Győzelem Pásztor vezetésével

Azért az egyiptomiak sem panaszkodhattak a sajátjaikra, akik igyekeztek nagy hangzavart kelteni, de a mieinket túlkiabálni nem tudták; igaz, mivel a két mag közvetlenül egymás mellett helyezkedett el (a legnagyobb békességben), néha nehéz is volt megállapítani, ki a hangosabb. Hogy a magyar tábor jól "működött", azt kiválóan jelzi, hogy a találkozó első hétméteresénél kellőképpen megzavarták az egyiptomi csapatkapitányt, a seriffjelvény helyett képzeletbeli karszalagot viselő Serif Moement - ehhez persze kellett a később is remekül védő Szathmári János bravúrja is, akinek "Szatyi, Szatyi" skandálással köszönte meg a közönség a hárítást.
Ekkor már 1-1 volt az állás, első gólunkat a kapitányunk, Pásztor István szerezte Nagy László remek passzából. Igen gyors iramú, lüktető volt a játék, mindkét csapat rohant előre, mintha csak az utolsó percekben lennénk. Innentől végig a magyar csapat volt előnyben, nemsokára kettőre, majd - először a 21. percben, 12-9-nél - háromra nőtt a különbség. Jól sikerültek az átlövéseink, ami az első perceket leszámítva hiánycikk volt az afrikaiaknál, hátul pedig fegyelmezetten, agresszívan védekeztünk, no és Szathmári is elemében volt. A félidő végére aztán felzárkóztak az arabok, a 29. percben 15-14-nél kettős emberelőnybe kerültek (Gálnak a lábára dobták a labdát, ezért küldték ki), de a dán bírókkal ellentétben kapufa velünk volt, az ellentámadásból pedig Pérez betalált, végül egygólos fórral (és egy majd’ félperces emberhátránnyal) vonulhattunk pihenőre.
A második félidő elején megjelent Gyurcsány Ferenc sportminiszter is a lelátón, a pályán viszont az Afrika-bajnok ellenfél szorgoskodott, kiegyenlítettek, s nem engedték ellépni a magyar csapatot, amely rendszerint csak egy-egy gólos előnyig jutott, 22-20-nál Pásztor, majd 23-21-nél egy remek ejtéssel Mezei növelte ezt kettőre, de az egyiptomiak mindig azonnal válaszoltak.

A játékrész közepén aztán, 0-1 után először, a vezetést is megszerezték a német Jörn-Uwe Lommel tanítványai (25-26), de Pérez - szintén egy kiváló ejtéssel - hamar egalizált, ami lélektanilag igen fontos volt, mert teljesen kiegyenlített volt ekkor a játék, nálunk Pérez, az ellenfélnél az első félidőben tarthatatlannak bizonyuló Zaki volt a vezéregyéniség. Újra kezdett azonban felülkerekedni a magyar együttes, a 20. percben Pásztor találatával visszaállt a háromgólos különbség, a Ciudad Realban játszó Zaki pedig kicsit el is veszítette a fejét, s egy nagy esés után a padlóról felpattanva meglökte a vele szabálytalankodó Mezeit. Mindketten kiálltak két percre, így - figyelembe véve az egyiptomi átlövő eredményességét - nekünk csak kedvezett a döntés. Talán ezért, talán másért, de meglódultak a mieink, Gál góljával négyre, Nagy Lászlóéval ötre, Mocsaiéval pedig hatra (31-25) nőtt az előny, s közben a félidő elején elhalványult Szathmári helyett beállt Fazekas büntetőt is védett. "Játszik a csapat!" - skandálta a tomboló magyar tábor, teljes joggal, hiszen gyorsan, szellemesen, s ami a fő, eredményesen kézilabdázott ekkor a Skaliczki-legénység, a védekezésünk pedig látványosan feljavult a félidő elejéhez képest. Az elfáradni látszó egyiptomiak ekkor mintha már fel is adták volna a meccset, s a magyar szurkolók már a végső dudát megelőző percekben "Szép volt fiúk!"-kal búcsúztak a csapattól, majd boldogan számolták vissza az utolsó másodperceket.

Megérdemelt sikert aratott a magyar együttes, amely az első félidőben kitartásával felőrölte az ellenfelet, a szünet utáni nehéz periódust átvészelve pedig már-már parádéval zárta a találkozót - nem csoda, hogy a közönség alig akarta elengedni Pásztorékat.

További eredmény:
Spanyolország-Korea 31-30 ----
Skaliczki László: "Nehéz, de fordulatos, pörgős mérkőzés volt, ami jól szolgálta a kézilabda népszerűsítését. Tudtuk, hogy az egyiptomiak jól kontráznak, s ez a gyors játék nagyon sok energiát kivett a csapatomból. A védekezésünk azonban jól működött, s kapusteljesítmények is sokat segítettek, mint ahogy Pásztor és Lendvai remek játéka is kellett a győzelemhez."

