Kilenc nap múlva rendezik meg a 18. Marlboro Magyar Nagydíjat, a Formula1-es világbajnokság 13. versenyét. Hazánk viadala még sohasem volt ilyen közel a pontverseny végéhez, szerencsére az elmúlt két évvel ellentétben most még minden pontnak hatalmas jelentősége van. A mogyoródi aszfaltcsíkon már 17 futamot rendeztek, a viadaloknak olykor fontos szerepe volt a vb-pontverseny alakulásában. Szerdai számunkban az első négy Magyar Nagydíjra emlékeztünk, ezúttal az 1990-től 1993-ig terjedő időszakra pillantunk vissza.
5. Magyar Nagydíj 1990. augusztus 12., a 16 futamos világbajnokság 10. versenye (az F1 történetének 494. viadala) 1990. augusztus 12., a 16 futamos világbajnokság 10. versenye (az F1 történetének 494. viadala)
1992-ben két gyôztese is volt a Magyar Nagydíjnak – Ayrton Senna (középen) a futamgyôzelmet, Nigel Mansell a vb-címet ünnepelte (Fotó: NS-archív)
A brazil Ayrton Senna és a francia Alain Prost nem bírta tovább elviselni egymás társaságát a McLaren-csapatnál, így a wokingiakkal három vb-címet szerző Professzor 1990-re a Ferrarihoz igazolt. A Magyar Nagydíj előtt Sennának 48, Prostnak 44 vb-pontja volt, de meglepetésre egyikük sem (ez főleg Senna esetében volt váratlan) fért be az első rajtsorba, amelyet a Williams duója, Thierry Boutsen és Riccardo Patrese sajátított ki. Senna a negyedik, Prost a nyolcadik helyről várta a rajtjelzést, amely után még hátrébb csúsztak, Senna a hatodik helyen az ifjú Jean Alesi mögött, Prost a tizenegyediken, Nelson Piquet, majd Andrea de Cesaris után kullogott. Prost a 36. körben, a célegyenesbe vezető kanyarban kicsúszott, így a korábban defektet kapó Sennának esélye nyílt arra, hogy elhúzzon a vb-pontversenyben. A brazil az előtte haladók boxkiállásai után feljött a harmadik helyre Boutsen és a benettonos Alessandro Nannini mögé, és a 64. körben kilökte az olaszt. A belgán azonban nem tudta átverekedni magát, így meg kellett elégednie a második helylyel. Az idény addigi szakaszában négy győzelmet arató Prostot megfogta a magyarországi szereplés, a Spanyol Nagydíj kivételével a Japán Nagydíjig rendre Senna mögött végzett, és az utolsó előtti, szuzukai futam rajtjánál történt ütközésnél elbukta a világbajnoki címet.
6. Magyar Nagydíj 1991. augusztus 11., a 16 futamos világbajnokság 10. versenye (510.)
Az első idényben, amelyben már tíz pontot ért egy győzelem, Senna négy sikerrel kezdett, de utána nagyon feljöttek rá a Williams-Renault-k – főleg Nigel Mansell sziporkázott. A Magyar Nagydíjra Senna 51, Mansell 43 ponttal érkezett, tehát szinte elfogyott a brazil előnye. A bivalyerős Williams-Renault-k ellen a technikás Hungaroringen Senna több mint egy másodperces előnnyel szerezte meg a pole pozíciót, ezzel némiképp feledtette az előző két versenyen történteket (Silverstone-ban és Hockenheimben is az utolsó körben fogyott el az üzemanyaga, és ezzel fontos pontokat vesztett). Patrese a rajtnál majdnem megelőzte Sennát, de a brazil agresszívan (az olasz szerint sportszerűtlenül) visszaverte a támadást, és a célig az élen maradt. Patrese nem tudta utolérni Sennát, így Mansellnek is adott lehetőséget. Az angol a második lett, de így is 12 pontra nőtt a hátránya. Senna elkapta a fonalat, és meg tudta tartani előnyét Szuzukáig, ahol Mansellnek nyernie kellett, hogy az Ausztrál Nagydíjon esélye legyen a vb-címre. Ám kicsúszott, és a brazil harmadszor is világbajnok lett.
7. Magyar Nagydíj 1992. augusztus 16., a 16 futamos világbajnokság 11. versenye (527.)
Ez az idény Mansellről szólt, a Williams angolja a Magyar GP-t megelőző tíz versenyből nyolcat megnyert, és tudta, hogy világbajnok lehet Mogyoródon. 86 ponttal érkezett Magyarországra, Patresének 40, Sennának 24 pontja volt, tehát biztos volt benne, hogy ha négy egységgel többet szerez, mint olasz csapattársa, az utolsó öt futam kimenetelétől függetlenül beteljesül az álma. Az első sorból Patrese és Mansell indult. A rajtnál a két McLaren-pilóta, Senna és Gerhard Berger megelőzte Mansellt, aki viszaesett a negyedik helyre. Az osztrákot gyorsan visszaelőzte, ám Sennával nem bírt. Patrese a 39. körben kicsúszott, visszaesett a hetedik helyre, ráadásul 16 körrel később felmondta a szolgálatot a motorja. Mansell a második hellyel is beérte ezután, hiszen a célba érés már a világbajnoki címet jelentette számára. Senna nyert, Mansell világbajnok lett. Később kiderült, ez volt a brit utolsó Magyar Nagydíja, egyben Michael Schumacher (akkor Benetton-Ford) első mogyoródi versenye.
8. Magyar Nagydíj 1993. augusztus 15., a 16 futamos világbajnokság 11. versenye (543.)
Mansell IndyCarba szerződése után Prost lett a Williams vezérpilótája, ellene Senna nagyobb eséllyel szállt harcba (igaz, közben elterjedt a hír, hogy 1994-ben Senna veszi át a helyét). Prost és Senna között a vb korai szakaszában még kicsi volt a különbség, de a francia a Magyar Nagydíj előtt már 27 ponttal vezetett. Prosté lett a pole, és úgy tűnt, végre nyerni tud hazánkban. Ám a rajt előtt elromlott az autója, és az utolsó helyről kellett indulnia. Senna a negyedik helyről rajtolt, és a 18. körben a McLaren-Ford elektronikai hibája miatt feladta a versenyt. A magát a negyedik helyre felverekedő Prost ezzel közelebb került a vb-címhez, igaz, az első boxkiállásánál az autójának hátsó légterelője eltört, és a szerelési folyamatok miatt hétkörös hátrányba került. Damon Hill nyert, Prost pedig bő egy hónappal később, Portugáliában négyszeres világbajnok lett, a november 7-ei Ausztrál Nagydíj után pedig visszavonult. Akkor még mindenki elképzelhetetlennek tartotta, hogy nemcsak Prost, hanem Senna is utoljára versenyzett a Hungaroringen.