Kis és Szilvási is búcsúzott

Ahogy arról már tegnap beszámoltunk: a Palik, Darázsi kettős ötödik sebességi fokozatban, teli gáznál kapott jobb hátsó durrdefektet, aminek következtében legalább öt bukfencet vetett, mielőtt megállt volna. A pilóta jobb keze sérült meg, elrepedt a csuklója, és a kézfejében is lehetnek még további törések, de a tábori doktorok ezt egyelőre nem tudták biztosra mondani, mivel a hatalmas vérömlenytől nem volt túl jó a röntgenkép.
Palikot szerda reggel Casablancába szállították, onnan repül majd tovább Budapestre. A látványos esést szerencsére nagyobb sérülés nélkül megúszó navigátor, Darázsi Gábor pedig az autóval indult el visszafelé.

Sajnos a hazaút vár a Kis Sándor, Czeglédi Péter duóra is. Pedig a nissanos páros nagy reményekkel vágott neki a viadalnak. És egészen a hatodik napig remekül is szerepelt – a legjobb volt a magyarok közül...
A Nissan Pick-Up ütőképesnek tűnt, a csapat minden este szorgosan dolgozott rajta, és jól bírta a kiképzést. Egészen az Ouarzazate–Tan-Tan közötti szakaszig. "Hárommal a kamionos éllovas Csaguin után indultunk – kezdte Kis. – Porolt előttünk, mint a fene, úgyhogy nem tudtunk előzni, de legalább a lépést tartottuk vele. Jó néhány élversenyzőnek gondja volt, szerintem körülbelül a tizedikek lehettünk, amikor kattanást hallottunk – eltört a nyelestengely a váltóban. Ez még nem lett volna olyan nagy baj, csakhogy a motorblokkot is megsértette, motort cserélni pedig tilos a Dakaron. Ezért aztán fel kellett adnunk a versenyt. Sajnálom, hogy így történt, de nem adom fel, jövőre visszajövök. A kudarcok ugyanis csak erősítenek engem!"
Milyen furcsa fintora a sorsnak, hogy a Dakar távját tavaly sikeresen teljesítő két párosunk az idén ugyanazon a napon búcsúzott. Azt mondják, ilyen a sivatag – van, amikor elsőre átengedi az embert, és előfordul, hogy sokadszorra sem.
Szalay Balázs például már hatodszor van itt (eddig minden évben más navigátorral versenyzett, az idén Bunkoczi László a társa), és mindössze egyszer, 2000-ben tudott célba érni. De újra meg újra eljön, mert a sivatag visszahívja, mert olyan ez a verseny, mint a kábítószer, ha valaki egyszer kipróbálja, sohasem szabadul tőle.
Nos, Szalay viccesen azt mondta a rajt előtt: háromévente célba szokott érni, és két sikertelen próbálkozás után pont most van a harmadik alkalom. Azt azért bevallotta, hogy a szerdai naptól tart egy kicsit. Nemcsak azért, mert eddig ahányszor erre vezetett a verseny útvonala, mindig Atar előtt esett ki, hanem azért is, mert jól emlékezett még arra, hogy ezt a maratoni szakaszt tavalyelőtt két nap alatt kellett teljesíteni. És úgy sem volt könnyű. Nem véletlenül mondta Grégoire de Mevius, hogy nem volt fair ezt a szakaszt előírni az amatőrök számára. A korábbi N-csoportos ralivilágbajnok, aki most a BMW gyári alakulatát erősíti, biztos volt benne, hogy legalább harminc-negyven autós kiesik ezen a napon.
Csak remélhetjük, hogy sem Szalayék, sem a másik versenyben lévő magyar duó – Liszi László és Rack György – nem kerül a fent említett negyven közé. Ôk ugyanis az utolsó reményeink arra, hogy lesz magyar autós a dakari célban.
Lisziékről az előző szakasz után azt írtuk, még a pályán vannak, de néhány perccel Szalayék után megérkeztek a táborba. A dízel Mitsubishi pilótájának az a legnagyobb problémája, hogy eléggé hátul van az összetettben, emiatt nagyon sietnie kell, ha még sötétedés előtt a szakaszok végére akar érni. Kedden is megfogadta ugyan, hogy óvatos lesz, de aztán nem váltotta be az ígéretét, mert nem akart a sötétben botorkálni. "Amit ez a szegény kocsi kapott, az rettenetes, csoda, hogy kibírta" – sóhajtott a tan-tani célban. A szervizcsapat azonban gyorsan és hatékonyan dolgozott, úgyhogy néhány órával később Lisziék rendben elrajtolhattak. A pilóta úgy taktikázott (a Dakar matematikája címmel regényeket lehetne írni), ha sötétedés előtt nem éri el a szelektív szakasz végén lévő dűnés részt, kikerüli, és legfeljebb kihagy egy ellenőrző pontot. Három óra büntetés ugyanis még mindig jobb, mint az éjszakai ásások miatt feladni a küzdelmet.
Liszi volt egyébként az utolsó, aki a magyarok közül beszélt Szilvási Péterrel. A motoros a keddi szakaszt még teljesítette ugyan, szerdán azonban már nem rajtolt el. Az egyik szervező éjjel egy óra tájban találkozott a magyar fiúval, aki közölte vele, nem akarja tovább folytatni a versenyt.
Többet egyelőre mi sem tudunk, legfeljebb annyit, amit Lisziék mondtak, hogy Szilvási rettenetesen elfáradt a szelektív szakaszon, alig várta, hogy a táborba érjen. Ha pedig egy óra tájban érkezett meg, akkor nem lett volna túl sok értelme, hogy fél órán belül újra elrajtoljon, méghozzá az idei Dakar legnehezebb szakaszán.
A szomorú tény tehát a következő: az öt autós, két motoros és három kamionos magyar induló közül mostanra mindössze két autós és egy kamionos maradt. A Szalay Dakar Team nagyon jól áll, hiszen mindkét járműve versenyben van. Legalábbis lapzártánkkor még így festett a helyzet: a kamion az első ellenőrző ponton volt túl, csakúgy, mint Lisziék. Este tíz órakor Szalay Balázs az útnak a felén már biztos túljutott (a kettes ellenőrző pontot a 476. kilométernél jelölték ki, és azt biztos, hogy érintette), és a tábor felé tartott.
A folytatás valamivel könnyebbnek ígérkezik (abból a szempontból biztosan, hogy nem lesznek olyan hosszú összekötő szakaszok, mint a korábbi napokban), persze, ez azt feltételezi, hogy a mieink az atari táborba értek szerda éjszaka…