Elődöntős a férfi kézicsapat

Az Európa-bajnok németek legyőzése jól kamatozott, hiszen így a mieinknek Dél-Koreát állította útjába a sors a negyeddöntőben, Horvátország vagy Spanyolország helyett. E két csapat mellett a távol-keletiek Szlovéniától is vereséget szenvedtek, míg Oroszországot és Izlandot legyőzték a szextettben (mármint a hatcsapatos csoportban).

Búcsú a Faliro-sportpavilontól - akár ez is lehetett volna a mérkőzés mottója, hiszen az elődöntőktől az eddig a kosárlabdázókat vendégül látó, nagyobb befogadóképességű Helliniko-csarnokba költözik a férfimezőny. A magyar hölgyeknek rosszul sikerült az istenhozzád, tegnap kikaptak Ukrajnától, a fiúktól jobbat vártunk - bár őket valószínűleg a legkevésbé sem érdekelt az, hogy hol van a meccs. Hogy jó kedéllyel készültek a találkozóra, az látszott Gál Gyula és Lendvay Péter bemelegítésén: a két játékos hol lábbal, hol fejjel adogatott egymáshoz, kézzel szigorúan csak a hátuk mögött passzoltak, s egyszer-kétszer a vállukon is megtáncoltatták a játékszert. Hogy nem zsonglőrbemutatón vagyunk, hanem kézilabdameccsen, az már a legelején kiderült, az első percekben ugyanis azonnal megkezdődött a birkózás, ami jelezte, hogy az egyénileg kevésbé képzett koreaiak a várakozásoknak megfelelően a fizikumukra és a gyorsaságukra kívánnak építeni. Jellemző, hogy első gólunkat a csapat "medvéje", Mezei Richárd szerezte, s hogy a mieink készek a harcra, az abból is látszott, hogy az első öt gólunkból hármat is leindításból dobtunk a gyorslábú ellenfélnek.

Ha harc, hát legyen harc, gondolhatta a jó szokásához híven népes magyar szurkolótábor is, s talán az eddigieknél is lelkesebben buzdította az övéit - a mintegy tízfős koreai "B-középnek" esélye sem volt a csaknem kétezres magyar sereggel szemben. A pályán lényegesen szorosabb volt a meccs, de mi irányítottunk, bár az ázsiaiak szívósan lógtak a nyakunkban - hogy Kína nem egyenlő Koreával, az abból is látszott, hogy egy kínai figurát elrontottak a kékmezesek. Jól védekeztünk, a kapuban Fazekas sorra mutatta be a bravúrokat, de ez így is pokolian nehéz összecsapás volt. A lendületes kezdés után a félidő közepén nagyon ránk tapadtak a koreaiak, akár a vezetést is megszerezhették volna, de a mieink összeszorított foggal küzdöttek, s egygólos előnnyel, 14-13-mal vonulhattak szünetre.

A koreai mesternek, Kim Tae Hunnak volt több mondanivalója a szünetben, vagy csak a mieink jobban várták már a folytatást, mert lényegesen hamarabb értek ki a második félidőre. Ahol aztán minden ott folytatódott, ahol abbamaradt, szerencsére ez az eredményre is igaz volt - ha volt előny, az nálunk, még ha egy gólnál általában nem is több. Gál a kispadról lelkesítette a közönséget, na nem mintha szükség lett volna rá - félelmetes hangulatot varázsoltak a magyarok a csarnokba. A koreaiak azonban nem ijedtek meg, rendívüli lábmunkájukkal, gyorsaságukkal alaposan feladták a leckét, s ekkor a védekezésünk is jelentősen visszaesett, de szerencsére elöl mindig eggyel többet dobtunk. Egészen 20-20-ig... Akkor - 0-1után először - átvették a vezetést a távol-keletiek, ráadásul rögtön kettővel (20-22), de Nagy Laci egyenlített, Szathmári hetest védett, Lendvay egyenlített, Pásztor visszaszerezte a vezetést - őrjöngött a közönség! (Skaliczkinak kellett megkérnie a drukkereket, hogy legalább ne dobáljanak be semmit a pályára...) Lélektanilag rendkívül fontos pillanatok voltak, megmutatta, hogy micsoda tartása van a magyar együttesnek. Óriási erőt adott ez a csapatnak, s 27-23-nál már néggyel is vezettünk.
Extázisba játszottak a mieink, Szathmári káprázatosan védett, s még a kapufát is megcsókolta, amikor az segített neki. "Itthon vagyunk!", Játszik a csapat!", zúgott a lelátó, s különbség közben hatra nőtt a hitüket lassan elveszítő koreaiak ellen.


