Visszavágott a Loki a bajnoknak

Mindkét gárda agresszív letámadással próbálta meglepni a másikat, így aztán rögtön az első perctől parázs mérkőzés kerekedett a péntek esti rangadóból. Persze, ekkor még nem az indulatok vitték a prímet, hanem a játék (és ebbe még az is belefér, hogy az első "tüske” úgymond családon belül maradt, hiszen a ZTE-ben játszó Vincze Ottó öccsével, Vincze Gáborral szemben szabálytalankodott). A csata kezdete mindazonáltal némileg emlékeztetett a március 30-ai ütközetre, akkor Böőr Zoltán a hatodik, most pedig Vincze Gábor az ötödik percben szerzett vezetést a piros-fehéreknek. Ám ezúttal nem állt meg a DVSC egy gólnál. Dombi Tibor révén növelte előnyét a láthatóan maximálisan koncentrált, kellemesen és szellemesen játszó hazai gárda.
A bajnokcsapat pedig? Nos, az Egerszeg egészen a 19. percig vegetált. Vincze Ottó elsősorban szabálytalanságaival tűnt ki társai közül, Kenesei Krisztián és Faragó István pedig "megfulladt” Flavio Pimék szorításában. Az említett 19. perctől aztán megváltozott a játék képe, a ZTE ekkortól egygyel több mezőnyjátékossal volt jelen a gyepen, ugyanis Flavio Pim kiállítása tette klaszszikus értelemben parázzsá az addig sportszerű találkozót. Játékosaival ellentétben Szentes Lázárnak, a hazaiak mesterének a szeme is a helyén volt, hiszen a megjósolható csere idején – várható volt, hogy csatárt vált majd egy védőre – azt a Bajzát Pétert szólította le a pályáról, akinél láthatóan feljebb ment az a bizonyos pumpa, és aki éppen a hosszú eltiltása után térhetett vissza a pályára. Bajzátot az eltelt hónapok sem higgasztották le, a lecserélése maximálisan érthető volt. S ha már itt tartunk… A Bajzát mellett még épphogy elvágtató, ám a Hanák Viktorral ütköző egerszegi Molnár Balázs a földet érése után súlyosan megsérült, kórházba szállították.
Feltámadt viszont a Zalaegerszeg, a vendégcsapat elsősorban szabad- és szögletrúgásokból teremtett meleg pillanatokat Sandro Tomic kapusnak. Az irányzékkal azonban ezúttal gond volt Keneseiéknél. Tomic tehát izgulhatott, kapujáig viszont alig jutott el a labda. A Debrecen a hátrányban gyors embereiben Dombi Tiborban és Böőr Zoltánban bízott, nem hiába, elsősorban ez utóbbi játszotta át többször is Kocsárdi Gergelyt. Kérdés, mi történt volna a továbbiakban, ha nincs a kiállítás, a Debrecen ugyanis könnyedén szerezte góljait…

Hazai lehetőséggel kezdődött a második felvonás, ám Hanák, miután átverekedte magát a ZTE bal oldalán, nem tudta játékba hozni a csapat házi gólkirályát, a tökéletes gólhelyzetben érkező Marius Sumudicát – szentségelt is bőszen a debreceniek kedvence… A Zalaegerszeg változatlanul nem találta tavaszi önmagát. Nem lehet mondani, hogy ne próbálkozott volna becsülettel hátránya csökkentésével a vendégegylet, de ezúttal szinte semmi nem jött össze Keneseiéknek. Hiába küldött újabb csatárt a pályára a bajnokikon vezetőedzőként jegyzett, A-licenccel rendelkező Simon Antal (azaz a pálya mellett ilyenkor pályaedzőként dirigáló Bozsik Péter), átalakítandó ezzel a vendégcsapat szerkezetét s egyben játékát, a remélt változás csak nem következett be. Hiába járatták, birtokolták többet a labdát a kékben pompázó zalaiak, a debreceniek felállt védelmének nyitját nem találták. Egressy Gábor aztán mégis meglelt egy kicsiny rést a falon, ami azonnal pesszimista nyilatkozatokat szült a tribünön, miszerint "Eddig tartott a meccs, a Loki ki fog kapni!”
A gól okozta bánatot és a sopánkodást azonban csakhamar káröröm váltotta fel, Csóka Zsolt ugyanis szintén idő előtt volt kénytelen befejezni a találkozót.
Tíz a tízzel nézett tehát farkasszemet a hátralévő időben, és jogos volt a kérdés: vajon maradt-e elég erő a DVSC futballistáiban erre a periódusra a bő félidőnyi emberhátrányt követően?
Nos, maradt, így aztán a Lokinak, ha nem is szép, ám izgalmas játékkal sikerült visszavágnia a tavaszi csúfos, 6–1-es vereségért a bajnokcsapatnak.