A házigazda angolok is a mieinket ünnepelték

Ha azt nézzük, hogy Jan Jasko szövetség kapitány az Eurotour-sorozat első állomása előtt úgy nyilatkozott, csapatával az első vagy a második helyet akarja megszerezni Nottinghamban, akkor a harmadik hely csalódás.Ha azt nézzük…De ha őszinték akarunk lenni, akkor a szlovák szakember kijelentése a rá jellemző maximalizmusból fakadt, ugyanis a hokit valamelyest is figyelemmel kísérők a torna előtt a négy csapatot – a papírforma alapján – vélhetően a következőképpen rangsorolták volna: Fehéroroszország, Szlovénia, Magyarország, Nagy-Britannia. És miután pontosan ez a végeredmény született Nottinghamben, ezért az iménti minősítést – ugye, emlékeznek még: "csalódás” – azonnal el is felejthetjük. Különösen úgy, hogy a fehéroroszoktól (1–2) és a szlovénektől (1–3) elszenvedett kis különbségű vereséget követően az utolsó napon, a britek ellen nyújtott produkció (6–3) már mosolyt csalt Jasko arcára is. "A második harmad közepétől uraltuk a mérkőzést, többnyire az történt a jégen, amit mi akartunk. Szerencsére a harmadik játékrész elején gyorsan bekapott egyenlítő gól sem zökkentette ki a fiúkat, s ekkor már valóban látványos játékkal és szép gólokkal kerekedtek a házigazdák fölé. Hogy így alakult, ez a csapat tartását dicséri, ebből kell tovább építkeznünk. Biztos vagyok abban, hogy lesz ez még ennél is sokkal jobb, mondjuk a sorozat második állomásán, novemberben Magyarországon” – magyarázta a kapitány, miközben a játékosai még önfeledten ünnepelték a britek elleni 6–3-as sikert. A mieink jó hangulata egyébként annyira magával ragadó volt, hogy még a hazai szurkolók is beszálltak: midőn a hangosbemondó közölte, a torna harmadik helyezettje Magyarország, a helybéliek ütemes "Ri, Ri, Hungary!” kiáltással üdvözölték a mieinket. A fiesztának persze az öltözőben sem lett vége, a csukott ajtón keresztül is hallatszottak az örömittas (sörömittas…) csatakiáltások, a játékosok érezhetően elégedettek voltak a nottinghami végeredménnyel.

De hát miért is ne lettek volna azok?
Az esztendő ezen szakaszában többnyire ők még csak álmodoznak a jégről, arra, hogy augusztusban tétmérkőzésen, vagy egy hasonló erősségű nemzetközi tornán szerepeljenek nagyon régen volt példa. A fehéroroszok és a szlovének elleni mérkőzés után utalt is erre Jan Jasko, a hivatalos sajtótájékoztatón többször hangsúlyozta, ez az időpont még korai a magyar hokinak, így a válogatott messze van a csúcsformájától. "Viszont az ilyen tornákra szükség van ahhoz, hogy jövőre a budapesti divízió–1-es világbajnokságon a most már magasra tett lécet is átugorjuk” – mondta, ami jelzi: hasznosnak tartja az Eurotourt. Hasonlóan vélekedett Palkovics Krisztián, a székesfehérváriak szélsője is, aki a házigazdák elleni találkozót követően amondó volt, "a vége egészen jól sikerült, kellett két mérkőzés, hogy egy kicsit összerázódjunk”.

De még mielőtt a "minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyunk elégedve” szindrómába esnénk, nem szabad megfeledkezni a nottinghami napok számunkra legfájóbb negatívumáról, Ocskay Gábor sérüléséről. Bizonyára még sokan emlékeznek rá, hogy az Alba hokisának az áprilisi hazai világbajnokságon a románok elleni meccsen egy rossz mozdulatnál leragadt a lába, és a térde megsérült. Az a rossz emlékű pillanat gyakorlatilag megismétlődött szombaton, amikor egy emberelőnyös szituációnál a szlovének kapuját vette célba a center. Vasárnap már nem is lépett jégre – ez egyébként még tovább emeli a 6–3-as győzelem értékét –, és csak bízni lehet abban, hogy az otthoni vizsgálatok nem mutatnak majd ki komolyabb bajt.
Már csak azért se lenne ez jó, mert a válogatott teljesítményét mérő képzeletbeli hokibarométer jelzése szerint az Ocskayt is soraiban tudó csapatra – ilyen kezdet után – szép idény vár…