Ralf példát vehet Mansellről

1. Magyar Nagydíj
1986. augusztus 10., a 16 futamos világbajnokság 11. versenye (az F1 történetének 431. viadala)

Kétszázezer ember előtt tartották meg az első Formula–1-es viadalt a vasfüggöny mögött. Az új pályára Nigel Mansell (brit, Williams-Honda) 51, Alain Prost (francia, McLaren-TAG Porsche) 44, Ayrton Senna (brazil, Lotus-Renault) 42, Nelson Piquet (brazil, Williams-Honda) 38 ponttal érkezett, a rajtrácson is ők négyen foglalták el az első két sort: a pole pozíciós Senna mellől honfitársa, mögülük Mansell és Prost rajtolhatott.
A rajt után Mansell megelőzte Piquet-t, aki rövidesen visszavette második helyét. Prost hátul a lolás Patrick Tambayjel csatázott, és sikerült megtartania negyedik helyét. A 11. körben Prost megelőzte Mansellt, egy fordulóval később pedig Piquet elment Senna mellett. Prostnak műszaki hiba miatt fel kellett adnia a versenyt, így visszacsúszott a vb 4. helyére. Senna hiába üldözte lelkesen Piquet-t, a williamses az élen maradt. Mansell harmadik lett, és bár a vb-pontverseny élén maradt, Senna és Piquet (aki akkor még kilenc pontot kapott a győzelemért) feljött rá.
A negyedik helyezett Prostnak mindössze 11 pont volt a hátránya, a máig legszorosabb világbajnoki küzdelemből végül is ő került ki győztesként. A végsőkig kiélezett versenyfutás csak az idényzáró Ausztrál Nagydíjon dőlt el, Mansell, Piquet és Prost is esélyes volt a vb-címre, és végül a francia diadalmaskodott, a végelszámolásnál két egységgel előzte meg az angolt, aki a 82 körös verseny 63. körében, az első helyen haladva defektet kapott.

2. Magyar Nagydíj
1987. augusztus 9., a 16 futamos világbajnokság 9. versenye (445.)

A világbajnokság második fele kezdődött el a Magyar Nagydíjjal, amely előtt Piquet 39, Senna (immáron Lotus-Honda) 35, Mansell 30, Prost 24 világbajnoki ponttal állt, tehát még teljesen nyílt volt a küzdelem. Mansell Hockenheimbe Piquet-vel azonos pontszámmal érkezett, de motorhiba miatt feladta a versenyt, és bár a Hungaroringen a pole pozícióból rajtolhatott, itt sem termett több babér a számára. A 76 körös versenyen mindössze hat forduló volt hátra, amikor a Piquet előtt kényelmesen vezető Mansell autójáról leesett a jobb hátsó kerék rögzítő csavarja. Mansell kiesett, csakúgy, mint néhány körrel korábban a hirtelen feljavult Ferrarik, és így Piquet-é lett a diadal. A brazil két versenyen 18 pontot vert Mansellre.
Az angol ezután hiába nyert háromszor is, Piquet rendszeresen pontszerző volt, és nyolcpontos előnnyel megszerezte harmadik világbajnoki címét. A Hungaroringen tartott viadal egyébként a pályán kívül is érdekes volt, hiszen a vb féltávjánál jelentették be, hogy a következő idényben Senna lesz Prost csapattársa a McLarennél, és hogy Piquet megy honfitársa helyére a Lotushoz.

3. Magyar Nagydíj
1988. augusztus 7., a 16 futamos világbajnokság 10. versenye (462.)

Az előző idények kiegyenlített küzdelmeiben több csapat is pályázott a futamgyőzelmekre, ám 1988-ban csak egy team volt a pályán: a McLaren. A Honda elhagyta a Williamst a wokingiak kedvéért, a grove-iak Judd-erőforrással vigasztalódtak. A bivalyerős Honda-turbómotorok ellen a kanyargós Hungaroringen lehetett esélye a többieknek, Mansell a Williams-Juddjával egy tizeddel maradt el Senna pole-idejétől.
Prost csak a hetedik rajtkockát szerezte meg, de a verseny folyamán remek előzéseinek és a többiek balszerencséjének következtében feljött a második helyre. Agresszívan támadta Sennát, és a futam kétharmadánál a célegyenes utáni kanyarban meg is előzte a brazilt, ám kisodródott, és Senna vissza tudta venni az első helyet. Ez a futam volt a legizgalmasabb a duó 1988-as csatározásai közül, a párharc pedig egészen az utolsó viadalig tartott. Prostnak végül 105, Sennának pedig 94 pontja lett (a McLaren 2 ponttal szerzett kevesebb egységet, mint a többi csapat összesen), de a brazil lett a világbajnok, mert akkoriban még csak a legjobban sikerült 11 futam eredményét vették figyelembe a végelszámoláskor.

4. Magyar Nagydíj
1989. augusztus 13., a 16 futamos világbajnokság 10. versenye (478.)

A turbókorszak végeztével még mindig a McLaren-csapat uralkodott, Senna és Prost csatázott a világbajnoki címért. A franciának 53, a brazilnak 36 pontja volt a mogyoródi futam előtt, és miután Senna a második, Prost pedig csak az ötödik helyről rajtolhatott, a brazilnak esélye nyílt a felzárkózásra. Az olasz Riccardo Patrese indult az élről a Williams-Renault-val, és az élen is maradt, mígnem autójának hűtője kilyukadt, és emiatt lelassult.
Senna került az élre, de nem tudta megőrizni pozícióját, a 12. helyről rajtoló, hihetetlenül jól versenyző Mansell ugyanis Stefan Johansson (svéd, Onyx-Cosworth) lekörözése közben megelőzte őt, és meg is nyerte a versenyt (remek példa ez Ralf Schumacher előtt, a német is várhatóan hasonló pozícióból rajtol majd a hockenheimi baleset okozásáért kiszabott büntetés miatt). Senna a második, Prost a negyedik helyen végzett, a brazil csak három pontot hozott a Professzoron. Prost meg is nyerte a világbajnokságot, az emlékezetes szuzukai ütközés után biztosította be győzelmét.