Räikkönen manővere tetszett a legjobban

Lássuk tehát az eredményeket (a kategória után a leadott szavazatok száma, majd az első öt helyezett következik):Az egész szavazás egyik legnagyobb győzelmét aratta Jean Todt, akit Olvasóink a legjobb csapatvezetőnek választottak. Mondhatnánk, könnyű dolga volt, hiszen a legjobb autó, pilóta, legtöbb pénz az ő rendelkezésére állt, és a világbajnoki címet Schumacher már Franciaországban megszerezte. Mindehhez azonban Todtnak rengeteget kellett dolgoznia, ahogyan ezt egy interjúban is leszögezte. Bár nem ő tervezi az autót, nem ő dolgozza ki a taktikát, mégis ő az, aki levezényli a hadműveletet. Őt vonja felelősségre Luca Di Montezemolo, a Ferrari elnöke, aki pedig nem szeret kínos helyzetekbe kerülni a szponzorok előtt. Todt a Ferrarit saját vallásának tartja, erre áldozza életét, ez pedig rengeteg személyes lemondást követel tőle. A Ferrari viszont ezt bőségesen viszonozza neki, hiszen számára ez a közösség már régen több puszta munkahelynél."Az év előzési manővere” szavazás is szoros versenyt hozott, amelyben a Montoya által elkövetett "montreáli őrület” éppen csak alulmaradt a magyar szurkolókhoz közelebb álló hungaroringi párharccal szemben, amelynek viszont éppen ő volt a szenvedő alanya. Emlékezhetünk rá a két, ellentmondást nem tűrő stílusú vérbeli autóversenyző a hetedik helyért csatázott, amikor a 20. körben Montoya a rázószegélyre sodródott a pálya hátsó részén lévő sikánban, aminek következtében elvesztett néhány aerodinamikai elemet. Räikkönen ezen felbátorodva ráment a kolumbiaira és a következő körben a célegyenes utáni kanyarban a pálya külső része felé húzta a McLarent, ezzel megszerezte a következő kanyarhoz vezető belső ívet, Montoya pedig ismét kisodródott újabb alkatrészeket veszítve. A kolumbiai mindvégig autója vezethetetlenségére panaszkodott, ám ez semmit nem von le a finn érdemeiből, bebizonyítva, hogy a mai Formula-1-ben, ráadásul éppen a Hungaroringen is lehet okosan, gondolkodva pozíciót nyerni, nemcsak a motor és az elektronikai segédletek nyújtotta előnyökkel. Igazi klasszikus manőver volt.Ha pusztán a megszerzett pontokat tekintenénk, akkor ez a cím gondolkodás nélkül Felipe Massa zsebébe vándorolna. Hogy nem így történt, az jól mutatja Olvasóink szakértelmét, akik észrevették a szerény képességű Minardiban alig-alig villogó Mark Webber tehetségét. Igaz, a fiatal brazil gyorsaságát senki sem vonja kétségbe, mégis inkább a szertelensége, meggondolatlansága miatt került sokszor a figyelem középpontjába. Nála nagyobb autótörő csak talán Alex Yoong és a szintén újonc Szato Takuma voltak. Amíg Massa sorban hajtotta végre a Sauber töréstesztjeit, addig a 24 éves ausztrál szép csendben, bár jókora szerencsével ötödik lett hazája nagydíján, mindjárt két pontot ajándékozva Paul Stoddart csapatfőnöknek, és a tulajdonos, Giancarlo Minardinak, aki már az idejét sem tudja mikor történt ilyen (pontot utoljára 1999-ben, kettőt egyszerre pedig még 1994-ben Franciaországban szereztek Pierluigi Martini révén). Visszatérve Webberre, a gyengécske Minardival jó párszor tört borsot a Jaguarok – köztük Eddie Irvine – orra alá az időmérőkön. Ausztráliában, Franciaországban és az USÁ-ban egyaránt a 18. helyről rajtolt, igaz, ez utóbbi két futamon csupán 20 autó állt a rajtrácson. A már említett ötödik helye mellett egy nyolcadikat is felmutathatott, amelyért jövőre már pont is járna.
A versenyzők nagy erőpróbája az időmérő edzésen legyőzni saját csapattársukat, hiszen nem hivatkozhatnak egyenlőtlen feltételekre. Nos, ebben a tekintetben Webber az egész mezőny legimponálóbb mérlegével büszkélkedhet, hiszen – még ha csak Alex Yoongot is –, de 15 alkalomból mindig legyőzte, a maláj helyére két verseny erejéig beugró Anthony Davidsonnal szemben sem veszített, így eredménye 17-0.