Kulcsár és Pálinger formája győzelmet ért

Ennek megfelelő elánnal kezdett a magyar csapat, hamar elhúzott három góllal (4-1), de talán kicsit túlságosan is pörögtek a lányok, az egyik támadás során például négy egymást követő labdaérintés során kellett a földről felszedni a kézből kiesett labdát.

A védekezésünk azonban jól működött, s Pálinger is nagyon biztosan állt (mit állt, ugrált) a kapuban, így csak egyenlíteni tudott az ellenfél. A 14. percben két fontos dolog is történt: egyrészt újra kettőre nőtt az előny (8-6), másrészt a kínai jobbszélsőnek, Vang Minnek sikerült egy hosszú indítással megdobnia a labda elől hasztalan menekülő egyik egyiptomi játékvezetőt, ami osztatlan örömöt váltott ki a közönség minden részéből. A meccs addigi legszebb pillanata mégis két perc múlva jött el, amikor az igen keményen védekező kínaiak gyűrűjében Kirsner hét méterről szabályos "svédcsavarral" dobta a labdát a jobb felső sarokba. Rendkívüli mozdulat volt, amely jól mutatta, hogy gumilabdaként pattogó, minden játékosunkra kettesével-hármasával rárontó távol-keletiekkel szemben a finesz, az ötlet lehet a legjobb fegyver. Újabb két perc múlva Görbicz adott el egy labdát, a kapunk felé száguldó kínaival szemben kiállítást érően szabálytalankodott (a gólt sajnos így sem tudta megakadályozni), s mivel volt már egy kétpercese, vigyáznia kellett, nehogy csak a kispadról nézhesse a találkozó végét. A magyar csapat idegességét jól mutatja, hogy 13-10-nél több kísérlet ellenére sem sikerült betalálni kettős emberelőnyben, s hogy továbbra is sok volt a kézből kiejtett labda, de hogy a nagyobb tudás a mi oldalunkon volt, az látszott abból, hogy még így is két-három gólos távolságban tartottuk az ellenfelet, elsősorban a jó védekezésnek köszönhetően. A félidő utolsó percére aztán az addigi legtöbbre, hatra nőtt az előny, jogos volt hát a rigmus: "Játszik a csapat!"

Ment az adok-kapok, Görbicz végül kiállt

A második félidő sokban hasonlított az elsőre: kissé kapkodó támadások, ezt kompenzáló hatékony védekezés, megspékelve hatalmas Pálinger-bravúrokkal, zúgott is a "Pálinger, Pálinger!" kórus. Az előrejátékunk érdekes kettősége volt, hogy a néha bosszantó hibák egészen bámulatos megoldásokkal váltották egymást, néha öröm volt nézni a szellemes gólokat. A különbség négy-öt egységben stabilizálódott, a kínaiak töretlenül jöttek előre, de játékuk inkább csak robotolás volt, arra viszont éppen megfelelt, hogy ne engedjék megnyugodni a magyar együttest. A folyamatos izgalmakat a bírók is igyekeztek éltetni, ezt a maguk módján oldották meg, az utolsó negyedórában teljesen "szétfújták" a meccset. Főszereplésük Görbicz harmadik kiállításával kezdődött (ami a magyar irányító végleges távoztát jelentette a pályáról), majd hol felváltva, hol egyszerre küldték a kispadra a két együttes játékosait. Szerencse, hogy lányaink felvették a kesztyűt - már aki pályán volt -, és egy pár perces, kínai emberelőnynél előjövő holtponttól eltekintve végig kontrollálták az eredmény alakulását. Az ellenállhatatlanul játszó Radulovics és Kulcsár góljaival biztosan tartottuk 4-5 gólos előnyünket, Pálinger pedig változatlanul ziccereket és heteseket hárított. A végére még az is belefért, hogy az utolsó percekben szinte végig két játékosunk ült a büntetőpadon. Mocsai Lajos azért még kikérte idejét a mérkőzés vége előtt fél perccel, de a maradék időben már nem osztott, nem szorzott, hogy négy vagy öt góllal nyerünk. Biztos győzelmet arattunk, és bizakodva várhatjuk a folytatást. ---- Mocsai Lajos: "Remek volt a védekezésünk, főleg azután, hogy Pigniczkit előrevittem zavaró embernek. A szünetben azt is kértem, hogy jobban figyeljünk hátul a helycserékre, ne váljunk statikussá, valamint ügyeljünk a mélységi sáncra, hogy Pálingernek könnyebb legyen hárítania. A védekezés döntött, hiszen hatalmas fegyvertény, hogy a fizikailag nagyon erős kínai válogatottat tudtuk felőrölni a feszes védekezéssel. Nagyon jó együttest győztünk le, amelyik az egyik fő éremesélyes. Mindig volt egy ember, aki tudott lendíteni a csapaton, akár Radulovics, akár Kulcsár, akár a kapuban Pálinger. Tiszta szívből köszönöm a közönség buzdítását, nagyon sokat segítettek!"

