Gólínségben a Jasko-csapat

Ráadásul a fehéroroszokhoz hasonlóan ők sem a legerősebb, a májusi svédországi világbajnokságon szerepelt és bennmaradt együttessel érkeztek az Eurotour első állomására, így egybehangzó volt a vélemény, miszerint a mieink számára – jó teljesítménnyel – nyerhető meccs a szombati.
Igen ám, de…
Azzal senki sem számolt, hogy a találkozót gyakorlatilag hátránnyal kezdik Ocskayék, igaz ezt maguknak keresték: vélhetően még az öltözőben érezték magukat, s nem vették igazán komolyan a szlovének első támadását, akik viszont ezt kegyetlenül kihasználták, s a kényelmeskedő, bizonytalankodó védők között Razingar a tehetetlen Budai mellett a jobb sarokban emelt.
Puff neki… Ennél rosszabb kezdést elképzelni sem lehet.
A gól érezhetően megfogta a mieinket, akik először a 4. percben tesztelték Glavicot, de Simon közeli lövését könnyedén hárította a szlovén portás. Ezt követően hosszú ideig szinte semmi sem történt, a mezőnyben elkorcsolyázgattak a csapatok, kínosan ügyelve arra, hogy a kapusok nyugalmát senki és semmi se veszélyeztesse. Aztán a 10. percben váratlanul Emersic tűnt fel Budai kapuja előtt, s a fehérváriak kapusától óriási bravúrra volt szükség ahhoz, hogy ne változzék az eredmény. Nem sokkal később az emberelőnyben lévő magyarok – mint kiderült, ebben a harmadban ez volt az egyetlen ilyen lehetőség – előbb egy pazar Palkovics, Ocskay támadással vétették magukat észre, majd Tokaji és Ladányi bombája okozott némi izgalmat a szlovén kapu előtt, gól azonban nem született. A játékrész hátralévő részében pedig erre esély sem volt, mivel gyakorlatilag egyfolytában a mieink harmadában folyt a játék, a skót játékvezető ugyanis úgy szórta a magyaroknak a kiállításokat, mintha kötelező lett volna: Svasznek – kétszer –, Gröschl, Kangyal és Ladányi is a büntetőpadra került, s miután ezek a két percek időnként összeértek, így két alkalommal – több mint egy percig – kettős hátrányban voltak a mieink. Ebből következően, miközben Glavic szinte unatkozott, addig Budainak és a Jasko-csapat védelmének jócskán akadt dolga, de szerencsére óraműpontossággal zárt a hátsó alakzat.

A második játékrész elején aztán végre a mieink is létszámfölénybe kerültek, de két Horváth-próbálkozásnál és egy Ocskay-bombánál többre nem futotta, bár ezek a momentumok már jelezhették Glavic számára, hogy a folytatásban az eddigieknél több munkára számíthat.
A terv legalábbis ez volt, az élet azonban mást hozott: a következő tíz percben nemhogy helyzet, de még lövés sem nagyon volt egyik oldalon sem, ebben az időszakban gól csak véletlenül születhetett volna. A harmad utolsó hét percében aztán valamelyest felpörögtek az események, köszönhetően a játékvezetőnek, aki ezúttal a szlovénekkel töltötte meg a büntetőpadot. Gólt viszont ő nem lőhetett, így hiába volt több mint másfél percig három szlovénnel szemben öt magyar a jégen, lövéseknél többre nem futotta.
(Az egyik ilyennel Ocskay kísérletezett, s miközben a korong elment a bal felső sarok mellett, az Alba centere fájdalmas arccal a jégre rogyott, s már nem is tudta folytatni a játékot, a helyét az újvárosi Erdősi foglalta el az első sorban. Az első diagnózis szerint ugyanaz a térde sérült meg, amelyik a világbajnokságon is leragadt. Vasárnap biztosan nem léphet jégre, de az sem kizárt, hogy operálni kell…)

Amikor viszont már csak szimpla emberelőnyben voltak a mieink, végre megtört a jég: Tokaji távoli bombája után a korong kipattant Galvicról, s az ott ólálkodó Majoross azt a hálóba pofozta. Sokáig azonban nem nyugodhatott meg Jan Jasko szövetségi kapitány, ugyanis alig két perc elteltével a védők megfeledkeztek a Razingar, Terglav kettősről, csak Sille maradt velük szemben, aki viszont egymaga nem tudta megakadályozni, hogy Razingar az elvetődő Budai mellett a kapu bal oldalába emeljen.
A befejező játékrészben – vélhetően a hátrány és az egyre fogyó idő miatt – a korábbiaknál jóval támadóbb volt a magyar csapat. A lehetőségek közül feltétlenül érdemes kiemelni Erdősi és Kaszala bombáját, a Tokaji parádés indítása utáni Simon-szólót és Orsó ajtó-ablak helyzetét. A gólínségben szenvedő magyarok azonban a jobbnál jobb lehetőségeket is elpuskázták, míg a másik oldalon Fodor teljesen felesleges szabálytalansága miatt emberelőnybe került szlovének elkerülhető góllal biztosították be a győzelmüket: Durakovic a harmadvonalról lőtt, s a későn reagáló Budai lábai között becsúszott a korong.
A hátralévő percekben sok említésre méltó esemény nem történt, mindkét gárda – a szlovén elégedetten, a magyar pedig kényszeredetten – belenyugodott az eredménybe, így a védekezésben valamelyest jobban teljesítő, ám a támadások befejezésénél egyelőre gyengélkedő (két mérkőzésen két gól – nem túl sok…) Jasko-csapat a torna befejező napja előtt pont nélkül állva várja a házigazda britek elleni összecsapást.

Mestermérleg

Peter Rozic: – A magyar együttes igen erős, így a fiatal csapatom számára nagyon jó eredménynek számít ez a győzelem.
Jan Jasko: – Ismét bebizonyosodott, hogy az augusztusi tétmérkőzés számunkra még korai. A csapat egyelőre nem azt nyújtja, amire képes, de biztos vagyok abban, hogy a novemberi magyarországi Eurotour-tornán már sokkal jobbak leszünk.