Pásztor István: "Nagyon vártam már, hogy olimpián pályára léphessek, emiatt nagy kedvvel is játszottam, nagyon akartam bizonyítani, de ez az egész csapatra igaz. Az volt a döntő, hogy második első felében védekezést váltottunk, Zaki előtt zavaró védekezést alkalmaztunk, s ezzel megfogtuk őt. Az nem baj, ha ez ellenfélből egy játékos sok gólt lő, mert akkor elég őt kikapcsolni. Jó ütemű volt a váltás, éppen a meccs végére jött meg a hatása."

Nagy László: "Szoros mérkőzésre számítottunk, és nem is csalódtunk. Az egyiptomiak sokat futottak, így egész mérkőzés egy kicsit adok-kapok volt, egyik csapat sem a védekezésre helyezte a hangsúlyt, de végül ők előbb fáradtak el ebben. A második félidő közepén a remek védekezésünk miatt javultunk fel, Fazekas Nándi is remekül védett, s tudtunk kontrázni, amivel megfogtuk őket."

Fazekas Nándor: "A második félidő eleje elég izgalmas volt, de amikor nemrég játszottuk az egyiptomiakkal, akkor is ugyanígy alakult a meccs, hogy végig szoros volt, és a végén léptünk el tőlük. A jobb kondinknak is köszönhetjük a sikert."

Mezei Richárd: "Néha akadozott a gépezet, de összességében jó bemutatkozás volt. Én néhány ziccert elszúrtam, de úgy érzem, fontos gólokat tudtam szerezni. A védekezésbeli váltás nagyon jól bejött, s a kapusok is nagyon sokat tettek hozzá a győzelemhez."

Gál Gyula: "A mérkőzés egészében kézben tartottuk a játékot, a második félidőben volt csak egy rövid periódus, amikor az egyiptomiak irányítottak, de ezen hamar túljuottunk. A csapat egésze jól játszott, remekül kiegészítettük egymást, ez vezetett a győzelemhez."

Jörn-Uwe Lommel: "Keményen harcoltunk, de a magyar csapat sokkal tapasztaltabb játékosokból áll, s ez döntött, ők sokkal jobban tudtak cserélni. A fordulópont a vezetésünk volt 26-25-nél, amikor nem tudtuk növelni az előnyt, ehelyett a magyarok húztak el több góllal." ---- - Kellemesen csalódtam a magyar csapatban az egyiptomiak elleni nyitómeccsen - kezdi Éles József, világválogatottunk, nemzeti csapatunk korábbi meghatározó ember, aki immár egy éve Görögországban légióskodik -, hiszen egyéni megoldásokat vártam, erre fel igazi csapatként dolgoztak a fiúk. Úgy támadásban, mint védekezésben. Ki kell emelnem a kapusteljesítményt, hiszen Szathmári, majd a csereként beálló Fazekas is sokat hozzátett ehhez a sikerhez. A balszárnyunk, Pásztor és Pérez kifogástalanul dolgozott, jól és ami fontosabb talán, eredményesen kézilabdázott. Lendvayt meg kel említenem, akitől személy szerint nem vártam ennyit, úgy tűnik, csereként beállva igazán hasznos tagja tud lenni a csapatnak, góljai önmagukért beszéltek. A jobbszárny akadozott, azonban ehhez tudni kell, hogy a két méter feletti Nagynak és a hozzá hasonló felépítésű átlövőknek nem igazán kedvez a nyitott védekezés, a szélen pedig ugye rutint kell szereznünk.
- Mit vár a folytatástól?
- Elsősorban hasonlóan jó csapatmunkát. A brazilok és a görögök ellen nem lehet gond, ezeket én papírforma győzelemként könyvelem el, a franciák és a németek ellen pedig szoros meccset játszhatunk, győzelmi esélyekkel. A csoportban a harmadik helyre biztos odaérünk, de talán elérhető a második is.
- Korábban arról volt szó, hogy a görög válogatott leigazolja. Mikor és kin bukott meg ez az elképzelés?
- Ez elég korán. Az engem a görög szerződéshez hozzásegítő menedzser vetette fel, mi lenne ha… A magyar válogatottban akkor már kihagytam a nemzetközi szabályok értelmében kirótt három évet, ám nem volt meg az a három év, amit Görögországban kell légiósként letöltenem ahhoz, hogy számításba vegyenek az ottani keret összeállításánál. De nem is nagyon sajnáltam. Nagyon faramuci lett volna pont a magyar válogatott ellen pályára lépnem. Játszottam én már olimpián, egy nagyon jó csapattal, igaz csak hetedik helyen végeztünk, úgyhogy nem hiányzott volna ez nekem igazán.