Kulcsár Anita: "Bíztam a győzelemben, tudtuk, hogy a kínaiak nagyon jókm de jól felkészültünk belőlük, semmi meglepőt nem mutattak. Kicsit valóban izgultunk, elvégre tíz embernek a csapatból ez volt az első olimpiája, de nem volt nagyobb gond. A közönség fantasztikus volt!"

Pigniczki Krisztina: "Örülök a győzelemnek, hogy egy ilyen viszoylag simább sikerrel kezdhettük az olimpiát. Az első félidő végén jól összeállt a védekezésünk, megvoltak a szükséges faultok és a labdaszerzések, ezzel tudtunk előnyt szerezni."

Kirsner Erika: "Izgultam én is, de nagyon örülök, hogy győzelemmel vagyunk túl az első meccsen. A bírók kicsit túl szigorúak votak, feleslegesen tördelték a játékot a sok kiállítással. Hogy lesz-e még egy ilyen svédcsavarom a következő találkozón? Csak nyerjünk, az a lényeg..."

Farkas Ágnes: "Kívülről is látszott, hogy idegesek a lányok, de ez természetes az első meccsen, meg kell szokni a helyet, a környzetet. A hangulat nagyon jó volt, valóban otthon érezhettük magunkat, ahogy a szurkolók mondták. Bejöttek a cseréink, ez nagyon kellett a győzelemhez."

Csung Hjung Kjun: "Nagyon készültünk erre a meccsre, mert a magyar csapat a csoportunk legjobbja, legyőzésük esetén biztosan továbbjutottunk volna, de lélektani előnyük volt, mert az elmúlt két évben többször kikaptunk tőlük. Nagyon akartunk, mindent megtettünk, így csalódott vagyok, hogy nem sikerült..." ---- Érvényesült a tudás

Tipikus első meccs... Mindkét csapat idegesen kezdett, és a játék döcögött az elején. A kínaiak határozottan védekeztek, az első szándékú támadásokat rendre megállították. Okosan kikapcsolták a küzdelemből Görbiczet. A szünetig így is érvényesült a magyarok nagyobb tudása. A második félidőben javult a játékunk, már indításokból is szereztünk gólokat, de olykor még mindig korán ellőttük a labdát. A kihúzódó kínai védőkkel szemben nehéz volt támadást vezetni. Pálinger bravúrjai aranyat értek. A sok kiállítást nem értettem, mert nem láttam durvának a küzdelmet.

Kovács Péter (vb-ezüstérmes, olimpiai negyedik, BEK-győztes, világválogatott, az évszázad magyar kézilabdázója) ---- Mocsai Lajos: "Remek volt a védekezésünk, főleg azután, hogy Pigniczkit előrevittem zavarónak. A szünetben azt is kértem, hogy jobban figyeljünk hátul a helycserékre, ne váljunk statikussá, valamint ügyeljünk a mélységi sáncra, hogy Pálingernek könnyebb legyen hárítania. A védekezés döntött, hiszen hatalmas fegyvertény, hogy az erős kínai válogatottat fel tudtuk őrölni feszes védekezéssel. Nagyon jó együttest győztünk le, amely éremesélyes. Mindig volt egy ember, aki tudott lendíteni a csapaton, akár Radulovics, akár Kulcsár, akár a kapuban Pálinger. A közönség buzdítása, nagyon sokat segített."
Csung Hjung Kjun: "Nagyon készültünk erre a meccsre, mert a magyar csapat a csoportunk legjobbja, s legyőzése esetén biztosan továbbjutottunk volna. A magyaroknak lélektani előnyük volt, mert az elmúlt két évben többször kikaptunk tőlük. Nagyon akartunk, mindent megtettünk, így csalódott vagyok, hogy nem sikerült..."
Kulcsár Anita: "Bíztam a győzelemben, tudtuk, hogy a kínaiak nagyon jók, de jól felkészültünk belőlük, semmi meglepőt nem mutattak. Kicsit valóban izgultunk, elvégre tíz embernek a csapatból ez volt az első olimpiája, de nem volt nagyobb gond."
Pigniczki Krisztina: "Viszonylag sima sikerrel kezdtük az olimpiát, mert az első félidő végétől jól összeállt a védekezésünk."
Kirsner Erika: "A bírók kicsit túl szigorúak voltak, feleslegesen tördelték a játékot a sok kiállítással. Hogy lesz-e még egy ilyen svédcsavarom? Csak nyerjünk, az a lényeg..."