalmaira gyógyírt jelenthet, holnap újabb, legalább ennyire lényeges problémákat hozhat felszínre. Talán ha az illetékesek valamivel jobban megfontolták volna…