---- Skaliczki László: "Nagyon nehéz mérkőzésen vagyunk túl, végig nagy energiát kellett mozgósítania mindkét csapatnak. Jól felkészültünk a koreaiakból, a végén védekezésben váltottuk, ami nagyon jól sikerült, ez és a kiváló kapusteljesítményünk döntötte el a találkozót, valamint a támadásban az átlövéseink és a szélsőjátékunk is jól működött. Gratulálok a játékosoknak, s remélem, hogy a csapat tovább tud fejlődni. Szeretnénk legalább érmet nyerni, s bízom benne, hogy ha így játszunk tovább, akkor ez sikerülni is fog."

Szathmári János: "Fantasztikus mérkőzés volt, remek csapatot győztünk le. Nem végig védtem, mégis úgy elfáradtam, mintha hatvan percig a kapuban álltam volna... Nem is igazán tudok mit mondani a meccsről, káprázatos volt a csapat és a közönség, bent vagyunk a négyben és ez a lényeg! De nem állunk meg itt sem, megyünk tovább, érmet akarunk nyerni!"

Pásztor István: "Ezt akartuk, ezért jöttünk ki erre a meccsre. Nagyon jó csapatunk van, s még erősebbé tett bennünket, hogy 20-22-nél sikerült talpraállnunk, bár az a mélypont bentről nem tűnt olyan nagynak. Amikor Szathmári bejött, megfordult a mérkőzés, a védekezésünk is remek volt. Az elődöntő? A horvátokkal ismerjük egymást, ami lehet előny és hátrány is, de ha így játszunk, mint ma és a németek ellen, és elhisszük, hogy jók vagyunk, akkor bárkit megverhetünk."

Nagy László: "Remekül játszottunk, a koreaiak pedig a második félidő közepére kicsit elfáradtak, nem tudták lekövetni a mozgásunkat, mi pedig nagyon taktikusan játszottunk. Szathmári fantasztikusan védett, de mindenki maximálisan odatette magát. 20-22-nél hullámvölgybe kerültünk, de nem álltunk meg, s amikor fordítottunk, a koreaiak is megrogytak kicsit. A közönség csodálatos volt, köszönjük a támogatásukat!"

Kim Tae Hun: "Gratulálok a magyaroknak. A támadásokra helyeztük a hangsúlyt, de nem tudtunk mit kezdeni a magas magyarokkal, s ez rengeteget kivett belőlünk." ---- Ez világszínvonal!

El sem tudom mondani, hogy - a mieinkkel együtt - mennyire boldog vagyok! Ennek legfőbb oka a továbbjutásunk, a másik pedig az, hogy csapatunk fantasztikus játékkal nyert. Fegyelmezetten kezdtünk, és mind támadásban, mind védekezésben nagyon taktikusan, okosan kézilabdáztunk. Akkor sem veszítettük el a fejünket, amikor Dél-Korea felzárkózott, sőt fordított. A taktikai repertoárunk színes volt, és Skaliczki László a kellő időben váltotta a nyitott védekezést úgynevezett hatos falra. Fazekas, majd Szathmári parádés védései rettentően kellettek a kiugró sikerhez. Szathmári ötvenhat százalékos teljesítménye önmagáért beszél. Ez világszínvonal! Nagy és Pásztor mellett Gál, Pérez, Lendvay és Laluska nemcsak látványosan, hanem eredményesesen is játszott. Mindenki hozzátett valamit a csapat összteljesítményéhez. Erre nem volt válasza az ellenfélnek, amely a második félidőben - nem tudom, miért - jobbára a zseniális Jun Kjung Sin nélkül játszott, s ezzel némileg egyszerűbbé vált a feladatunk védekezésben.

Kovács Péter (vb-ezüstérmes, olimpiai negyedik, BEK-győztes, világválogatott, az évszázad magyar kézilabdázója)