A kvóták bűvkörében

– Több mint egy hete kiutaztak, s az, hogy egyelőre keveset hallottunk önökről, azt jelenti: minden a legnagyobb rendben van. Ugye, nem tévedünk?
– Szerencsére valóban nem történt velünk semmi különös. Tudja, mi a különlegességeket általában a versenyekre tartogatjuk… Azt azért nem hallgathatom el, hogy néhány versenyző lázas készülése ránk ijesztett.
– Nocsak, a lázas készülődést rendszerint pozitívumként említik a trénerek.
– Sajnos ezzel most nem viccelődhetünk, mert valóban csúnyán megfázott egy-két kajakosunk. Az első napokban borzasztóan meleg volt, a szálláson azonban – amerikai szokás szerint – "ezerrel ment” a légkondicionáló berendezés. Én szeretem a hűvös levegőt, de ez még engem is megviselt. A lényeg természetesen az, hogy a versenyzők már jól vannak, és nem csak a hibernáláshoz, immár a hatórás időeltolódáshoz is alkalmazkodtak.
– Edzői szemmel miként sikerült a formába hozás?
– Ezt igazából az első előfutamok után lehet megmondani. Az utolsó időmérések jól sikerültek, így a srácok önbizalmával nem lehet gond.
– Miként tetszik a centenáriumi olimpia regattaközpontja, amelyre a hírek szerint másfél millió dollárt költöttek?
– A létesítmény minden igényt kielégít, igaz, a helyi klub létszámának és elvárásainak jobban megfelel, mint nekünk. A nevezések alapján nyolcvan nemzet vesz részt a világbajnokságon, s momentán egy kicsit szűken vagyunk a parton és a vízen. A középdöntők után persze némiképp szűnni fog a zsúfoltság: a gyengébbek ugyanis addigra már kiesnek. Arra természetesen gondolni sem merek, hogy a magyar válogatottból valaki lemaradjon a döntőről.
– Ellenfeleink sorában – tekintettel a közelgő olimpiára – akad nagy visszatérő?
– Kisebbfajta szenzáció, hogy a K–1 500 méteres szám ötkarikás bajnoka, az olasz Josefa Idem itt van, és be is nevezett. Idem tudniillik a közelmúltban szült, ám úgy tetszik, az olasz nők közül így is csak neki van esélye arra, hogy kiharcolja az olimpiai kvalfikációt.
– Apropó, kvótaszerzés. Kell-e előzetesen aggodalmaskodnunk valamelyik szám miatt?
– Szerencsére nem. A férfi kajakosoknál és a kenusoknál említhetnék egy-egy futamot, amelyben kapaszkodnunk kell, ám én valamennyi egységemet alkalmasnak tartom arra, hogy athéni indulási jogot szerezzen a magyar válogatottnak. Hogyha esetleg maradna egy-két lyukas szám, idegeskedésre akkor sem lenne okunk, minthogy jövőre, az Európa-bajnokságon javíthatunk. De ne erről beszéljünk, elvégre a miénk az egyik legerősebb csapat, s ahogy itt körülnézek, a magyarokénál csakis idegesebb arcokat látok a tömegben.
– Lássuk, mire számít szakáganként? És most ne csak udvariasságból kezdjük a női kajakosokkal.
– Kovács Katalinék segítségével fényes érmekkel nyomatékosíthatjuk az olimpiai kvalifikációs helyek megszerzését. Ezzel együtt nem csak a három ötkarikás számban, mind a kilencben a dobogó közelében lehetünk.
– A kenusoknál tavaly két páros számban elbuktuk volna a kvótát.
– Máris sokkal jobban állunk, hiszen a C–2-esek közül a Kozmann György, Kolonics György duótól ezer méteren érmet várok. A négyesek mezőnyében is lehetnek sikereink, ötszáz párosban és ezer egyesben ellenben nagyon koncentráltan kell versenyezniük Kolóéknak, illetve Fürdök Gábornak.
– Ismét csak a sevillai eredményekkel példálóznék: alighanem a férfi kajakosok részéről jobbat vár a 2002-ben begyűjtött három bronznál.
– Kövezzenek meg érte: ha mind az öt számban megváltjuk az athéni jegyünket, túlontúl nagy változáshoz nem ragaszkodnék. Az edzőkollégáknak és a mérsékelt szereplésből okuló versenyzőknek köszönhetően azért minden esélyünk adott arra, hogy sokkal jobban zárjunk. Vereckei Ákos egyesben, illetve Kammerer Zoltán és Veréb Krisztián párosban nagy tettekre hivatott. Az említettek mellett Kökény Rolanddal kiegészülő négyestől pedig én várok sokat. A győzelmet senki sem garantálhatja, de szeretném, ha látná a világ: jövőre címvédésre készülünk.