A vereség is jöhet jókor

Ugyan kérem… "Ne ítélj elhamarkodottan” – szól a jól ismert reklámszlogen, s bár esetünkben nem egy ronda, de finom csokoládéról, hanem egy furcsa, de kedvező döntésről van szó, attól még erre a 3:0-s zakóra is igaz a mondás.
Na jó, nem hiszem, hogy ez így bárkinek világos lenne, inkább megmagyarázom. Arról van szó, hogy az Európa-bajnokság rajtját megelőző napon tartotta kongresszusát az Európai Asztalitenisz unió (ETTU), amely az ilyenkor szokásos apróságok mellett egy, a sportágat alapvetően meghatározó döntést is hozott: mostantól kezdve az Eb csapatversenyeit megelőzi egy selejtezősorozat, ahonnan az eddigiekkel ellentétben mindössze 16 együttes kvalifikálhatja magát a kontinensbajnokságra. De hogy ne legyen ilyen egyszerű a dolog, azt találták ki, hogy a szuperdivíziós selejtezőben induló 16 válogatottból csak az első 12 vehet részt az Eb-n, a fennmaradó négy helyet pedig a második vonalat jelentő divízió–1-es selejtezősorozat legjobbjainak tartják fenn.
Éppen ez a magyarázata a fenti és első olvasatra mindenképpen badarságnak tűnő kijelentésnek. A helyzet ugyanis az, hogy a magyar férficsapat reálisan nézve valahol a kontinens 16. és 20. legjobb gárdája közé sorolható, miközben a belgák elleni derbinek az volt a tétje, hogy a győztes a folytatásban a 9–16., a vesztes pedig a 17–24. helyért csatázhat. Ha ezt a meccset a mieink megnyerték volna, akkor most már biztosan az első tizenhat között végeznek, ezáltal a következő Eb-selejtezőn, a Szuper-divízióba nyernek besorolást, ahol viszont esélyük sem lenne az első 12 közé kerülésre. Így viszont igaz, hogy most legjobb esetben is csak a 17.-ek lehetnek, (most legyünk őszinték: nem mindegy, hogy 16 vagy 17…?), ám az Eb-selejtezőt a divízió–1-ben vívhatják meg, ahol azonban a papírforma alapján ott a helyük a legjobb négy között, azaz könnyedén besétálhatnak a következő Európa-bajnokságra.
Na ugye, így már világos?

Ha már ilyen – fogalmazzunk így – nem minden részében teljesen átgondolt döntést hozott az ETTU, és ha már úgysem volt esélyük a mieinknek a belgák ellen (ilyen peches is csak a magyar csapat lehet, hogy a 9–24. helyért küzdő 16 válogatott legerősebbjét, a két évvel ezelőtt vb-döntőt játszott belga együttest fogta ki) legalább legyen valami haszna ennek a vereségnek. Mert akárhogy is nézzük, ez a találkozó nagyon nem a magyar együttesnek állt, és a látottak ezt igazolták is. A BVSC-s Marsi Márton kezdett a világranglistán 11. helyen álló klasszis, Jean-Michel Saive ellen, és a meccs végén Temes Péter edzőnek az a mondata, amely szerint "Marsi időnként nagyon megilletődötten játszott”, tökéletesen visszaadta a látottakat. Ezt követően viszont Pázsy Ferencnek kifejezetten komoly győzelmi esélyei voltak Jean-Michel testvérével, Philippe Saive-vel szemben, de hát a rutin, meg a talán egy kicsivel nagyobb tudás a végén csak kijött, hasonlóan, mint a Bratanov–Lindner összecsapáson.
"Úgy érzem, jó teljesítményt nyújtottak a fiúk, voltak nagyon szép labdamenetek, okos megoldások, de azt mindannyian tudtuk, hogy nem mi vagyunk a favoritok. Azzal, hogy küzdelemre késztettük a belgákat, már a maximumot teljesítettük” – foglalta öszsze tömören a véleményét Temes Péter, aki gondolatban vélhetően már egy nappal előrébb járt, ugyanis a vasárnapi folytatásban a mieinknek a 17–24. helyért a görög–izraeli párharc vesztesével, azaz minden bizonnyal a izraeliekkel kell megküzdeniük.
Az Eb második napján egyébként már a Bátorfi Csilla és Tóth Krisztina vezérelte női válogatott is asztalhoz áll Courmayeurban, és mivel az orosz– szlovén meccs nem hozott meglepetést, a negyeddöntőben az orosz együttes lesz az ellenfél. A tét a négy közé jutás, és ha ezt az akadályt sikerrel veszik a mieink, már biztosan megszerzik a magyar asztaliteniszsport történetének 100. érmét, ám hogy ez arany-, ezüst- vagy bronzszínű lesz, az csak hétfőn dől majd el.